Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Zádor Béla: A Tanácshatalom megdöntése és az ellenforradalom hatalmi szerveinek kiépülése Szolnok megyében
vényes alapot adnak. A kormány 1919. augusztus 8-án kelt 3886/1919. M. E. számú rendelete szerint „.. .azok a városi választott és kinevezett tisztviselők is, akik 1918. október 30-án hatósági, vagy hivatali jogkört gyakoroltak - kivéve, ha időközben nyugdíjaztattak -, kötelesek működésüket haladéktalanul megkezdeni..." A rendeletet végrehajtásra a vármegyei főügyész adja ki. 38 A budapesti távírda cenzúrájának osztályfőnöke a Tanácsköztársaság megdöntése után 11 nappal közli: „...mindazok, kiket a proletárdiktatúra idején alkalmaztak, Peyer szociáldemokrata miniszter rendeletére elbocsátottnak tekintendők." 39 A működésükben akadályozott vármegyei és községi alkalmazottak kormánybiztosa 1919. augusztus 27-én kelt rendeletében írja „Az ország egyes részeiben előfordult zavargások ... egyes vármegyei, városi és községi alkalmazottakat székhelyükről menekülésre kényszerítették .. . elrendelem, hogy az államkincstár tehermentesítése érdekéből, főleg pedig a helyi közigazgatási érdekekre való tekintettel mindazok a hivatali székhelyeikről annak idején eltávozni kényszerült vármegyei és városi, valamint községi alkalmazottak . .. hivatali helyükre haladéktalanul visszatérjenek, illetőleg hivatali működésük folytatása végett az illetékes törv.hatóságok első tisztviselői, illetve járási főszolgabíráknál, polgármestereknél jelentkezzenek."^) Az egymást gyorsan váltó kormányok helyzetükből adódóan és a tényleges állapotokból következően rendeleteiknek a megye, románok által megszállt területein nem, vagy alig tudnak érvényt szerezni. Azonban rendeleteik, a helyi hatalom képviselőinek törekvéseivel megegyeztek. A kormány, Peyer, a kormánybiztos idézett rendelkezései, a megye tiszántúli területein időben előbb, tőlük függetlenül megtörtént eseményeket és folyamatot csak „törvényesítik". A rendeletek az adott helyzetben a további hasonló intézkedésekre jogalapot adtak. Szolnok intervenciós megszállása után rövid idővel a „megyeház ura" Koronghy Lippich István lett. 41 Pest megye és Szolnok megye, valamint Kecskemét kormánybiztosi tisztségét betöltő gróf Ráday Gedeon után Lippich kormánybiztos főispán lett. A szolnoki májusi ellenforradalmi lázadás leverése után elmenekültek közül sokan megyei vezető pozícióba kerültek. Például Alexander Imrét a szeptember 6-án megtartott rendkívüli törvényhatósági bizottsági ülésen alispánnak választják meg. Dr. Vadász Kálmán II. főjegyző, Lippich István II. főjegyző, dr. Csuka Kálmán vármegyei aljegyző, Scheftsik István ugyancsak vármegyei aljegyző lett. Goszthony Sándor főjegyző a Tanácsköztársaság idején is megmaradt tisztségében. Az ellenforradalmi fordulat utáni fegyelmi vizsgálatban kiderült, hogy a Tanácsköztársaság időszakában végig ügyesen leplezett ellenforradalmi magatartást tanúsított, a proletárdiktatúrát gyűlölte, a kommunistákat megvetette, - főjegyzői beosztását megtartotta. 42 A példák bizonyítják, hogy a vármegye közigazgatási apparátusának élére számottevőbb beosztásba már előzőleg kipróbált, a Tanácsköztársaság ellen tetteivel is bizonyító ellenforradalmárok kerültek. A legmagasabb közjogi funkciót betöltő testület a Vármegyei Törvényhatósági Bizottság volt. A testület a legtöbb adót fizetőkből - virilisekből 43 és választott tagokból állt. Az 1919. évi adókimutatások alapján a törvényhatósági bizottság legfőbb adófizetőinek névjegyzékét kiigazítják. Az említett névjegyzék a megye 300 legtöbb adót fizetőjének a nevét és a fizetett adó öszszegét sorolta fel. Az első 11 helyen földbirtokos volt. Közülük az első öt - gróf Nemes Albert, dr. gróf Almási Imre, gróf Almási Pál, gróf Nemes János, dr. báró Kohner Adolf. Az 50 legtöbb adót fizető között 40 földbirtokost találtunk. A 300 felsoroltból 161 a földbirtokos. Utánuk nagy a szórtság. A névsorban 25 kereskedő, 14 ügyvéd, 12 orvos, 11 bérlő, 10 egyházi személy, 6 gőzmalom tulajdonos volt. A többi foglalkozás 1-3 főt érint, ennek részletezését mellőzhetjük. A testületnek 9 megyei vezető tisztviselő (vármegyei főjegyző, II. főjegyző, jegyző, főügyész, árvaszéki elnök és ülnök, vármegyei levéltárnok, műszaki főtanácsos, gazdasági felügyelő) és a városok főszolgabírái, valamint polgármesterei szavazati joggal, hivatalból tagjai. 44 A megye 300 leggazdagabb emberének 53,6%-a, a földbirtokos kategóriában volt. Az, hogy az 50 leggazdagabból 40, közülük az élen lévő 11 is földbirtokos, több mint elgondolkodtató. Számuk és helyük gazdasági, társadalmi súlyukra, befolyásukra, a tárgyalt testület munkájában való részarányukra mutat. A törvényhatósági bizottságnak, az ellenforradalmi korszak első éveiben jelentkező konzervatív, reakciós megnyilatkozásai érthetővé válnak. (Túl a Tanácsköztársaság és intézkedései által okozott sokkon.) Az említett névjegyzékben találkozunk olyanok nevével is, akik az Ébredő Magyarok Egyesületének (ÉME), a Magyar Országos Véderő Egylet (MOVE) 4 5 helyi exponense vagy lelkes támogatója volt. Köztük - legalábbis a nyilvánosság előtt - nagybirtokossal nem találkozunk. A korabeli megyei forrásokat vizsgálva, kitűnik, hogy a vármegyei és helyi vezetők, a Vármegyei Törvényhatósági Bizottság és a helyi közigazgatási vezető testületek a tárgyalt időszakban összetételüknél fogva is ellenforradalmiak és konzervatívak voltak. Ezeket a jellemzőiket későbbi intézkedéseik is tükrözik. Az ellenforradalmárok elégedetten írhatják „A vörös uralom alól felszabadult ellenséges megszállás alá került területeken helyreállt a törvényes uralom, a közigazgatási teendők ellátását a régi vezetőség vette kezébe." 4< > A régi „új" vezetés helyzetét, a közigazgatás restaurációját megkönnyítette az, hogy a tanácshatalom - kevés kivételtől eltekintve - az adminisztratív és tisztviselői kart szinte érintetlenül hagyta. A Tanácsköztársaság fennállásának rövid ideje alatt a közigazgatást igyekeztek átszervezni. A proletárhatalomnak megfelelő újtípusú állam megfelelő megyei és helyi szerveinek létrehozására törekedtek. Ebben jelentős eredmények is születtek. A megyei igazgatási szakosztályok létrehozásával akarták az új helyzetnek megfelelővé tenni. Az új hatalomnak megfelelő helyi szerveket is létrehozták. Az új igazgatás jelentős eredményeket ért el. Ez elsősorban a proletárhatalom elkötelezett híveinek volt köszönhető. A létrehozott szervek zavartalan működését, a megkezdett munka továbbfejlesztését, az intézkedések következetes végrehajtását az intervenció megakadályozta. Az új hatalom igazgatásban jártas, képzett káderekben való szegénysége eredményezte, hogy a megyei és helyi igazgatási szervekben sok régi szakembert kellett meghagyni. A későbbi igazolási és fegyelmi iratokból zömükről kiderül, hogy az adott helyzetet kénytelenek voltak tudomásul venni. A Tanácsköztársaság intézkedéseivel viszont sok esetben nem értettek egyet, az intézkedések végrehajtását igyekeztek lassítani, illetve nem a kellő időben hajtották végre. Érzelmileg, értelmileg a Tanácsköztársasággal szemben álltak és a végét várták'. Ez alól kivétel nagyon kevés volt. A föléjük helyezett vagy melléjük ellenőrzésre beosztott munkást, parasztot, néhány esetben értelmiségit lenézték. A megyei és helyi vezetésben, végrehajtásban nagyon sok a Tanácsköztársasággal szemben álló, ezt a szembenállást titkoló, tevékenységében passzív vagy ellenséges magatartást tanúsító igazgatási szakember maradt. A közigazgatás gyors restaurációját, a Tanácsköztársaság idején hozott forradalmi intézkedések rövid időn belüli eltörlését, a kemény ellenforradalmi intézkedések szinte pillanatok alatt történő végrehajtását ez a tényező és helyzet is nagymértékben elősegítette, megvalósulásukat gyorsította. A közigazgatás restaurációjának eseményei, módszerei, gyorsasága és mindezek végeredménye a közigazgatási apparátus dolgozóinak, irányítóinak osztályösszetételében, személyében lényegében az uralmat gyakorlók kontinuitását jelentette. Ez a folytonosság a politikai hatalom gyakorlásában nem egyértelműen az 1918. október 30-a előtti teljes változatlanságbanjelentkezett. Ugyanis az 1918. évi polgári demokratikus forradalom és főként a Tanácsköztársaság eredményeként a kizsákmányolók politikai hatalmát békés úton visszaállítani nem lehetett. A restaurációt a megszállók fegyveres ereje és az oltalmuk alatt fellépő, erősen aktivizálódott ellenforradalmi erők 196
