Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Zádor Béla: A Tanácshatalom megdöntése és az ellenforradalom hatalmi szerveinek kiépülése Szolnok megyében
sát rövid idő után megkezdte. 53 A kisújszállási képviselőtestület is „igyekezett". A rendőrség létszámát 26 főre emelték. 54 A közalkalmazottak összetételéről, Tanácsköztársasághoz való viszonyáról, működésükről a proletárdiktatúra idején, írtunk. Az ellenforradalmi erők félelmére, bosszújára, biztonságra törekvésére mutat a szeptember 24-én kiadott 6612/1919. BM eln. szám alatt megjelent rendelet, mely még ez ellen a hivatalnoki kar ellen is vizsgálatot rendelt el. A rendeletben „... az iránt intézkedtem, hogy a törvényhatósági és községi (városi) alkalmazottaknak az úgynevezett Tanácsköztársaság ideje alatt tanúsított egyéni és hivatali magatartása a hazafiasság és közszolgálati megbízhatóság szempontjából elbírálás alá vétessék."" A vármegye kormánybiztos főispánja 121 II. 1919. f. i. szám alatti rendeletében a vármegye, a városok, járások és községek összes alkalmazottai ellen igazoló eljárást rendelt el. Az eljárás az említett hivatalok tisztviselőire, segéd-, kezelő és „szolgaszemélyzetére", valamint a tb. tisztviselőkre terjed ki. Kivételek a nyugdíjas tisztviselők sem voltak. 56 A magasabb hatóság által kiadott és a megyei rendelet alapján a Tanácsköztársaság idején szóban, írásban, tettben, rokonszenvnyilvánításban a legkisebbet is elkövetők elbocsátása megkezdődött. A megkezdett igazoló, illetve azt követő fegyelmi eljárások a románok kivonulása után vettek nagy lendületet. Becsületes emberek kenyértelenségét, évekig elhúzódó eljárásokat, meghurcolást eredményeztek. Mindezek az említett kategóriák Tanácsköztársaság idején tanúsított magatartásáról is jó képet adnak. Mivel ezek az eljárások később kulminálnak, ezért velük részleteiben akkor foglalkozom. A fegyelmik kezdete, az igazolási intézkedés megtétele és az eljárások megindítása a tárgyalt időszakban történt. így az első intézkedések tárgyalásához hozzátartoztak. A Szolnok megyében általánost tükröző példák a tanácshatalom megdöntésének, a kizsákmányolók hatalmát jelentős mértékben biztosító, dolgozókat elnyomó, nagy és kis településen is meglévő közigazgatási apparátus restaurációjának körülményeit bizonyítják. A régi „új" közigazgatásnak lényegében a Tanácsköztársaság előtti osztályuralmat szolgáló, új vonásokat is jelző első célkitűzéseit, intézkedéseit, módszereit és a jövőre mutató terveit a példák kellően érzékeltetik. A leírtakkal egyidőben, azoktól időpontban és folyamatban el nem választhatóan, szinte az intervenciós megszállás első perceiben, óráiban az addig meglapuló, elbújt, fegyverrel rendelkező ellenforradalmárok is előjöttek. Az elmenekültek is visszatértek és aktivizálódtak. Az intervenciós burzsoá román csapatok védelme alatt, támogatásukkal, velük összefogva, a Tanácsköztársaság volt tisztségviselőit, katonáit, vörösőreit, szimpatizánsait üldöző tevékenységbe ők is bekapcsolódtak. Kreybig Rudolf a megye területén „már a román megszállás alatt megszervezte a karhatalmi alakulatot." 57 Tóthy Jánqs 1919. július 3-án Szegedről francia útlevéllel a román megszállás alatt lévő Tiszaroffra ment. A községgel határos Tiszasűlyön különítményt szervezett. Közreműködésükkel a „kommunista és hazafiatlan elemektől megtisztítottam Tiszasűlyt." 5 ^ A Jászságban, Kunságban, városon és falun, az egész megyében így volt ez. Az általánosnál is nagyobb mértékben Szolnokon, Jászberényben, Kisújszálláson, Törökszentmiklóson és a Tiszai alsójárásban. A Tanácsköztársaság ellenségei a megyében, mivel maguk nem bírtak a proletárhatalommal, várták „... szorongva... a románok bejövetelét, hogy a rémuralomnak véget vessen." 59 Reményeikben nem csalódtak. Bizonyítják ezt a katonai kerületi parancsnokság 36316/1919 rendeletében leírtak. „... az ország nagy részének idegenek általi megszállása nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy végre az ország lakosságának hangulatában higgadt nyugalom jöjjön létre." 60 Az ellenforradalom hóhérainak dicsérete, a „higgadt nyugalom" létrejötte a Tanácsköztársaságért sokat tett, a proletárhatalomért küzdött bebörtönzöttek, megkínzottak, üldözöttek falak közül ki nem hallatszó jajszavának, a halottaknak és megfélemlítetteknek csendjéből fakadt. Körükben a megszállók és az ellenforradalmárok, a régi „urak" randalírozásai, kegyetlenkedései, gyilkosságai, népelnyomó intézkedései a „higgadt nyugalomnak" természetes részei voltak. Az intervenciós királyi román csapatok megszálló tevékenysége, a megszállással egyidőben gyorsan kibontakozó, igen aktív, sokoldalú ellenforradalmi tevékenység Szolnok megyében a helyi tanácshatalom megdöntését, a proletárdiktatúra végét eredményezte. A fehérterror már ekkor, ebben a kezdeti időszakban, szinte azonnal elkezdődött és kibontakozott az ellenforradalom és terror első hulláma. Az eddig leírtakból - a Szolnok megyei helyzetet vizsgálva - is bizonyítást nyer a történelemnek, benne a munkásmozgalom történetének gyakorlatából és tapasztalatából adódó nagy, mindenkor és mindenhol megszívlelendő igazsága. A kizsákmányolók hatalmuk megtartása vagy visszaállítása érdekében pillanatnyi érdekellentéteiket félreteszik és a kizsákmányolt munkásosztály, agrárproletárok, parasztok és a dolgozók tömegeivel szemben összefognak, közösen járnak el. Sőt - nemzetközi méretekben - osztályuralmuk érdekében a köztük lévő hatalmi és általuk szított nemzeti ellentéteket átmenetileg háttérbe szorítják és együtt végzik el - akár a legkegyetlenebb módon eljárva - a régi rend visszaállítását, a kizsákmányoló osztályuralom restaurációját. Esetünkben a román uralkodó osztály háború utánra tervezett, területi kérdésekkel kapcsolatos tervei, az antant hatalmak elképzelései az alapképletet lényegében nem módosítják. A megállapítás, az újabb történelmi tanulság lényegén és igazságán nem változtatnak. Szovjet-Oroszország ellen és a Tanácsköztársaság megdöntéséért folytatott politikájuk gyakorlati megvalósításában Szolnok megye kis területet jelentett. A megyében történtek - az egész részeként - szinte mikromintája és bizonyítéka az osztályalapokon végbemenő történéseknek. A feltárt újabb részletek a proletárdiktatúra és tanácshatalom már részleteiben feldolgozott és általánosított magyarországi megdöntéséhez néhány szerény, újabb adatot szolgáltattak. FEHÉRTERROR ÉS ELLENFORRADALMI INTÉZKEDÉSEK A BURZSOÁ ROMÁN MEGSZÁLLÓ CSAPATOK KIVONULÁSA UTÁN A Szegeden működő ellenforradalmi „kormány" 1919. június 5-én „a vörösterror leküzdésére, valamint a törvényes rend és biztonság helyreállítása céljából.. . Magyar Nemzeti Hadsereg felállítását rendelik el." 61 Ezt megelőzően Szegeden és környékén előzőleg odamenekült ellenforradalmár tisztekből alakult bandák már működtek. A megalakuló „nemzeti" hadsereg vezető tisztikara közülük került ki. Ők alkotják a zömmel tisztekből álló tiszti századokat, melyek vérengzéseiket terrorista különítményekként folytatják. Ennek a „nemzeti" hadseregnek vezetése Horthy Miklós kezébe került, akinek augusztus 9-i bejelentésével a hadsereg fővezérlete a hadügyminisztérium kötelékéből kivált. Ettől az időponttól a fővezérség önálló parancsnokságként kezdte meg működését. Ezzel Horthy magát és az általa irányított fővezérséget a kormánytól függetlenítette. Ennek a „nemzeti" hadseregnek tevékenysége, a meg nem szállt területeken rendezett pogromokból, kegyetlenségekből állt. A meg nem szállt területeken folytatott vérengzés, terror, a tanácshatalom fegyveres erőszakkal történő megdöntését, ezt követően az ellenforradalmi hatalom megszilárdítását szolgálta. A megszálló román haderő alakulatait 1919. novemberének első felében a Tisza balpartjára vonták vissza. Szolnokra a „nemzeti" hadsereg egységei november 11-én érkeztek. Megyénk tiszántúli részén a megszállók Tiszapüspökiből 1920. február 25-én, 62 Kisújszállásról február 28-án, 63 Mezőtúrról március 2-án 64 vonultak ki. Szolnok megye román megszállása 1920. 198
