Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Györffy Lajos:A „rettenetes esztendő", az 1873. évi „nagyínség" emlékezete

kat, ez is már a legutóbbi órában következett be, mert amint a jegyzőkönyvekben olvasható, sokan azért nem tudtak ínségmunkára sem jelentkezni, mert annyi kenyerük s talán erejük sem volt, hogy azzal a munka helyszínéig eljuthassanak. Ezért azután a közbirtokosság „hogy e szomorú helyzet által egy becsületes munkaképes ember is a munkától s kenyérkereséstől vissza ne tartassák", a város magtárából felajánl 1—1 kenyeret, hogy azzal néhány napig, míg a munkát meg nem kezdhetik, magukat erősíthessék. Bizony egy kis erőgyűjtés nem ártott volna a hosszú éhezés folytán teljesen legyengült, elerőtlenedett munkás népnek, hogy az egyébként is nagy erőfeszítést kívánó kemény kubikos munkát végezhesse. A hónapokig tartó nélkülözés és az egyoldalú rossz táplálkozás kivette az erőt a munkás karokból. Az ínséges idő nyomai általában a közegészségi állapotokban is észlelhetők voltak. Elsősorban a halálozások száma emelkedett ijesztő mértékben. A túrkevei ref. egyház halotti anyakönyvei szerint az 1861. évben a halálozások száma 289 volt, 1862-ben, 295 1863-ban pedig felemelkedett 472-re. Ha még hozzávesszük az 1864. évet is, amelyiknek első fele még bele esett az ínséges időbe, az ez évi 355 halálozási szám szintén az ínség következményeit mutatja. 1865-ben már ismét megközelíti a halálozások száma 299 halálesettel a rendes évi átlagot. Az anyakönyvben bejegyzett halálokok között, bár az akkori régies betegség elnevezéseknél, mint pl. dagadozás, tüdőszélhűdés, patécs, görvélykor, kelevény, görcs stb. a mai orvosi ismeretekkel nehéz eligazodni, igen gyakran előfordulnak olyanok, mint pl. elgyengülés, sorvadozás, sínylődözés stb., melyek valószínűleg a rossz táplálkozás és hosszas éhezés következtében okozhatták az illető halálát. Egyik gyakori halálok a „rohasztó láz", amely valószínűleg nem volt egyéb, mint hastífusz. Ez szintén összefügg az ínséggel, mert a nagy szárazság és vízhiány miatt az emberek nem nagyon válogathattak az iható vizekben. Azt ittak, amihez hozzá tudtak jutni, a kút fenekén, vagy akár a Berettyó mederben ásott sírkutakban összegyűlt, bizonyára egészségtelen, fertőzött vizekből. Kétségtelen az is, hogy a hiányos táplálkozás folytán elgyengült szervezet minden betegségnek melegágya. Előfordul a halálokok között a skorbut, is, mely, mint ismeretes, a hiányos, egyoldalú, főképpen hús eledellel való táplálkozás, a főzelék és gyümölcsfélék, orvosi nyelven a vitaminok hiánya folytán, támadja meg a szervezetet; már pedig az akkori leggyakoribb eledel az esett birka húsa kenyér nélkül nem igen bővelkedett vitaminokban. A nyomasztó ínséges viszonyok megfeküdték az emberek lelki állapotát is. Elnémult a nóta, megszűnt a jókedv, eltűnt az arcokról a mosoly. Elmaradnak a máskor elmaradhatatlan szüret utáni és téli mulatságok, zajos névnapok és hangulatos disznótorok. A lakodalmas népek vidám kurjongatása is ritkán zavarja az utcák csendjét, mert hiszen a házasságkötések száma is alaposan elapadt. Az ínséges idők megélhetési gondjai között családalapításra gondolni valóban nagy merészség lehetett. A túrkevei református egyház anyakönyvében az akkori lelkipásztor bejegyzése szerint: „Ezen ínséges esztendőben csak 77 pár esküdött." A következő 1864. évben méginkább leapadt a házasságkötések száma 58-ra amivel szemben 1861-ben 174, 1862-ben 139 pár kötött házasságot. Maga a városi tanács is igyekezett elnémítani a minden időben mulatni vágyó fiatalságnak az ínséges időhöz nem illő mulatókedvét. Vendéglős Gyökös Lajos is hiába esedezett, hogy a rendes szokás szerint Katalin napkor tartani szokott bálra engedélyt nyerjen, mert a városi tanács kimondja, hogy „miután az alvidéket e község határát is általánosan sújtó csapások s közszükség az ezekből folyó mindenkit egyaránt áthatott szomorúság érzetével a nyilvános táncestélyek tartása egyáltalán össze nem illő, de a nyilvános mulatságok azon időben s helyeni tartását, mikor és hol a közönség egy része éhséggel és ínséggel küzd, a nemesebb emberi tekintetek is ellenzik, e szempontból folyamodó részére a kért nyilvános bál tartása nemcsak, hogy meg nem engedtetik, de az egész télen e város kebelében minden nyilvános mulatságok ezennel betiltatnak s kimondatik, hogy azideig, míg a köznyomor tartani fog, nyilvános mulatság tartására senki részére is hatósági engedély adni nem fog". Ennek a puritán szigorúságú, de tagadhatatlanul indokolt intézkedésnek bizonyára foganatja is lett. Sokat ugyan nem nyertek vele; az embereknek úgy sem volt sem oka, sem kedve a mulatozásra. Csak a fiatalság vallotta ennek is a kárát. Elmaradt az aratás, el a szüret, de elmaradt a szüret utáni esküvő is. A házasságkötések statisztikájának csökkentéséhez nem kis mértékben járult hozzá az általános ínségen kívül a mulatságoknak, a házasulandó fiatalság vidám összejöveteleinek az elmaradása is. Ezzel szemben érdekes megemlíteni, hogy a születések száma sem ebben, sem a következő esztendőben számbavehető csökkenést nem mutatott. 101