Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

H. Tóth Elvira: A Kecskemét - Sallai úti avar sírlelet

E leletekhez legközelebb a szeged-csengelei 1. sz. sír vastárgyai állnak, ahol mind a kettős hurkosfejű vaskampó egyik darabját és egy kissé „S" alakú vashorgot, valamint egy hurkos fejű rnegvastagodó, alsó végén keresztben álló pépekben végződő vastárgyat megtaláljuk, Jobb állapotú a dunapentelei 11. sz. sír hurkos végű vastárgya, amelyet hasonló rendeltetésűnek vélhetjük.

14 £ A kevés számú lelet és a pontosabb megfigyelések hiányában rekonstrukcióra nem vállalkozhatunk, e leletek összefüggése kétségtelen, hiszen a csengelei 1. sz. sírban is a talált 11 db nyílheggyel kerültek elő. Nyílhegyek: A nyílhegyek típusa eléggé változatos, a korai avar nyílhegyeknél szokásos módon. Valamennyi háromszárnyú, közöttük egyetlen csapott hegyű példány volt (10. kép). Enyhén keskenyedő típus, erősen korrodált darab, szárnyain valószínűleg átlyukasztott. Legközelebb Kalmár János az egyes képen 3-as számmal jelzett kissé kehely alakú kontúrrajzot mutató, típusáhozáll. »5 Átlyukasztása, amennyiben volt, a hegye közepe táján lehetett. A többszörösen homorúan karéjozott nyílhegy típusból talán a legépebb példány a (11. kép 1.), szárny lemezein az alsó harmadában látható l-l lyukkal. Kalmár 3. kép 1. sz. típusához áll legközelebb. Bár a köszörülés és az oxidálódás miatt eléggé kérdéses, a 3. kép 3. sz. típushoz hasonlíthatjuk leginkább, a (12. kép 1-3) közölt példányokat, a szárnyakon azonban átlyukasztást nem találunk. Karéjos peremű, homorúan köszörült hegyű típusnak megfelelőjét Kalmár tipológiájában nem találjuk.

16 A tegez vas horgához oxidálódott nyílhegy (9. kép), valamint a (11. kép 3) nyílhegye háromélű, kis méretű, alul erősen beívelt egyszerű típusok. Tisztázatlan a nyílhegyek között talált fésűs fogú vastöredék rendeltetése és a megmaradt tüske töredék összetartozása, annyi azonban bizonyos, hogy a restaurálás közben szétválasztott nyílhegy csomóból került elő. (13. kép 1-2.) íj: A sírból származó íj csontlemezei igen rossz állapotban kerültek elő, és bár alsó csontlemezeinek a csontváz jobb lábszárcsontjai táján kellett volna feküdniük, nem kerültek elő, jóllehet a találók e területet nem bolygatták meg. Az előkerült maradványok keskeny végű íjra vallanak, s távolságukat a sírban mérve elég nagyméretű, mintegy 140-150 cm hosszú fegyverre következtethetünk. (7. kép.) Tarsoly: A sír leletei közül a bal combcsont táján előkerült 11,4 cm hosszú, két végén átlyukasztott aranyozott bronzlemez viszonylag ritka lelettípust képvisel (24a. kép 6). Rendeltetését illetően a vélemények rendkívül megoszlanak, általánossá vált azonban, hogy e tárgyak a tegez, ül. íjtegez zárószerkezetéhez tartozhattak. Ez utóbbit Erdélyi István vetette fel, aki első ízben foglalkozott behatóbban e típus bronzlemezből, ill. csontból készült példányaival.

17 Eltekintve a lelet rendeltetésére vonatkozó meghatározásának ellentmondásosságától e típusra vonatkozólag több fontos megállapítást tett. Összegyűjtve a jánoshidai temető 26-os sz. sírjában (24a. kép 4) talált bronz lemezének analógiáit, leszögezi, hogy egy kivételtől eltekintve ezek csak korai, VI-VII. sz-i sírokban találhatók. A fém példányok hossza valamivel nagyobb, mint a csontból készülteké, de ezek alakja és a lyukak elhelyezése egyező használatra mutat, s az általa gyűjtött anyagban legtöbbször keskeny végű íj társaságában szerepelnek. A Kecskémét-Sallai úti sír érintetlenül talált tegeze, a nyílhegyek elhelyezkedése, valamint a bronzlemez helye a sírban kizárják azt a lehetőséget, hogy e veretet a tegez záró szerkezetéhez sorolhassuk. Az íj markolatcsontjainak töredékei, melyeket ugyancsak a jobb combcsont táján találtunk, esetlég lehetővé tennék az íjtegez zárószerkezetkénti meghatározását, ennek azonban ellent-, mond egyrészt maga Erdélyi István, aki hivatkozott munkájában megállapítja, hogy a Jánoshida-i 26. sz. sírban nincsen íj, és a párhuzamok esetében is csak egyesekben található íjak mellett, de más rendeltetést nem tudott vele kapcsolatban valószínűsíteni. A lelettípus meghatározását megkönnyíti számunkra - s egyben kizárja mind a tegez, mind az íjtegez zárószerkezetkénti meghatározását - az időközben közlésre került, többnyire jól megfigyelt példányok egész sora, amelyek között bronz és csont léceket is egyaránt találtak. A típus talán legszebb darabja a nagyharsányi temető 10. sz. sírjából került elő.

lx A sírban íj nem volt. A lelet a jobb könyökhajlaton belül, csiholó acél, kova és ólomtárgy közelében volt. H: 11,7 cm, közepe kiszélesedő, pereme mentén rovátkolt díszítés (24a. kép 5). Hasonlóképpen jellegzetes a várpalotai temető 192. sz. gazdag női sírjának leletei közötti előfordulása.

19 Itt a bal alkaron keresztben feküdt egy középen kiszélesedő, átlyukasztott végein lekerekített szögletes lapocskában végződő 13 cm hosszú bronzlemez. (24a. kép 2) A környei temető 138. sz. sírjában hasonló tárgy töredéke került elő, többszörösen törött és újra átfúrt bronzlemezből

20 (24a. kép 7), a sírban talált fiatal lány bal medencecsontjának pereménél kisebb tárgyak társaságában. Nincs közelebbi adatunk a hozzánk legközelebb álló és már korábban ismert gátéri 11. sz. sír törött, lapos 13 cm hosszú bronz lécének helyéről

21 (24a. kép 3). Valószínűnek látszik azonban, hogy akárcsak Jánoshidán, a préselt övű férfi mellett sem íj, sem tegez nem volt. Úgyszintén nem tudunk közelebbit az aradaci temető 13 cm hosszú tárgyáról

22 (24a. kép 1). A felsorolt párhuzamok helyzete alapján bizonyosra vehetjük, hogy e lelettípus íjtegez, vagy tegezzáró szerkezete nem lehet. A Kecskemét-Sallai u. sírban e bronzlemez közelében talált csiholó acél, kova, nyersanyagnak (fizetőeszköznek?) szánt ezüsttörmelék, ill. gyöngyszem, valamint a várpalotai és nagyharsányi sírok alapján valószínűbbnek véljük, hogy szélesebb vagy visszahajtott szélű tarsoly zárására szolgálhatott. A megfigyelések a tarsoly szerkezetének pontosabb helyreállítására még nem adnak lehetőséget. Úgy tűnik azonban, hogy férfiak és nők egyaránt, de nemenként eltérően a jobb, illetve a bal oldalon viselhették. Ennek nem mondanak ellent egyes újabban ismertté vált csont példányok sem, így pl. Török Gyula a halimbai temető 469-es női sírjában talált két végén átlyukasztott csontlapot egyértelműen tarsolyzárónak határozza meg.

23 Az aradaci temető 3. sz. sírjából lemezes övveretekkel került elő a mintegy 9,5 cm hosszú szépen faragott csontléc (24b. kép 5), amelyet tűzszerszámmal és bogozóval együtt találtak.

24 A sírban fegyver nem volt. A Kiskőrös Pohibuj-Mackó temető 57. sz. sírjában (24b. kép 9) az egyetlen lelet, s ezért meglepő tegezzárókénti meghatározása.

25 A szeged-baktói temető 14. sz. sírjában mindössze vascsat és vaskés került elő, s közöttük feküdt a 10 cm hosszú lyukas végű csontlemez

26 (24b. kép 6). így nem tekinthetjük döntőnek e csontléceknek a törökbálinti 2. sz. sírban (24b. kép 2), valamint az ártándi (24b. kép 1) sírleletben keskeny végű íjakkal együttes előfordulását sem.

27 Erdélyi István keltezését megerősíteni látszik viszont a regölyi temető 188. sz. sírjából származó 11,1 cm hosszú csontpálca

28 (24b. kép 7), amely griffes öntött véretekkel együtt került elő. E példány azonban végein két-két lyukkal van átfúrva, ami valamelyes szerkezeti eltérésre utal, s így változatlanul fenntartjuk, hogy eddigi ismereteink szerint a végeiken l-l lyukkal átfúrt bronz és csont tarsolyzárak a VII. sz-i leletegyüttesekben fordulnak elő.

29 Hasonlóképpen ezt látszik megerősíteni az abonyi temető 178. sírjának 14 cm hosszú csontlemeze,™ (24b. kép 9), amely azonban közepén is kiszélesedő és átfúrt, s így mintegy átmene27