Kaposvári Gyula szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1978)

Gulyás Éva: Pünkösdölés a Jászságban

tudtak adatközlőim: menyasszony, vőlegény, kosaras, lobogós és a koszorúslány (ok). A többi változatban már kevesebb, általában négy, (a két fő alakoskodó, valamint az adománygyűjtő és a koszorúslányok) vagy három (nincs adománygyűjtő) szereplőt találtam. Ehhez persze számítsuk hozzá, hogy koszorúslányból általában több (4—6) szerepelt. (Jászfelsőszentgyörgy, Jászjákóhalma, Jászladány és Jászalsószentgyörgy). A menyasszony mindenütt fehér áldozási ruhába öltözött és fején menyasszonyi koszorú volt. Jászfelsőszentgyörgyön tornyos koszorút (művirágkoszorú fátyollal), Jászalsószentgyörgyön avatófátyolt,

6 Jászjákóhalmán búzavirág koszorút tettek a fejére, kezében virágot, piros basarózsát vitt. Jászfelsőszentgyörgyön a menyaszszony kezében kis stájer koszorú volt, mint az igazi menyasszonynak. A vőlegény fekete ruhába öltözött, mellén művirág, fején bokrétás kalap volt (Jászalsószentgyörgy). Ha lány alakította a vőlegény szerepét, az előbb leírt módon fiúnak öltöztették fel. Ez a szokás egyik fontos mozzanata: a vőlegénynek kiválasztott kislány alakoskodása. Jászfelsőszentgyörgyön, Jászjákóhalmán fiúruhát szereztek részére és felöltöztették vőlegénynek. Jászladányban a vőfélyt öltöztették fel hasonló módon fiúruhába a lányok. Az öltöztetés pünkösd első napján délután zajlott le a menyasszony lakásán. Az utóbbi időben már nem öltöztették fiúruhába a vőlegényt alakító kislányt, a saját ruhájában ment, csupán a kezében tartott felszalagozott bot jelezte, hogy vőlegény (Jászjákóhalma, Jászdózsa, Jászfelsőszentgyörgy). A többi szereplő felszerelése, kelléke ennél jóval egyszerűbb volt. A vőfély megkülönböztető kelléke a felszalagozott verebélyibot volt.

7 Eredeti funkciójában csak Jászdózsán, Jászladányban maradt meg. A többi helyen a vőlegény kellékei közé került, de előfordult az utóbbi időben az is, hogy minden résztvevő vitt a kezében botot (Jászladány). Az adománygyűjtő kosarat, tányért vagy zsebkendőt vitt magával ebbe gyűjtötte a köszöntőért járó pár krajcárt és az ajándékokat. A koszorúslányok a menyasszonyhoz hasonlóan fehér áldozási ruhába öltöztek. Az különböztette meg őket a menyasszonytól, hogy a fejükön nem volt koszorú. A szokás előkészületei, menete A szokást pünkösd első napján délután gyakorolták. Az előkészületeket már az előtte való héten megtették. Szomszédok, iskolatársak, barátnők összebeszéltek, hogy kik fognak egy csoportot alkotni. Menyasszonynak egy szebb kislányt tettek meg, nem volt alacsonyabb, fiatalabb a többinél. Különben menyasszony- és vőlegényválasztás nem volt, csupán kijelölték maguk közül az ügyesebb, erre alkalmasabb kislányokat.

8 Ha a vőlegényt fiú alakította, felkérték rá a szomszédfiút, vagy valamelyikük fiútestvérét. A szokás legszükségesebb kellékeit jó előre beszerezték: menyasszonyi koszorút, verebélyi botot, szalagokat, bokrétákat, esetleg fiúruhát, kalapot. Pünkösd első napján délután összegyűltek a menyasszony lakásán. Ekkor már mindnyájan fehér áldozási ruhában voltak. A menyasszony fejére feltűzték az idősebbektől kölcsönkért menyasszonyi koszorút. Ha kislány volt a vőlegény, felöltöztették fiúruhába. Ha fiú volt, indulás előtt néhány perccel megjelent a megbeszélt háznál. A bokrétát kalapjára tűzték és a felszalagozott botot átadták neki. A botot zsebkendővel, színes selyemszalaggal díszítették fel a lányok. Mikor elkészültek, az udvaron vagy az utcán felállt a menet. Legelői karonfogva a menyasszony és vőlegény, utána párban a koszorúslányok. A kosaras általában a menet végén ment. Jászdózsán a lobogós a menet élén, a menyasszony és vőlegény előtt haladt. Ügy vonultak végig az utcán, mint egy lakodalmi menet. Egy-egy csapat 2—3 utcát járt végig. Egymás szüleihez, közeli rokonokhoz, szomszédokhoz mentek el. Bezörgettek a kapun vagy az ablakon, hogy szabad-e mimimamát járni? Ha beengedték őket, szépen beköszöntek: Dicsértessék a Jézus Krisztus! A csoport bement az udvarra, kézenfogva körbeálltak és körbe-körbe táncolva elénekelték a mimimamát (a pünkösdi ének neve). A szokás egyik fontos mozzanata volt az ének közbeni körtánc. Jászladányban a vőfély még a taktust is verte hozzá a botjával. A kislányok körbetáncolták a menyasszonyt és vőlegényt (Jászdózsa, Jászjákóhalma, Jászberény, Jászladány), de legalábbis ének végeztével ki-ki sergett, serdült a párjával (Jászfelsőszentgyörgy, Jászalsószentgyörgy). Az ének befejezése után a háziaktól néhány krajcárt (Jászdózsán vastaggarast), diót, kalácsot kaptak. A háziasszony az adománygyűjtőnek adta át az ajándékokat. A pénzt cukorra költötték és a végén megosztották egymás között. A jászladányiakat még a konyhába is behívták és megkínálták őket süteménnyel. Jászfelsőszentgyörgyön a pünkösdi énekhez adománykérés is kapcsolódhatott (nem általános). Az ének befejezése után a következő rigmust mondták: „Látjuk a gazdasszony szándékát, Hogy forgatja a láda kulcsát, Ha nem sajnálna egy-két krajcárt!" Itt a rigmus elhangzása után adta át a gazdasszony az ajándékokat. 234