Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)
Urbán László: A demokratikus agrárszövetkezeti mozgalom kezdete Szolnok megyében 1945-ben
A szövetkezetalapítás másik, a megye területén több helyen kihasznált lehetőségét adta a földreformrendelet 31. §-a: „az igénybevett ingatlanon levő mezőgazdasági ipari üzemek (malmok, szeszfőzdék, kenderfeldolgozók és egyéb üzemek) is megváltás ellenében igénybe vehetők, s ebben az esetben községi, állami, esetleg szövetkezeti tulajdonba mennek át". 102 Ezt az 5600/1945 FM sz. rendelet 103 azzal egészítette ki, hogy „az igénybevett ingatlanon lévő mezőgazdasági, bor- és gyümölcsszeszfőzdék, továbbá az ezekkel kapcsolatos szeszfinomítók a szükséges területekkel együtt szövetkezeti tulajdonba mennek át." Utóbbi jogszabály 1945. június 7-i megjelenése után hamarosan megindult a szeszfőzde szövetkezet szervezés, annál is inkább, mert a rendelet 60 napon belüli megalakulást írt elő. A megyében történt szeszfőzde szövetkezet alakulások közül legjobban az akkor Jánoshidához tartozó Pusztamizsén, a Premontrei rend felosztott birtokához tartozó szeszfőzde hasznosítására létrehozott társulás dokumentálható. Ezt az üzemet három szomszédos község — Jánoshida, Alattyán és Jásztelek — újgazdáinak érdekében kívánták beindítani 1945. júniusában, mert ezek a falvak termelték az előző években a nyersanyagot. Június 19-én, ül. 20-án Alattyánban és Jásztelken felvett „új földhözjuttatottak és földre jogosult és még ki nem elégítettek gyűlésének" jegyzőkönyveiből tudjuk, hogy mindkét községben a „Földmíves Szövetkezet" megalakítását határozták el. Ugyanakkor a június 19-én Alattyánban datált alapszabály szerint „a jánoshidai, alattyáni és jászteleki földhözjuttatottak megalakították a Földműves Szövetkezetet", amelynek pontos címe az 1. § szerint „Jánoshidai, Alattyáni és Jásztelki Földmívesek Egyesített Szövetkezete", székhelye Alattyán (2. §), célja pedig „a Földosztó Bizottság által igénybevett Mizsepusztai volt Premontrei Rend birtokán levő szeszgyár szövetkezeti alapon való hasznosítása és üzembentartása" (3. §). Alattyánban június 22-én felvett jegyzőkönyv szerint az alattyáni, a jánoshidai és a jászteleki földigénylő bizottságok szóbeli megállapodást kötöttek, amely szerint „a premontrei rend pusztamizsei birtokán levő szeszgyár birtoklási joga 50%-ban Jánoshida, 25%-ban Alattyán és 25%-ban Jásztelek községet illeti". Az ugyanezen a napon Alattyánban felvett másik jegyzőkönyv szerint a szeszgyár értékét 300 ezer pengőben állapították meg, amihez 30% felárat számítottak. Az így kapott összeg képezte a részjegyek összértékét. A június 30-án keltezett „szövetkezeti részjegy" 390 pengő névértékre van kiállítva. E szerint 1000 üzletrész jegyzésére számítottak, mert az alapszabály 5. §-a kimondta, hogy „a részjegyek ára a Földosztó Bizottságok által megállapított megváltási ár az a hányada, amely szövetkezet tagjaira arányosan kötelezettség gyanánt esik". A pusztamizsei szeszgyári szövetkezetet elsődlegesen gyeztetnek le 100%-ig, de 51%-ban a törvényben előírt vagy Németországba harcra önként jelentkezett." Meg kell jegyeznünk, hogy sem e szövetkezetalapítás kapcsán eddig idézett iratok, Wl sem a szövetkezet megalakulását tudató, a megyei földbirtokrendező tanácsnak új földhözjuttatottak jegyezték azt le, miután a többség ezzel biztosítva van, jegyezhet részvényt az a törpebirtokos, akinek birtoka a 15 holdat nem haladja meg, de egyebekben a törvényes követelményeknek megfelel, ellene bűnvádi eljárás folyamatban nincs, fasiszta és egyéb népellenes cselekedetet nem követett el. Ugyancsak jegyezhet a feleslegesből részvényt az a kisiparos vagy kiskereskedő, aki az ellenállási mozgalomban részt vett, az újgazdák számára kívánták szervezni, de nem zárkóztak el kategorikusan más paraszti rétegektől sem. Az alapszabály ugyanis 13. §-ában kimondja: „Abban az esetben, ha a szövetkezet tagjai közül a részjegyek nem jecímzett 1945. június 22-i bejelentés nem tartalmazza a jánoshidai földigénylő bizottság aláírását, csak az alatytyániét és a jásztelekiét. Az is megfigyelhető, hogy csaknem valamennyi dokumentum Alattyánban készült. Ebből arra lehet következtetni, hogy a közös szövetkezet létrehozását az alattyániak szorgalmazták, a jánoshidaiak viszont nem szívesen vettek abban részt. Ezt a feltételezést a további adatok alátámasztják. A megyei földbirtokrendező tanács irataiból ugyanis arról értesülhetünk, hogy noha az 50—25—25%-os arányú rész jegy megoszlást a megyei tanács határozata is előírta, a jánoshidai földigénylő bizottság igyekezett a másik két község lakóit kizárni a szeszgyár tulajdonjogából. A megyei földbirtokrendező tanácsnak július 10-én újabb határozattal kellett beavatkozni a korábbi döntés érvényesítése érdekében. 105 Karcagon ugyancsak napirendre tűzték a szeszfőzde szövetkezet megalakítását. A város polgármestere 1945. augusztus 18-án kérte az Országos Földbirtokrendező Tanácstól, hogy a földhözjuttatottak részére a mezőhegyesi állami birtokon leszerelésre kerülő szeszgyári berendezések egyikét Karcagnak juttassák. A juttatási árat az „új birtokszerzőknek" a város megelőlegezi — jelentette ki a polgármester. 10G Közbenjárása nyomán a juttatást engedélyezték, a szövetkezet megalakult. Törökszentmiklósról is találunk olyan említést, hogy létrejött egy szeszfőzde szövetkezet, ennek körülményeiről azonban nincsenek információink. 107 Szolnok esetében még a megalakulás tenyéré sincs adatunk, noha ott is foglalkoztak a kérdéssel. A gróf Nemes-féle igénybe124