Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Szabó László: A jász öntudat alakváltozásai
vül minden más bírói hatalmat. Kapitányaik egyben a társadalom belső megszervezését is feladatuknak tekintették tisztjeikkel együtt; azaz a belső közigazgatási feladatokat is ellátták. Ugyanakkor - mint nevük is mutatja - ők kötelesek megszervezni azokat a katonai egységeket is, amelyeknek kiállítása a királyi adók mellett legfőbb biztosítéka szabadságuknak. Katonai mintára megszervezett társadalom tehát, ahol az igazságszolgáltatás, közigazgatás és hadi szervezet egy személy kezében, a közösség élén álló kapitány kezében van. Természetesen az adók összeszedésére, pontos fizetésének biztosítására is ő hivatott. Ez nemcsak azt eredményezi, hogy önálló rendet alkot a jászok közössége, hanem azt is, hogy önálló, megyéktől független közigazgatási egység, s mint ilyem 1514-ig, - s még egy ideig később is - független a kunoktól, a szabad kun kerületektől is. Valamennyi privilégium levél csak van 1514-ig, az mind kizárólag és önállóan a jászokra vonatkozik. Feltűnő ugyanakkor, hogy a nádor csak a „kunok bírája" (Judex Cumanorum) címet viseli, de ekként intézkedik a jászok ügyében is. Először 1424-ben tűnik fel a , jászok és kunok bírája" cím (Cumanorumque et Philisteorum Regalium Judex), Perényi Miklós főlovászmester címei között. Ám a nádor, mindig csak a kunok bírájaként szerepel, a címei között a két rend, illetve kerület nem kapcsolódik össze. 23 A jászok nemcsak rendi, de területi-közigazgatási önállóságukat is őrizték. Az önállóságot és más hatalmaktól való függetlenségüket külön erősítette az is, hogy plébánosaikat is maguk választották, s melléjük a világiak közül tanácsosokat (presbiterek). Hogy ezt a jogot pontosan mikor szerezték meg, azt nem tudhatjuk, de II. Ulászló 1512-ben, mint régi jogukat emlegeti és erősíti meg. 24 A jászok szabad volta nemcsak önálló bíráskodásukban, közigazgatásukban világi és egyházi, illetve területi önállóságukban nyilvánult meg, hanem abban is, hogy az ország bármelyik részén utazó jászok mentesek voltak a harmincadtól és mindennemű vámtól. Ez pedig a szabad gazdálkodást, kereskedelmet nyitotta meg számukra, s nemcsak a nemesekhez, de a városi polgárokhoz is közelítette őket. 25 Világosak tehát a jászok jogai, s kétségtelen önálló zárt rendként való létezésük. Mindezeket a kiváltságokat addig élvezhette valaki, amíg a Jászság lakója volt, azaz osztozott terheikben, alávetette magát a közösséget képviselő elöljáróság intézkedéseinek. Amint ezt nem tette, jogait is veszítette. Ugyanakkor a beköltöző, befogadott nem jász lakosokat személyes jogállásukra való tekintet nélkül (nemes vagy nem nemes) kötelezni tudták arra, hogy résztvegyenek a terhek vállalásában. 2 <5 Azaz hasonították magukhoz mindazokat, akik közéjük kerültek. Természetesen a jászok rendjének kötelességei is voltak, hiszen bizonyos szolgálatok fejében kapták meg kiváltságaikat. A legterhesebb az volt, hogy a király számára „maguk közül" a király parancsolatára és rendelkezése szerint, mindig a szükséges időben és kifogást mellőzve megfelelő számú, felszerelt harcost (jó ideig „ijjászt") voltak kötelesek kiállítani. Az „ijjász" minőség természetesen a fegyverrel való felszereltségen kívül vonatkozott a képzettségre, harci készségre is. Azaz a jászoknak a termelő munka mellett szükséges volt állandó harci gyakorlatokon is részt venni, szinte állandóan hadsereget fenntartani. Belső közigazgatásuk katonai rendje (a kapitányok, s az alájuk rendelt hadnagyok szerepe a polgári közigazgatásban) a települések tizedekre való felosztása annak a bizonyítéka, hogy egész társadalmi berendezkedésüket e nagy feladat maradéktalan megoldása érdekébe kellett állítani. Mindennapi életüket átmeg átszőtték azok a terhek, amelyek a katonasággal kapcsolatosak, de amelyek egyben privilégiumaik biztosítékai is voltak. 2 ? Az állandó harcképes sereg fenntartása mellett egy összegben fizetett adók is terhelték őket. A jászok Szent György napkor 250, Szent Mihály napkor 250, Szent Jakab napkor 300 arany forintot fizettek. Ez utóbbit nevezték a jászok tegzespénzének. Időközben egy-egy hatalmaskodó főúr, Heves megye vagy az egyház megkísérli megrövidíteni kiváltságaikat, adófizetésre kényszeríteni őket, más juttatásokra szorítani, ám szívósan ellenállnak, s a király orvosolja sérelmeiket. Egy-egy oklevél hitelesítői között - ez egyben a biztosíték is - éppen ezért egyházi és világi méltóságok is ott találhatók. 28 Ezek azok a jász kiváltságok, amelyek közjogilag is biztosítottak, szavatoltak. Ezeknek ismerete, tudása alkotta századokon át a jász öntudat leglényegesebb részét, a közjogi tudatot. A jászok rendi kiváltságai viszonylag hamar körvonalazódtak. Már Károly Róbert alatt gyakorlattá válik az önálló bíráskodás, a belügyek autonóm intézése, hiszen az 1320-as évek közepe táján már a jász kapitány egyenlő státusú a nagyobb múltú kun kapitánnyal. A Zsigmond korában kelt oklevelek arról tudósítanak, hogy régi gyakorlat már náluk a tegzespénz és a Szent György és Szent Mihály napi adó, s ezen felül való követelések behajtását maga a király önkényesnek minősíti. Vannak nyomok arra vonatkozóan is, hogy milyen komoly haderőt képviseltek a jászok Nagy Lajos korában. 29 Ugyancsak Zsigmond idejében, 1425-ben kényszerítik az újszászi és szarvasi jászok a beköltözött rangos birtokos családokat arra a király segítségével, hogy ők is a közösségbe olvadva azonos terheket viseljenek a többi jászokkal együtt. Úgy tűnik, hogy az Anjouk alatt a fentebb megrajzolt vonások már jellemezték a jászokat, s már önálló, zárt rendként illeszkedtek a rendi társadalomba. A XIV. század elején pedig, amikor Zsigmond majd I. Ulászló uralkodása idején megerősödnek az oligarchák, s így veszélybe kerül a kiváltságuk egy része, már sikerrel is tudnak védekezni. Azonban már nem a jász etnikai tudatra támaszkodva, s önálló népként fellépve, hanem, mint kiváltságokkal körülbástyázott rend, amelynek érdemei vannak. Azaz a közjogi és történeti tudat megerősödése jelent erőt, ideológiai támaszt számukra. A jászok közjogi tudatának története tulajdonképpen azonos privilégiumaikért folytatott harcuk történetével. Az Anjouk uralkodása idején jogaik nem kerülnek veszélybe, s ezért nem is adnak ki újabb jász kiváltságlevelet. Nincsen szükség arra, hogy megerősítsék jogaikat. Ezért marad homályban tulajdonképpen a jászok kiváltságos rendjének kialakulási folyamata. Az azonban, hogy a jászok szilárdan őrizték kiváltságos helyzetüket kiderül abból, hogy 1365-ben a Vidinben Kont Miklós nádor által foglyul ejtett pogány jászokat a király családjaikkal, utódaikkal és teljes vagyonukkal együtt szolgaként adományozza a nádornak, s szabad mozgásukban is erősen korlátozza őket, személyileg is a nádor tulajdonává teszi.50 Nyilvánvaló - bár az oklevél elkülönítésről nem szól -, hogy a már itt lévő más státusú jászok miatt is szükséges ez a szigorú jogszerinti körülhatárolás. Zsigmond uralkodását megelőző anarchia, majd uralkodása idejét is jellemző belső oligarchikus harcok teszik szükségessé, hogy 1407-ben, majd 1428-ban újra kiadjon egy-egy oklevelet a jászok kérésére, s megerősítse jogaikat. A két oklevél világosan mutatja, hogy elsősorban a bíráskodási önállóságukat ért támadás, a vámmentesség figyelmen kívül hagyása okozta a bajt. Hasonlóan meg kell e privilégiumokat ilyen okok miatt erősíteni 1446-ban Hunyadi Jánosnak, majd 1469-ben, 1473-ban, 1478-ban Mátyásnak, illetve Zsigmond és Mátyás leveleit 1492-ben és 1503-ban Ulászlónak.-^ Mátyás korában - minthogy a köznemesség, s a nemesi vármegye is megerősödött az oligarchák mellett - a jászoknak Heves és Külső-Szolnok megyékkel is bajuk van. Mátyás azonban intézkedik, hogy régi kiváltságaik értelmében semmiféle adót, taksát rendkívüli adományokat nem kötelesek e megyék számára fizetni, hanem mint régóta szokásban van, külön teljesítsék a királyi adóikat. Ezek az oklevelek egyben tényleges sérelmekről, adószedők túlkapásairól számolnak be, s jelzik, hogy deputációk járultak a király elé, amelyek elpanaszolták bajaikat, könyörögtek a segítség nyújtásért régi jogaik megerősítéséért. A hangsúly itt azon van, hogy maguk a jászok járulnak a király elé, ők kérik a megújítást, ők könyörögnek a megerősítésért és ők panaszkodnak jogaik megsértése miatt, azaz hivatkoznak a régi királyok adtajo132
