Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)

Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig

dák között. A virágszirmok üres tereit vízszintes és függőleges vékony csíkokkal töltötte ki. Feliratát mintegy keretbe fogja fe­lül egy újjnyomásos abroncssor, alul pedig több soros, körben­futó fekete sávok. Felirata: „Az 1848 dik Évbenn Készült Áts Lőrintznek, Ifjú Nagy Mihály". 1849. február 5-én készített egy hasonló butykoskorsót, melyet a tiszafüredi múzeum 1968-ban vásárolt meg. Ez a korsó is erősen szennyezett, olajat tartottak benne, máza apró foltok­ban pattogzott. írókás mintája - ötkaréjú rózsa - itt is az újj­nyomásos abroncs felett található. Az edény fülét barna csiga­vonal díszíti. A hosszú felirat ismét csak azt-bizonyítja, hogy if­jú Nagy Mihály a változatos, igen eredeti szöveget kedveli: ,,Készítette Ifjú Nagy Mihály az 1849 dik Évbenn február 5 Tér­jék Jánosnak vivát tölcsik teli mindjárt ez a világ ugy sem sok használják az okosok zivataros néha bár vesztegetni mégis kár nem kell azért lemondani ez világról mézet lehet itten szedni min­den ágról". (7. kép) 63 Ifjú Nagy Mihály karcolással díszített darabjai - főleg szer­kesztett rozettái - Rajczy Mihály munkáihoz annyira hasonló­ak, hogy a két jeles mester között kétségtelenné teszik a kapcso­latot. Ez a kapcsolat azonban a köztük lévő mindössze négy év korkülönbség miatt - Rajczy Mihály volt négy évvel idősebb - aligha eredhetett a mester és tanítvány viszonyából. Valószí­nűbbnek tartjuk, hogy egy ideig - bár nem biztos, hogy azonos időpontban - egy mesternél tanultak, és stílusjegyeik alapján ez a mester feltételezhetően debreceni volt. Nagy Mihály a tiszafüredi fazekasság stílusteremtő mestere volt. Stílusteremtő volt, de stílusa csak átfogalmazva élt tovább. Bonyolult, összetett rozettái csak néhány későbbi tiszafüredi darabon fordulnak elő, melyek művészi színvonala csak megkö­7. kép: Butykoskorsó, ifjú Nagy Mihály munkája (Kiss Pál Múzeum, 68.91.1.). zelíteni tudja első mesterükét. Karcsú, kecses madara is jellegze­tes, bár a későbbi füredi madárábrázolás is általában nyújtott vonalú. Karcolt virágait, indáit, indasorait és öt-hat szirmú vi­rágait már inkább alkalmazták. Ifjú Nagy Mihálynak fiú leszármazottá nem maradt. Egyetlen, felnőtt kort megélő lánya nem fazekashoz ment fele­ségül. A későbbi fazekasok közül is alig tanulhattak nála, talán fiatalabb testvérei közül Sándor és János, unokaöccse József, s esetleg inaséveit tölthette nála Nyúzó Gáspár, Bodó Mihály vagy Cs. Kiss Mihály. Elindított egy folyamatot, mely más mesterek keze alatt teljesedett ki, de stílusa, forma- és díszítésbeli újításai a későbbi mesterek kezén hagyománnyá váltak. Sándor (1825-1861) 1825. március 10-én született, házasságot 1850. május 22-én kötött Kovács Zsófiával. 64 A 256-os számú telken lakott, s igen fiatalon, 37 éves korában halt meg tüdővészben. Fiú utó­da nem maradt^ Haláláig Tiszafüreden dolgozott, de munkái stílusban nem azonosíthatóak, feliratos darabja nem maradt fenn. János (1830-?) 1830. november 12-én született, az ő keresztapja is Pál Ist­ván cserepes volt. 1857-ben vette feleségül Pálfí Juliannát, aki­vel ekkor Kunhegyesre költözött, 66 így a füredi fazekasság ha­tásával egy ideig Kunhegyesen is számolhatunk. Házasságköté­sekor tanúja legidősebb testvére, Bálint volt, akit Nagy, míg há­zasodó öccsét ugyanekkor K. Nagy vezetéknéven jegyzik be az anyakönyvbe. Stílusban beazonosítható készítménye nem ma­radt fenn, további nyomát Tiszafüreden nem találjuk, egész éle­tében más településen dolgozhatott. Katona Nagy Sándor I. (1793-1840) Katona Nagy Mihály I. öccse, 179*3. szeptember 5-én szüle­tett, s ekkor Katona Nagy Sándornak anyakönyvezik. 1814. ok­tóber 26-án köt házasságot nemes Gertsényi Máriával. 67 Házas­ságukból kilenc gyermek született, négy lány és öt fiú. A fiúk közül csak Márton nem folytatja apja mesterségét. Feltételezé­sünk szerint a karcolt feliratos edények az ő készítményei, mint pl. a két 1837-es céhkorsó. 1840. november 21-én halt meg tüdőgyulladásban. 6 » Katona Nagy Sándor - Gertsényi Mária Sándor (1816-1879) János (1821-1861) Mihály (1826-1888) Fel: Kalmár M. Fel: Kalmár J. Fel: Komáromi J. József (1839-•?) Fel: Boknyik M. Sándor (1816-1879) 1816. szeptember 8-án született, s házasságot 1840. decem­ber 30-án kötött Kalmár Máriával.® Őt már apja többi leszár­mazottához hasonlóan Katona vezetéknéven jegyzik a későbbi­ekben az anyakönyvekbe. Hét gyermeke született, egy lány és hat fiú. A gyerekek keresztszülei középbirtokosok és községi tisztségviselők, s ez a tendencia nemcsak nála, hanem testvérei­nél, sőt már apjánál is megfigyelhető. Feliratos cserépedényéről nincs tudomásunk, bár haláláig, 1879-ig Tiszafüreden él és cserépedény-készítéssel foglalkozik.™ Tagja az ipartársulatnak, de a társulati jegyzőkönyv szerint ta­nulót nem foglalkoztat, bár egyetlen fia, aki a felnőtt kort meg­éli, Lajos, szintén fazekas lesz, s valószínűleg apjánál tanul. Katona Sándor 1854-1856 között a 763-as számú házban lakik, mely ezután három évtizedig öccsének, Mihálynak a la­kása. Az 50-es évek végétől haláláig a 675-ös számú házban él és dolgozik. 157

Next

/
Oldalképek
Tartalom