Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1982-83)
Kaposvári Gyula: A szolnoki vár kialakulása és helye a város települési képében: I. Szolnok térképes, rajzos ábrázolásai és topográfiai képe 1685-től 1810-ig
19. kép: A szolnoki Tiszahíd középső részén lévő, „legnagyobb" legnagyobb sószállító hajók is akadálytalanul áthaladhajózó nyílás magasítási terve 1730-ból, hogy alatta a hassanak Belgrád felé. lát volt. A rajzból az is kiolvasható, hogy a hídon kétpályás forgalom lehetett. Az ismertetett hídterv felső része - felhaj thatóan - van odaragasztva a magasítási terv, amely csak 8 cölöpjármot, azaz hídlábat érintett. Ennek a magasítási rajznak mérete 12,7x33,3 cm. Német szövegű felirata magyarul: „Az új terv metszete, amely a szolnoki Tiszahíd legnagyobb (hajózó) nyílására 3, 4 vagy 5 láb (1-1,5 m) magasítást tesz lehetővé, ezáltal a legnagyobb sószállító hajók is minden időben akadálytalanul át tudnak jutni Belgrád felé." (19. kép).82 1730-ban Prati meg is kezdte a magasítási munkákat, s hogy megelőzze a téli jégzajlással járó zavarokat, úgyszólván minden idejét a Tiszahíd javítására összpontosította. Mégis „a Tisza vizének szörnyű áradását, mely végett semmiféle ember az Hídon nem jöhet, mivel egész félmérföldnyire tart szélessége a víznek" panaszolja 1731. április 12-én a károsodó hídbérlő, Kopácsy Sebestyén."83 A hídmagasítási munka a nehézségek ellenére is sikeresen folyt, „1731 júniusában annyira előrehaladt, hogy alatta mind a máramarosi sószállítások tutajai, mind pedig a Belgrád felé járó hajók a magas vízállás ellenére is akadálytalanul közlekedtek és a híd padlóján vad szarvasmarhák ezrei veszély nélkül rohanhattak át. Az erőltetett munka után Prati hét hónapon át súlyos betegséggel küzdött, amint azt panaszolva írta le 1732. március 20-i jelentésében. A Pons Regius Szolnokiensis [a szolnoki királyi híd], amelyet ábrázolásból sem ismerünk, ez év tavaszán is jeges ártól megrongálódott." 84 A fentebb közölt két hídrajz hiteles mérnöki alkotás és éppen az, amit Schoen Arnold hiába kutatott az Orsz. Levéltárban. Szerencse azonban, hogy Bécsben az udvari kamara levéltárában fennmaradtak, mert ezek nemcsak Szolnok, hanem hazánk közlekedéstörténetének is fontos dokumentumai. 1732-ben Prati újból készített egy térképet a szolnoki átkelőhely környékéről. Pratinak a legfinomabban kidolgozott térképe, színes, kéziratos. Mérete 31,2x48,1 cm. Jelzete: B-24. Német nyelvű címe: „Explication über gegen wertigen Riss, den Terrain der Szolnoker Bassage von der Theys Bruken an, bis den ersten Mayerhoff, eine halbe Meil entfehrnet". [A jelenlegi 180 átkelőhely rajza a Tiszahídtól félmérföldnyire, az első majorságig] (20. ké P ).85 A jelmagyarázat A-val jelöli a várat. Nagyon finom alaprajzát adja a várnak, ezért az eredetiről készült pausz másolatot is közreadjuk (21. kép). A négy sarokbástyán kívül a déli fal közepe táján egy 5. bástyát is jelöl. A négy sarokban jól kivehető a bástyákra fölvezető földút, valamint a déli fal közepén kiugró bástyára is. A váralaprajz külső kontúrját piros színnel rajzolja. A nyugati kaput x-szel jelzi [a szögletes kaputorony gúlaalakú tetőzetének alaprajza]. - S mivel elsőrendű hídszakember - precízen megrajzolja a város felé vezető fahidat, amelyet öt sor cölöpjárom tart. A keleti oldalon is van kapunyílás x-szel jelölve, s a Zagyván át is 6 cölöpjármos fahidat rajzol.86 De folytassuk Prati 1732-es térképének jelmagyarázatát: B: A sóraktár. C: A város. D: A Tiszán keresztül vert híd. E: 1715-ben a nagy mocsáron keresztül épült híd, ahol azonban 21. kép: A szolnoki vár rajza Prati 1732-es térképéről, (pauszmásolat eredeti nagyságban).
