Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)

Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében: I. Szolnok térképes, rajzos ábrázolásai és topográfiai képe 1685-től 1810-ig

dolgozása - korai halála miatt - Szolnok megyéről ugyan nem került kiadásra, de latin nyelvű kéziratából - Soós Imre fordításában - megjelent a minket érintő rész.

80 „A Zagyva áradását saját szemünkkel is megfigyelhettük, -írja Bél Mátyás - amikor 1730 augusztus havában Szolnokról a jászsági Szentgyörgy faluba mentünk.. ." Számunkra leírásából legértékesebb a városra és a tiszai hídra vonatkozó rész: „Szolnok mezőváros. Nagy település ez, szalmával fedett alacsony házak tömege, mely több városrészre különül. A nyugati városrészben van a Ferencrendiek kolostora. Templomukat 1730-ban, Pünkösd keddjén, éppen vásár időben, egy heves keleti szélvihar leszakította a monostor falától, ahová épült, és ledöntötte. Dél felől a Tisza partján látszik a kir. kincstár épülete, a sólerakó hely. Kedvező vízállás idején minduntalan hozzák és szétosztva viszik tovább a sót. A lakosság magyar, de keveredett németekkel és tótokkal. Utóbbiak még ruházkodás tekintetében sem igen különböznek a magyaroktól. E jövevények a többiekkel együtt a török kiűzése után kerültek ide, a katolikuson kívül más vallást nem tűrnek meg. A Tisza és a Zagyva környékén gazdag, termékeny a föld. A szolnoki vár és a híd. A hasonló nevű város délkeleti részén fekszik. Nem tudni, ki -s mikor építette. Alaprajza négyszögű. Palánk övezi, négy sarkán ugyanannyi bástya védi, de az építőanyagot egész magasságában oly szabályosan és szilárdan rakták egybe, hogy falazott erődítmény benyomását kelti, ezenkívül sánccal is megerősítették. Belül van a templom és az őrség szálláshelyei, kívül az árkok, melyek két oldalon mély szakadékként veszik körül a várat. Déli oldalát a Tisza medre és folyása védi, nyugatról a Zagyva ömlik a Tiszába, így a várárok szerepét tölti be s az egybefolyó vizekkel - szükség esetén - elárasztható a vár egész környéke. A város északnyugatra terül el a vártól, csak a Zagyva vize választja el; ugyanott egy nevezetes híd is átíveli a Tiszát. Az egész folyamszakaszon csak ez az egy híd látható. Néhány öl hosszúságú tartós gerendákat vertek be a vízbe keresztbe. Az egyik cölöpsor már alacsony vízálláskor is elmerül, a másik csak magas vízállás esetén. Minden egyes felső cölöpnek a vízből magasan kiálló végét sövénnyel, gúzzsal hozzákötötték az alacsony cölöp külső végéhez, ezt ismét a belsőhöz, így két-két cölöpből egy jégtörő lábazatot alakítottak ki. Huszonötnél több ily lábazatot számoltunk meg. Ezekhez csatlakozik a tulajdonképpeni hidat alkotó hatalmas gerendázat, a szarufák, a szilárd pallózás. Ez a jégtörő alkotmány nemcsak azért figyelemre méltó, mert még öt öl mély vízbe is bármikor beverhető, hanem azért is, mert a legnagyobb és legerősebb jégzajlás sem tudja szétrombolni, egyrészt mert nagyon szilárd építmény, másrészt, mert a jégtörő lábak felső sora, amelyre a víz és a jég nyomása nehezedik, kihegyezett és vasheggyel is el van látva. S így a rázúduló jégtáblákat széthasogatja, mielőtt még azok a hidat összetörhetnék. Úgy mondják, régebben tutajokból összerakott hajóhídja volt itt a Tiszának. Fenntartási költségei a királyi kincstárat terhelték, mivel a vár és a város a kincstáré." Szerencse, hogy éppen abban az évben készített Fortunato di Prati kamarai mérnök a szolnoki Tiszahíd középső részének magasításáról egy tervet, amelyet Schoen Arnold említett tanulmányában elveszettnek mond,

81 de 1971-ben a Hofkammerarchivban sikerült rátalálnom. Lefényképeztem és le is írtam az 1730. június 27-én készült tervet, amely a szolnoki Tiszahídnak csak a középső 12 cölöpsorát ábrázolja (18. kép). A rajz mérete 23 x 46,2 cm. Felirata német nyelvű: ,,A szolnoki Tiszahíd egy részének metszete, ahogyan jelenleg áll." Jelezve a jobb alsó sarokban: ,,27.juny 1730. Prati" A szakszerű rajzon jól kivehető, hogy a 7-7 vastag tölgyfacölöpből álló hídlábak egymástól 3-3 ölre, azaz kb. 6 méterre állottak, s csak a középen lévő legnagyobb - a hajózó - nyílás hossza volt nagyobb, 4 öl 3 láb, azaz 9 méter. A hídlábak cölöpsorait keresztmerevítők erősítették a járószint alatt. A cölöpjármokra helyezett hossztartókat lapos gerendákból ácsolt járószint fedte, amelynek végeit a szegélygerendák és a középgerenda rögzítették. A híd két szélén erős kor18. kép: A szolnoki Tiszahíd rajza 1730-ból, melynek magasítási tervét készítette el Fortunato di Prati kamarai építész. 179