Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Banner János: A jászsági céhek életéből

42 A klisé lenyomatának kicsinyített másolatát közli Csalog-Tóth i. m. 32., a kiállítási szekrénnyel együtt. A bárok keret sem a kivitel, sem a rajta lévő ábrázolásokkal, sem a jó ízlés, sem a jász öntudat határain nem lép túl. Hogy a szimbólum a Lehelkürt, ez egészen természetes ott, ahol ezt a református egyház már 1642. évi pecsétnyomóján is megtaláljuk, ha még úgy elrajzolt formában is. (Csalog-Tóth, i. m. 8.) Álmos és Árpád képein kívül - középen - Lehel vezér képe, jó ízléssel elhelyezve. A fenti képekkel díszített keret alatt a város látképe van. (Közölte: Komáromy József, magyarázó aláírással, JÉ 1943 137. (31) Nem lehet rajta földesúri címer, - mint a békésin, amelyiken az ország, a megye, a község és a földesúr címere is rajta van (Békési Múzeum), - mert a Hármas kerületben ilyen nem volt. De nincs rajta a kétfejű sas sem, amely a túlhajtott barokkos módmezővásárhelyi céhlevél kliséjén dominál; de rajta van az ország és a város címere is. (Szádeczky i. m. II. köt. 236. után). Talán a türelmi rendelet hálája diktálta ezt a városhoz valóban nem illő lojalitást, ugyanakkor, amikor a pozsonyi rézművesek németnyelvű céhlevelén a kis magyar címer van, igaz, hogy az elrajzolt koronával a felső részen. (Pataky D., i. m. 531.) Nem volna érdektelen ezeket a rézmetszeteket lehetőleg eredeti nagyságban - albumszerűen - kiadni. Hogy nemcsak a műtörténet, de a gazdaságtörténelem is mennyit olvashatna le ezekről, arra szolgáljanak bizonyságul az említetteken túl az Eperjessy G. közölte ráckevei (3. kép), váci (14. kép) és kecskeméti (15. kép) felszabadulási levelek. (A Pest megyei céhes ipar 1686-1872. Budapest, 1965. 251., 267., 268.) Legyen elég csak ezt a hetet említeni. Mindegyik gondolatokat ébreszt, de a legrokonszenvesebb kétségtelenül a jászberényi. Ezen ott van a „Jász Kürt" szimbólumként, amely már a XVII. század két utolsó évtizedében a jászberényi főtemplom falán függött (Száz./1896 943.) - Nem kellett hát külön is felhívni rá a vándorló legények figyelmét, mint a „(Zimony) városa vándor levelén" lévő versben, a városházán függő mammut lábszár-csontra: A vers, Rómer szerint olvasva, így hangzik: „Wann die Gesellen wandern ein Sollen sie betrachten ein bein Auf den Stadthaus von ein Riesen Welches genugsam ist Bewüssen". Rómer felveti a kérdést (Arch. Ért. 3/1870/12.) „van-e ennek még nyoma a zimonyi városházán? Voltak ilyenek más várak és városok kapui alatt, bár kerülnének a nemzeti vagy városi múzeumokba, nehogy idővel összetöressenek, vagy elvesszenek!" Ilyen „idegenforgalmi" vers nem volt Jászberényben, de Jászapátin sem. Tudtommal oszlop sem állott sehol, amelybe a vándorló legényeknek kötelességük volt egy-egy szeget ütni. De felakasztható mammutcsont ma is van a Jász Múzeumban (Csalog-Tóth, i. m. 11.). Tudtommal 1878-ban az első kiállítás alkalmával került ide a jászapáti városházáról. Hogy valóban innen került az első kiállításra (Szabó József, A jászberényi múzeumi kiállítási tárgyak jegyzéke. Jászberény. 1876. 21. 8. 1137. 153. „Mammuth lábszár Jász-Apáti város tulajdona). A kiállításon egyetlen céh emlék vagy könyv sem volt, pedig ez az életforma akkor már a múlté volt. bizonyítja Gyárfás István 8 évvel előbb megjelent (Archeológiai levelek, XXVI) „Jászapátin a városház tornácában egy mammut lábszár függ, felakasztva, több évvel ezelőtt Szolnokról, a Tiszából került ide. (Arch. Ért. r. f. 3/1870/117.) A céhekkel tudtunkkal nincs semmi összefüggése. Herbert, Czettler Jenő gyűjteményéből közli Jászárokszállás ábrázolását 1800-ból. Megjegyzést nem fűz hozzá és nem is hozza kapcsolatba a céhekkel. Nekem úgy tűnik, hogy ez is valószínűleg céhlevélről való. Mi más ok lett volna arra, hogy a valóban nem mutatós, de annál érdekesebb látképet megörökítsék? 43 Talán már fújdogált az egyöntetűség szele, amikor 1816-ban a hét céh közös erővel (?) ezt a szimbólumot elkészítette. Úgy látszik huzavona lehetett a használata körül. Legalább is ezt látszik bizonyítani ez a 8 év után újra jegyzőkönyvbe vett határozat. A rézbe metszett klisé (dúc) Prixner Gottfried (1746-1819), 1816-ban készült munkája. Ajelzés „Prixner se. et excudit. Pest, 1816". Pataky Dénes i. m. 206. lapján a 36. sz. alatt említi a jászberényi kovácsok és kerékgyártók céhlevelét. Talán ez a céh volt a megrendelő, s ebből keletkezhettek a huzavonák. 44 A jászárokszállási csizmadiák, mint láttuk kb. ilyen összegen felül még 13 rh forintot is fizettek ezüstben. 45 A Jász Múzeumban csak 5 van. A takácsoké és a szűcsöké nem került elő a céhládából. A meglévők datálása körül is eltérés van. L. 23. jegyzet. 46 Veszelovszki Gusztáv, egykori céhbeli szabómester szerint a főcéhmester a következő kérdéseket intézte a leendő inashoz: „Van-e kedved ezen mesterségnek megtanulására beszegődni ezen becsületes mesterembernél? Adj kezet! Hány esztendőkre szegődöl? Pénzes inasnak vagy béres inasnak? Ruházat iránt nincs-e valami megjegyzésed? Állíts kezest, hogy meg nem szökölü" 47 Veszelovszky szerint előre megmondták az inasnak „ha dolgaidat elmúlatod, amit kapsz, senki se veszi le rólad." 48 Veszelovszky szerint az atyamester a következő beszédet intézte a felszabadult inashoz: „Jankó, örül a nemes céh azon, hogy te az három esztendőket becsületesen eltöltötted. Ezután nem Jankó, hanem János mester lészen előttünk, és minden mester urak előtt a neved, mely szép titulus úgy marad meg rajtad, ha annak minden pontokban megfelelsz; ugyanis szükséges, hogy nem béresekkel és kocsisokkal, hanem magadnál jobb emberekkel társalkodj, vagy ha nem találnál magadhoz hasonló becsületes embert, az esetben te magad légy az a jó cselekvő, aki századiknak is jó példát tud adni tiszteletre méltó magad viseletével. Melyek legyenek a legény regulák, pontosabban arról még nem szólunk, hanem csak azt jegyezzük meg, hogy volt májszterodnál még két hetek lefolyásáig légy csendességben. Dolgozz és ezalatt szabad-leveled megszerzéséről gondoskodj. De addig is minden legkisebb kocsmázásokat, és annak rossz következéseit magadtól eltávoztass, most pedig kifordulhatsz!" 8. kép: Veszelovszki-féle sujtásos minták i

). kép: Veszelovszki-féle sujtásos rajzok 243