Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Szabó István: A színházművészet kialakulása Észtországban

dés indult meg I. Péter és II. Katalin uralkodása idején. Az orosz fővárosba mind tengeren, mind szárazföldi utakon áram­lottak a kíváncsi érdeklődők, akik egyben a nyugati eszmék, a kultúra követei, terjesztői is voltak. 2 o A színházművészet sok kiemelkedő mestere is felkereste Pétervárt, ám útja legtöbb eset­ben Tallinnon, az egyik legjelentősebb közbeeső állomáson át vezetett. S ez azt jelentette, hogy itt is megálltak, itt is bemutat­ták műsorukat, különösen azok a társulatok, amelyek Bécsből vagy Németországból érkeztek, s akik az észt kereskedő város nagyszámú németajkú lakossága előtt csakúgy, mint hazájuk­ban a szöveget is értő közönség előtt játszhattak. 1766-tól kezd­ve gyakran vendégszerepelt Tallinnban P. HILFERDING, J. SCOLARI, J. F. NEUHOFF, J. C WASER társulata. A fenn­maradt adatok szerint általában a Szt. KANUT céh székházá­ban hetenként három előadást tartottak. A feljegyzések rögzí­tették a bemutatott darabok szerzőinek neveit is, akik nem ki­sebb egyéniségek voltak, mint MOLIÉRE, RACINE és HOL­BERG. Mellettük azonban természetesen a kor divatos erköl­csi-tanító darabjai képezték a repertoár zömét. S ha ehhez hoz­zá számítjuk, hogy az iskolai oktatásban továbbra is szerepet kaptak a klasszikus komédiák, hogy N. E HUNDEBERG tár­sulata 1777-1780 között opera előadásokat is tartott, valamint azt is, hogy a társulatok nemcsak Tallinnban, hanem Észtor­szág más városaiban, így Tartuban, Párnuban és Narvában is felléptek, e kort a színházi pezsdülés időszakának tekinthet­jük. 21 Szinte beharangozása, előkészítése ez a századvég nagy színházi korszakának, melyet August von KOTZEBUE neve fémjelez. Ha azt mondtuk, hogy az eddig bemutatott „előtörténeti" periódusban az észtországi színjátszás a Nyugat-európai orszá­gokéhoz viszonyítva elmaradott volt, de még a nyugatiakéhoz képest szintén fáziskésésben lévő magyar színházi események­nek is mögötte állt, akkor a XVIII. század utolsó negyedének né­hány éve színháztörténetüknek az a ritka, s azóta sem ismételt korszaka, amikor észt föld diktál, Tallinn ad programot más nem­zeteknek is. 1784-ben Tallinnban22 a helybeli nemesség és hivatalnok réteg képviselői AJ von KOTZEBUE drámaíró kezdeményezé­sére német amatőr színházat alapítottak Revaler Liebhaber­Theater néven.23 Ez jelentette a XVIII. században a helybeli színházi kultúra csúcspontját. Egybe esett ez a fellendülés a XVIII. századvégi és a XIX. század eleji irodalmi élet fellendü­lésével is, melyben a drámairodalmat a színházalapító képvisel­te, akinek tallinni tartózkodásával indul el rendkívül termékeny alkotói munkássága. Darabjait Európa minden jelentősebb színpadán játszák, s ekkor a tallinniak abba a szerencsés hely­zetbe kerülnek, hogy általában mindenkinél hamarabb ismer­kedhetnek meg KOTZEBUE sikerdarabjaival^ Az „Ember­gyűlölés és megbánás" című műve, amely európai hírnevet ho­zott szerzőjének, 1788-ban még a nyomtatást is megelőzve szin­tén itt került először közönség elé. Mi, akik ez idő tájt ugyancsak kedvező helyzetben voltunk színházi téren, néhány leírás és fennmaradt színlap alapján ösz­sze tudjuk vetni, fel tudjuk mérni, hogy KOTZEBUE darabjai egyrészt milyen időbeli késéssel jelentek meg magyar színpada­inkon, másrészt azt is szemlélhetjük, hogy milyen arányban ke­rültek más drámaírókhoz viszonyítva színre művei. Hiszen ha bajokkal, nehézségekkel küszködve és megszakításokkal bár, de működött az első hivatásos színházi együttesünk, KELEMEN László társasága, majd nyomán - ugyancsak a fellendülés té­nyét igazolva - a WESSELÉNYI Miklós által támogatott ko­lozsvári alapítású Erdélyi Játszó Társaság KÓTSI PATKÓ Já­nos vezetésével. Sőt Nagyváradon is kísérlet történt egy társulat kialakítására, kolozsvári és pesti „truppaok" lemorzsolódott tagjaiból 1799-ben egy 16 tagú együttes verbuválódott.25 WESSELÉNYI 1798-ban Debrecennel kötött szerződése értelmében Marosvásárhely és Nagyvárad után nemcsak fogad­ja a kolozsvári színészeket, de a város a „.. .megkívántató Ma­tériálékat kész... a Theátrum fölállítására fordítani, és azt a város költségein fel is építtetni a Fejér Lónál..." Az erdélyi tár­sulat így 1798. augusztus 11-én megkezdi első vendégszereplés sorozatát, amely összesen nyolc előadást jelent nyolc, lényegé­ben egymást követő estén át. Az elsőn: „.. .A Felsőbbek Engedelméből Ma, szombaton, Auguszt. 11. Napján, 1798-dik Eszten­dőben A' Nemzeti Játék Színi Társaság által fog elő adódni Egy Érzékeny Játék. Hlyen czím alatt: A' Szerelem Gyermeke. Öt Fel-vonásokban, Kotzebue után készítette Verseghy." Augusztus 12-én a már említett, s a szerző számára 1788-ban, tehát tíz esztendővel a debreceni bemutatót megelő­zően írt, s a szerző számára világhírt hozó „Embergyűlölés és megbánás" című érzékeny játékot mutatták be KORÉ Zsig­mond fordításában. Augusztus 17-én újabb KOTZEBUE darab van műsoron: „A nevelés formálja az embert, vagy Szivessi gróf című 5 felvonásos vígjátéka. Majd augusztus 19-én „Az indusok Angliában" című három felvonásos vígjátékának meg­tekintésére gyűl össze a közönség, melyet IHÁSZ Imre vagy PÉRY Ignác fordított.26 A műsor gerincét, éppen a felét KOTZEBUE darabjai al­kották, melyek az akkori viszonyokat figyelembe véve az ősbe­mutatók után nálunk is viszonylag gyorsan színre kerültek. S hogy ez nem csupán egyszeri alkalom volt, s nem csupán egy véletlen eredménye, azt mutatja a következő esztendei debrece­ni szereplés.27 Ekkor ugyanis ismét „... Kotzebue darabjai van­nak túlsúlyban, valamint más német darabok, fordítások, ma­gyarosítások. . ," 28 S természetesen német nyelvterületen, ahol a fordítás, átültetés sem késlelteti és bonyolítja az adaptációt, még kedvezőbbek mind a számbeli, mind az időbeli arányok KOTZEBUE javára. Egyébként is ez idő tájt szinte állandóan műsoron van vala­melyik országban egy-egy darabja, hiszen valósággal ontja őket: 211 színművet ír. Nemcsak vígjátékokat, amelyekkel hír­nevet szerez magának, hanem megpróbálkozik a zenés műfaj­jal is. A XVI It. százacLvégen ugyanis Észtországban megnő a ze­ne iránti érdeklődés. A céhekben, sőt egyes magán házaknál is egyre gyakrabban adnak műkedvelő koncerteket. 1780-ban KOTZEBUE kihasználva ezt a zene iránti érdeklődést egy nép­színművet ír, amelynek zenéjét a tallinni gimnázium zenetanára, E. A. V. GERSCHELMANN professzor szerzi. Az észt színját­szás története szempontjából KOTZEBUE-nak ez a darabja kü­lönösen nevezetes lesz, mert ebben a kis egy felvonásos népi játék­ban hangzik fel észt beszéd színpadon első ízben, a német nyelv összefonódik a színműben az észt nyelvű dalokkal és dialógusok­kal.™ A pezsgő színházi életnek ebben a korszakában úttörő jel­legű volt az a vállalkozás, amelyet a színházi sikerek előkészíté­sének, a publikum biztosításának érdekében végeztek. 1790-ben F. ARVELIUS összeállításában világi tartalmú könyv jelent meg észt nyelven „Josep Ramma könyve a támogatásról és se­gítségről" címmel, amelynek tízezer példányát ingyenesen bo­csájtották az észt parasztok rendelkezésére, míg a többit árusí­tották, s a bevételt a színházi alapok megteremtésére, az előadá­sok költségeinek fedezésére fordították. A KOTZEBUE észtföldi munkásságával szorosan össze­kapcsolódott, 1784-ben induló Revaler Liebhaber-Theater több, mint tíz esztendeig, 1795-ig működött, s lényegében a „házi szerző és fundátor" Németországba való visszatérésekor zárta be kapuit. Felélesztésére több ízben kísérletet tettek, ám ekkor már nem műkedvelő alapon kívánták újból életre hívni, hanem ál­landósított formában. Ezek a kísérletek változatos művészi 229

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom