Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Zádor Béla: A Tanácshatalom megdöntése és az ellenforradalom hatalmi szerveinek kiépülése Szolnok megyében

terrorja tette lehetővé. A restauráció végrehajtásában a több té­nyező között igen jelentős szerepet betöltő közigazgatási ellen­forradalmi erők, a hatalom visszaállítása után annak részeseivé lettek. Ennek következtében Szolnok megyében a hatalom új­bóli megragadása már ebben a korai szakaszban sem kizárólag az 1918. októbere előtti vezető személyekhez kötődik. A falvak­ban, kisebb településeken döntő részben az 1918. október 30-a előtti vezetőket találjuk. Nagy részük a vezetésbe való "visszake­rülését az ellenforradalmi eseményeknek köszönhette. E tény­nek motiváló hatása nem elhanyagolható. A megyei és részben a területi (járási főszolgabírók), valamint a városi vezetésben (polgármesterek) a régiek mellett „új" az ellenforradalmi ese­ményekben aktívan résztvevő csoport is a hatalom közvetlen ré­szesévé lett. Sőt vezető pozíciókba kerülésükkel (a vezető tiszt­ségeknek szinte egésze e csoport kezébe kerül) a meghatározó tényezők közé kerülnek. Ők a régi közigazgatási apparátusban előzőleg is dolgoztak ugyan, de vezető beosztáshoz és szerephez az ellenforradalmi események kapcsán és ezen eseményekben betöltött aktív tevékenységük eredményeként jutottak. Me­gyénkben mindezek eredményeként, a restauráció és az ellen­forradalom legkezdetibb időszakában kialakultak az államhiva­talnoki rétegnek azok a körvonalai, melyek már ekkor, a leg­kezdetibb időszakban is, az ellenforradalom - később országo­san a rendszer - egyik fő és hatékony társadalmi bázisát jelen­tették. Ezt a Tanácsköztársaság, valamint az ellenforradalmi terror és az ezzel összekapcsolódó restauráció idején tanúsított magatartásuk, intézkedéseik bizonyítják. A kizsákmányoló osz­tályuralom visszaállítása és megszilárdítása érdekében tevé­kenykedtek, ugyanakkor ezzel egyidőben számukra addig elér­hetetlennek tűnő pozíciókba kerültek. A kizsákmányoló rend restaurációjában, az ellenforradalmi hatalom megszilárdításá­ban mint réteg, csoport és személyek egyaránt erősen érdekeltek voltak. Mindezekkel párhuzamosan megfigyelhető az, hogy Szolnok megyében is, a nagybirtokosok, földbirtokosok és rész­ben a tőkések mellett (a sorrend a megye gazdasági és társadal­mi struktúrájából adódik) ez a hivatalnoki réteg addig nem ta­pasztalható politikai erőként lépett fel. Az ellenforradalom és eseményei által adott lehetőségek, valamint tevékenységük saját hatalmi törekvéseik nyitányát jelentették. Nagyfokú aktivitásu­kat és „keménységüket" ez is érthetővé teszi. Ebben a korai idő­szakban külön, önálló elképzeléseik még nem jelentkeztek. Fő törekvésük, hogy lehetőségeik keretei között, a forradalmi erőkkel való leszámolásból, a Tanácsköztársaság vívmányainak és intézkedéseinek felszámolásából kivegyék nem kis részüket. A hatalomba kerülve a régi „új" rend megszilárdításában minél gyorsabban, erőteljesebben és hatékonyabban közreműködje­nek. Egyértelműen fasiszták a közigazgatási apparátusba elvét­ve kerültek. Néhányukkal inkább a testületekben találkozunk. Ők a földbirtokosok, (részben tőkések) az események kapcsán hatalomra jutott ellenforradalmár, illetve régi tisztviselői garni­túra mellett, a hatalom közvetlen gyakorlásának perifériáján tudtak létezni. így a megyei közigazgatás vezető állományának „úri" és kizsákmányoló osztályuralmat kiszolgáló jellege bizto­sított volt. A restauráció alkotmányon kívül, a megszállók aktív közreműködésével és oltalma alatt, nyílt erőszakkal, brutálisan történt. A hatalom a munkásokat, agrárproletárokat, illetve a Tanácshatalomban közreműködőket és támogatókat ért óriási veszteségek ellenére még nem konszolidálódott. Az intervenciós megszállással egyidőben végrehajtott hata­lomátvétel a helyi intézkedések szinte azonnali megkezdését is jelentette. Az előzőekben már leírtakon túl Jászapátiban már augusztus 8-án 24 tagú polgárőrséget hoztak létre. Esküt a hely­ben készített esküszövegre tettek. Szabályzatukban szerepelt: „A múlt rendszer tagjaival (Tanácsköztársaság - Z.) érintkezést nem tart és azokat semmi módon nem támogatja. Az őrség a fő­szolgabíró által kiadott utasításokat hajtja végre. Az őrség min­den tagja köteles az esetleg tudomására jutott bolseviki agitá­cióról jelentést tenni, úgy szintén egyesek által mondott oly dol­gokról azonnal jelentést tenni, amelyek a jelenleg fennálló tör­vényes rendet veszélyeztetik, avagy az elmúlt bolseviki rendszer­rel összefüggésben vannak." A megszálló csapatokkal való „legkisebb súrlódás elkerülését is tartalmazza. 47 Az újra hata­lomra került régi vezetőség egy 1919. augusztus 14-én kelt bel­ügyminisztériumi körlevélben megfogalmazottak alapján intéz­kedésre szabad kezet kapott. A körlevélben a következőket ír­ják: „A mostani rendkívüli időben nem lehetséges az ország minden részére kiterjedő általános, egyöntetű rendeletekkel megállapítani az összes tennivalókat. Ezért a közigazgatási tisztviselőnek a helyi viszonyok ismerete és mérlegelése alapján gyakran magának kell megtalálnia az egyes kérdésekben a he­lyes utat."48 A hatalom megszilárdítása érdekében a legfonto­sabb tennivalókat is meghatározza. Köztük legfőbb feladatként „A jogrend biztosítása érdekében teljes odaadással támogassák a karhatalom szervezésének munkáját" jelöli meg. Egyben közli a körlevél „Elvárom, hogy a tisztségviselők, elöljárók egyfelől megalkuvást nem ismerő szilárdsággal és eréllyel fogják teljesí­teni hivatali kötelességüket." 49 Nem volt szükség a biztatásra. Az 1918. októberi események és a Tanácsköztársaság idején el­zavart, elmenekült vagy megbújt népellenes tisztségviselők, elöl­járók vagy elöljárósági tagok, miután újra hatalomra kerültek, az első pillanattól ezt tették. A Jászsági alsójárás főszolgabírója már augusztus 18-án az elöljáróságoknak körrendeletet ad ki. Ebben elrendeli, hogy az idegeneket kötelesek bejelenteni, iga­zolni. Fegyvert, lőszert be kell szolgáltatni, aki neTn teszi, letar­tóztatják. „Minden munkástanácstag, vörösőr és vörös katoná­nál házkutatás tartandó, a fegyverek és kincstári felszerelési tár­gyak elkobzandók, őrizet alatt tartandók." A rémhír terjesztő­ket s a mai rend elleni izgatókat mindenki jelentse fel. „Meg­jegyzés, ha valakire rábizonyul, letartóztatandó, s feljelentéssel beszállítandó." Magánházaknál minden összejövetel tilos. „Megjegyzés: a gyanús helyek állandóan megfigyelendők. A szakszervezetek bezárandók... A szocialista - kommunista kör bezárandó, pénzkészlete letétbe helyezendő." Minden vörösőr és katona a községi elöljáróságnál jelentkezzék, aki ennek nem tesz eleget, letartóztatják. „Megjegyzés: aki ez ellen vét, előállí­tandó." Mindenki, a nála lévő bolsevista iratokat, újságokat és füzeteket szolgáltassa be, akinél ilyeneket találnak, le fogják tartóztatni: „Megjegyzés: a házkutatások alkalmával az ilyenek lefoglalandók, a tulajdonos előállítandó."so A főszolgabírói körrendeletnek ezekkel még nincsen vége. A körrendelet folyta­tásában a hatáskörébe tartozó közigazgatási területen a köz­igazgatás és tulajdonviszonyok megváltoztatására, az elnyomás módjára, valamint a jövőt illető ideológiai célkitűzésekre is ren­delkezett. A községekben az 1918. október 30-i állapot visszaál­lítását rendelte el. Felhívja az elöljáróság tagjait, hogy állásaikat foglalják el és a képviselő testületet hívják össze. „A közrend és a nyugalom biztosítására katonai karhatalom..." szervezésére kerül sor. „A bolsevista rablóuralom alatti kommunizálások ér­vénytelenek s minden, mindenkinek jogos tulajdonába vissza­adandó, föld, ház, üzem, s más tárgyak is... Azokat a veszedel­mes elemeket, kik esetleg a fennálló rendet s nyugalmat megza­varják, ártalmatlanná kell tenni. Mindazokat tehát, akik szere­pet játszottak, feltétlenül le kell tartóztatni, bűnlajstromaikat bemutatni."­4 ' 1 A főszolgabíró ezután még a követendő eszmére is utasított. „Mindenkinek síkra kell állni a nemzeti eszme szol­gálatában s térjenek meg azok a balgák is, kiket a nemzetközi­ség hazug jelszavával elbolondítottak." 52 A tömeges és egyéni kivégzések, bebörtönzések, letartóztatások, kínzások, az üldö­zés eredményeképpen nem sokan maradtak azok közül, akik „megtérhettek" volna. Nem véletlen, hogy majd egy hónap múlva, 1919. szeptem­ber 12-én kelt levélben a főszolgabíró „.. .kommunizmus elfoj­tására tett elismerésre méltó erélyes intézkedéseit" a belügymi­niszter tudomásul vette. Szolnokon is az intervenciós megszál­lás után újra hatalomra került és megerősödött régi „új" elöljá­róság az elbocsátásokat és új rendőrök tucatjainak alkalmazá­197

Next

/
Oldalképek
Tartalom