Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Dávid Zoltán: Adatok Jászkisér mezőgazdasági viszonyairól az első kataszteri felmérés alapján

Hasonló eredményt hozott a házas férfiak számának vizsgálata. Az egy kenyéren élő családok közül 31 házban mutattak ki két, további 4-ben három házas férfit, a családközösség eszerint Jászkiséren nem volt gyakori. Az 1789. évi adóösszeírásban azonban ezek közül is csak 11 háznál említettek meg hazátlan zsellért vagy szolgát, ez esetben sincs azonban semmi bizonyítékunk, hogy valóban őket s nem a családok együtt élő házas férfitagjait jegyezték be. Családi állapotuk ellenőrzése érdekében az anyakönyvek 1780—1800 közötti házasságkötési adatait is átvizsgáltuk. A véletlenszerűen kiválasztott 30 szolga közül a házasulok között csak kilencet sikerült megtalálnunk, kettő kivételével azonban ezek is a helység állandó családjaiból kerültek ki. Ezzel kapcsolatban érdemes megemlíteni, hogy a 47 hazátlan zsellér közül huszonötnek a családneve nem volt ismeretlen Jászkiséren. Részben fiatal házaspárok voltak, akik még nem építették meg saját házukat, a többiek az idősebb családfők közül kerültek ki, akik földjeiket gyerekeikre átruházva belsőségük és állatállományuk hasznából tengették életüket. De számos szolga is akadt a helység birtokos családainak sarjai közül. (A 84-ből 46.) Elsősorban azok a munkaképes korba került fiatal, nőtlen férfiak szegődtek el, akikre a családi birtokgazdálkodás keretei között nem volt szükség vagy az örökösödés során még nem jutottak földhöz. Természetesen e kategóriába tartoztak elemi csapások miatt tönkrement családfők, özvegy férfiak és nők, vagy korán szolgasorra kényszerülő árvák is. Ez utóbbiakból a tehetősebbek közül néhányat rokonaiknál találunk, ott várták azt az életkort, amikor már önállóan gazdálkodhattak. A hazátlan zsellérek és szolgák másik csoportja azokból a jövő-menő idegenekből került ki, akiknek szülőhelyükön nem jutott föld és kedvező lehetőségeket keresve az ország kevésbé sűrűn lakott tájain bolyongtak. Egyikmásik nevén határozottan érezhető, hogy távoli tájakról nemrég érkeztek Jászkisérre és családnevüket a befogadó község még nem alakította ki véglegesen, mint például a 15, és 169 és 170. sz. házban Űj István, Űj András és János esetében. Gyakori köztük a helységnévből képzett, a foglalkozásukra vagy nemzetiségükre utaló családnév, sőt néhány idegen hangzású név is akad. (Nyoma sincs azonban az irodalomban megbízható adatok nélkül emlegetett nagyobb mecenzéfi német telepítésnek.)

29 A szolgák és cselédek egy része megragadt Jászkiséren: szerzett egy kis szőlőt, vagy beházasodott egy-egy birtokos családba, többségük azonban néhány év elteltével továbbállt. A más tájakon elvégzett vizsgálatok is e réteg jelentős súlyáról, de ugyanakkor gyakori cserélődéséről tanúskodtak, míg a demográfiai adatok szerint a hazátlan zsellérek és szolgák többnyire nőtlenek voltak, a családosoknál pedig a kisebb családlétszám volt megfigyelhető. (Részben fiatal koruk, özvegységük és rosszabb anyagi körülményeik miatt.)

30 Jellemző a XVIII. század népességének gyakori mozgására a jászkunságiak bácskai kirajzása, amely többek közt Jászkisérről is mintegy 50 családot sodort a BácsBodrog megyei Ömoravicára, javarészt a birtokosok közül.

31 E kérdések bővebb kifejtése azonban nem tartozik tanulmányunk keretébe, e rövid kitérővel csupán a demográfiai fogalmak tisztázásának szükségességére kívántuk felhívni a figyelmet. Vizsgálataink eredményei szerint a népszámlálásban szereplő 51 I-nél magasabb családszámmal semmiként sem számolhatunk.

32 Az egy családra ily módon jutó 5,25 fő egybeesik a háztartások nagyságának országos átlagával, amelyben a népszámlá< lás gyakorlata szerint összevont egy kenyéren élők soraiban természetesen a nőtlen családtagok, a lakók és a szolgák is ott szerepelnek. A népszámlálás a birtokos és nincstelen réteg nagyságáról is azonos nagyságrendű adatokat közöl a kataszteri felméréssel, bár kategóriái természetesen ismét egészen mások. A 202 „polgár" mellett mintegy 40 családot a nemesek és a tisztségviselők közül is a birtokosok közé kell sorolni — a feltüntetett 270 zsellér között viszont bizonyára több olyan család akad, akiket 1—5 kh nagyságú birtokuk alapján osztályozásunknál a birtokosok közt tüntettünk fel. A végső eredmény tehát Jászkiséren a föld nélküli zsellérek enyhe túlsúlyát mutatja a birtokosokkal szemben, ez azonban nem olyan jelentős, mintha a hazátlan zselléreket és szolgákat is önálló családoknak tekintettünk volna. A kataszteri felmérés persze csak egy pillanatot ragadott meg Jászkisér népének életéből. Adatainak, tanulságainak fölhasználásával érdemes volna sorsukat tovább követni. Dávid Zoltán 37