Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1981)
Füvessy Anikó: A tiszafüredi fazekasság a XIX. század végéig
Istvánnál 200, Katona Mihálynál 700 váltóforintnyi kamaton lévő pénzét. 56 Feliratos edénye eddigi ismereteink szerint nem maradt fenn, feltételezésünk szerint vagy feketekerámiát készített (erre utalna, hogy egy ideig Szentesen élt), vagy az abádszalóki mázasedények egyik készítője (melyre viszont az utal, hogy fia, József házasságkötésekor Abádon lakott). Mindkét feltételezésünket alátámasztja az, hogy nem szerepel az ipartársulat tagjai között, és sem az ő, sem pedig a felesége halálát nem jegyezték be a tiszafüredi református halotti anyakönyvekbe. Mihály II. (1821-1855) 1821. szeptember 4-én született, keresztapja Pál István cserepes volt. 57 Mihály II. az a fazekas, aki a tiszafüredi díszedények stílusát megújítja, s aki készítményein magát ifjú Nagy Mihálynak nevezi. 1846. február 4-én veszi feleségül Labancz Mihály nyergesmester árván maradt lányát, Katalint. 5 * Ekkoriban nyithat önálló műhelyt, míg előtte valószínűleg apjánál dolgozik. A többi fazekastól eltérően nem a fazekasokkal, hanem apósa mestertársaival, a híres füredi nyergesekkel erősíti családi kapcsolatait, mind a négy gyermekének nyergesmester a keresztapja. Igen fiatalon, 34 éves korában halt meg, 1855. szeptember 7-én kolerában. 5 9 A fennmaradt tizenegy, biztosan általa készített cserépedény tehetségéről, formát és díszítményt egyaránt megújító képességéről tájékoztat. 60 Készítményeiből nyolcat a Néprajzi Múzeumban őriznek, s hatnak fényképét különböző helyeken publikálták, melyek a következők: 1844- és 1852-es butykoskorsók, 1846-os butella, 1846-os tányér („honi tányér"), 5. kép: Miskakancsó, ifjú Nagy Mihály munkája (Déri Múzeum, 77. 74. 1.) 1847-es miskakancsó és egy dátumozatlan, szarvasos díszítésű bokály. 61 Az 1845-ben készített, fehér alapon zöld függőleges csíkozással díszített, félig fedett tetején karcolt felirattal ellátott kancsót és az 1846-ban készült zöld mázas, karcolásos díszítésű, Rajczy Mihály miskakancsóiról már korábban ismert rozettákkal ellátott boroskancsót még nem publikálták. Az utóbbi darabot szomszédjának, a 173-as telken lakó Gyöngyösi nyergesmesternek készítette. Az 1846-os boroskancsóval szinte teljesen azonos motívumokkal díszített, a Déri Múzeum gyűjteményében található 1847-ben készített miskakancsója, melyen ha neve nem szerepelne, egyértelműen Rajczy Mihály munkájának tarthatnánk (5. kép). A változatos feliratokat kedvelő Nagy Mihály a következő feliratot karcolta a miskakancsó fül alatti részére: „an nő az 1847 Évbenn készítette Ifjú Nagy Mihály Juhász Jánosnak Vivát Rátz Julianna hitvessem töltse tele az", a kancsó alján körben, két sorban: ,,Pintesem Úgy is régenn szomjúhozom, Attza kintsem nagyot iszom, iszom a bort rugóm a port szeretem én az szép asszont". 62 Három butykoskorsója csak írókás díszítéssel készült. A legkésőbbit, melyet 1852-ben készített, a Néprajzi Múzeumban találhatjuk. Ugyanaz a forma, ugyanúgy elhelyezett díszítmény és felirat jellemzi az 1848-as, tiszafüredi magángyűjteményben lévő darabját, melyet Áts Lőrintznek készített, aki Julianna nevű nővérének volt a férje (6. kép). A butykoskorsók közül csak ez az egyetlen darab tanulmányozható eredeti szépségében, mert pálinkán kívül mást nem tartottak benne. A család mindig megbecsülte, csak nagyobb ünnepeken használták. Élénksárga mázán fekete írókás öt és hat szirmú virágok és indák láthatók két tulipán és levelek, in6. kép: Pálinkásbutykos, ifjú Nagy Mihály munkája (Tiszafüred, magángyűjtemény). 156
