Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Banner János: A jászsági céhek életéből

VUM. //. K. Ho -Hixr\.- M^k jiknhv 10. kép: Banner János levele a lektorálással kapcsolatos pótlásról 49 Csalog-Tóth, i. m. 32. A szöveg ettől eltér, de lényegében egyezik. Ugyanígy a hódmezővásárhelyi szabó- és paplanos céh levele is. (Szádeczky, i. m. II. kt. 236. után.) 50 Hajnali 4 órától este 9-ig. 51 A jól-rosszul megmaradt zászlók a Jász Múzeumban vannak. Erdős András plébános ajándékozta azokat, amelyek már nem emelték a körmenetek fényét. 52 Ládák a Jász Múzeumban. 53 Veszelovszky Gusztáv szíves közlése. 54 Eddig három szépen faragott táblát ismerünk a Jászságból. A jászberényi szabókét 1769-ből (képét közölte Komáromy JÉ 1943. 153.); a jászárokszállási szűcsökét - évszám nélkül - és a csizmadiákét 1855-ből, (képüket közli Herbert, i. m. 184. után). Az utóbbi kivételével valamennyi barokkos forma, az iparágak jellegzetes eszközeit ábrázoló stílusos faragással, de a névsor számára készült „rejtekhelyek" nélkül. Az utóbbin a sima hátlapon van ilyen. 55 Az eskü így hangzott: „Esküszöm az élő Istenre, aki Atya, Fiú, Szentlélek, teljes Szentháromság, egy bizony örök Isten az én igaz hitemben, hogy ami ezen céhnek hivatalját illeti, teljes tehetségem szerint szolgálom és véghez is viszem, félre tévén atyafiságot, szeretetet, barátságot, félelmet; hanem minden úton, vízen járóknak, árváknak, özvegyeknek, jövevényeknek, egyszóval valakiknek ezen nemes céhünknek szolgálatját kívánják, Isten segedelméből szolgálok. Isten engem úgy segéljen. Ámen!" - A jászberényi szabó céh iratai közül. 56 Hogy a felvonulás mi módon történt, az, úgy látszik, helyenként változott. Legyen elég itt csak a jászárokszállási példára hivatkozni, ahol a ládát már előző nap sötétedéskor vitte két legény a megválasztandó mester házához (?), a választás után pedig valóságos farsangi felvonulás volt. A két citrom ott is szerepel. Ez a szokás nem kimondottan jászsági, de Jászárokszállásra valószínűleg Jászberényből került (Herbert i. m. 182.) Felhívom itt a figyelmet Herbert munkájának azokra a részleteire, amelyekre itt nem térek ki. A rigmusok bizonyára nem a céhbeliek, hanem a poétái tanítók remekei. Összegyűjtésük - ha még lehet - nem volna érdektelen. 57 Szádeczky i. m. II. kt. 335. 58 Teljes szövegű eredetije 181/64. sz. alatt a Jász Múzeum könyvtárában. A szöveget kihagyásokkal, de az eredeti helyes írással közöltem, úgy, ahogy volt; vesszők, pontok nélkül. 59 Nem csak a céhek történetére, de a jász társadalom alakulására is érdekes fényt vetne a tanácsi gyűlések jegyzőkönyveiben található adatok összegyűjtése. Több nem állván rendelkezésemre, legyen elég Blénessy János: Jászberény természeti viszonyai és élete c, a Jászberényi Hírlapban közölt és különlenyomatban is megjelent könyvéből idéznem, Komáromy J. szívességéből a 105. 1.-tól: „Jászberény iparának fejlődéséről a céhek tanúskodnak. Ezek évről-évre gyarapszanak jövevényekkel, így pl. (a Zemplén-megyei) bánóczi Pecsenyánszky János és a Trencsén megyei dakovicei Suba Ádám vargamester legények 1746. jún. 9-én kapnak engedélyt a városi tanácstól letelepedésre és a céhbe való felvételre. A Trencsén megyei Frivaldból jött igazolt nemes Fridvalszky Ferenc szűcs mester hasonlóképpen jut városunkba, akit 1751 -ben a IV. tized élére állit a köztisztelet. (A szűcsök, összeállva a szabókkal és szűrszabókkal csak 1767-ben kapnak kiváltságlevelet.) Ha ehhez még ismételjük 1685-ből, a Molnár Bálint ács, toronyépítő (1. 1

1. j.) és 1834-ből Ottenhauser János „pesti polgár és pallér" (1. 29. j.) lakosítását, gondolhatjuk, hogy a tanácsi jegyzőkönyvek még sok kiaknázatlan anyagot hozhatnak mind a céhek - az idegen céhekhez kapcsolódó érdemes iparosok - mind a jász társadalom kialakulására, a sok nem itt született ember jelentős hatására. Röviden csak két nevet említek ezek közül. A Pesenyánszky család adta a zene és dalköltő, kórus alapító Palotássy Jánost (1821-1878), a Friedvalszky család pedig Fridvalszky Ferenc polgármestert (1920-1940). Nem volna érdektelen a további kutatás. Csak még egyet. Jászberényben volt vándorló legény a kiskunfélegyházi Almássy György szűcscéhmester egykori inasa, Móra Márton, a későbbi félegyházi „szolgáló mester" Móra Ferenc többször is meghatóan megénekelt apja. 60 Szegedi tulipántos láda. 1964. 212-226. 61 Réz Kálmán; A jász-kunok privilegiális ládája. (JÉ 1943 288-292.) A zárról készült képet K(omáromy) J(ózsef) rajzolta. (Uo. 291. 1 ./72.) Tetejének, elejének és jobb oldalának képet Csalog-Tóth, (i. m. 31.) közli. 62 Eördögh Oszkár dr. házának nagykapuja. Komáromy J. Adatok Jászberény XV-XIX. századbeli építéstörténetéhez. (JÉ 1943 178.) 63 Komáromy J.; Polláck Mihály jászberényi városház terve és a városháza építéstörténete. (Adatok Jászberény múltjából, 1939 14.) 64 JÉ 1943 153. (14) és Herbert, i. m. 65 Komáromy J., Adatok.. . 13-14. 66 Legutóbb: Blénessy János; Jászberény történelmi emlékei, 1933. 41. 67 Jászsági szűcshímzések. Budapest, 1924. 68 L. 46., 47., 48., 53. j. 69 L. Blénessy i. m. 27. a múzeum régi kiállításából mutat be egy szekrényt, egyenruhákkal. - Ne érintsük itt most azt a kérdést, mennyit bizonyítanak ezek a jászsági szabók munkáiról. Legyen szabad annyit megjegyezni, hogy ebben az ezredben jászok és kunok szolgáltak; köztük bizonyára voltak szabómesterek is, akik szolgálati idejük alatt a katonai műhelyekben dolgoztak. Egyébként az egyenruha-forma bizonyos mértékben a polgári viseletbe is átment (L. Prüchler József; A régi jászberényi népviselet képes ábrázolásai c. közlését, JÉ 1943 VI., IX., XI. tábla. Ezek határozottan polgári viseletek, a X., XII. táblák paraszti viseletével szemben. 70 Magyar nemzeti díszviseletek. (Szabó Iparosok Közlönye, XXI (1907) 9-11.) Természetesen csak a polgárságnál elterjedt viseletek jöhetnek itt Figyelembe, nem a „diszmagyarok". Nyomai azonban a népviseletben is kimutathatók, minta sujtásminták közt is látni fogjuk. 71 Volt tehát eredetileg elnevezése is az egyes mintáknak, de Veszelovszki ebből már csak kevésre emlékezett. 72 Az atilla alsó részén a két „szárny" sarkában. 73 A mellény elejére. 74 A ruha több helyén is alkalmazható. 75 Ez az egyetlen jelzős megnevezés is mutatja, hogy egyes minták a népviseletben is használatban voltak s a szabók, mind a polgárság, mind a parasztság részére egyaránt dolgoztak. 76 Mint a következőkből - többes számban - látszik, női, prémes köpenyről van szó. 77 Az atilla minden részén. 78 A meghatározás eleje nyilván technikai, a lényeg az: ujjra való. 79 JÉ 1943 152. 80 Kny. a jászberényi m. kir. áll. Tanítóképző Intézet 1931-1932. tanévi Értesítőjéből. 41-42. 244