Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Szabó Lajos: A „Mirhó Gáttyának" építése
tozta az irredemptusok legeltetési lehetőségét (földbér, ún. terrágiumfizetés a helység határában, dupla árenda a bérelt pusztákon), visszaéléseket követett el és „jótékony", de megkülönböztető intézkedéseivel (pl. a különféle nyilas osztásoknál) éket vert a földnélküliek közé. Mindezt a környező „uraságokkal" való kapcsolatok, ,,eő felsége" parancsainak teljesítése és ,,némelly méltóságok" bizalmának következetes megtartása mellett cselekedte. A vizek áldásából került hát ,,vadatska" a „pesti uraságok" asztalára is. 1776 augusztusában pl. az ügyes-bajos dolgot intéző nagykun deputácio az alábbi küdeményt vitte magával: 17 Repartitió szerint tek- szár- tú- nyúl vad- ró- sneff tonős- csa zok lúd ce jás béka Túrkevi küldeménye 20 20 4 >á 8 30 50 500 Kisújszállás küldeménye 20 20 4 6 8 30 50 500 Karcag küldeménye 20 30 10 J 0 10 30 60 600 Madaras küldeménye — 20 4 4. 8 30 50 500 Kunhegyes — 20 4 4 6 20 30 300 küldeménye Kunszentmárton küldeménye — 20 4 4 6 20 30 300 Summa 60 130 30 34 46 160 270 270Ö A háttérbe szorított, növekvő létszámú, egyre súlyosabb helyzetbe kerülő füldnélküliek redemptió- és tanácsellenes harcát az árvízprobléma csak mélyítette, amely „lár mázasokban", közmunka-megtagadásokban, majd pedig 1785—86-ban — a kecsegtetőnek ígérkező bácskai telepítési akció, mint alkalom hatására — kirajzásban nyilvánult meg (Feketehegy, Pacsér, Ómorovieza). 18 A „siralmas panasz a Mirhó Gáttyának elvágása miatt" eljut a helytartótanácsig, ahol — a Heves megyei küldöttséggel szemben — a kárvallottak panasza és kérése megértésre talál, s így elkezdődhet „közakarattal" a gát újabb megtöltése. A nagy jelentőségű eseményt a tiszaszalóki Erdődi Lajos verssel üdvözölte 1785-ben: 19 ,,Mirhó! Sok helységet melly régen ostromolsz Habozz, levegj bízvást, mert íme elromolsz. Szabad folyásodnak akadály vettetik Döllyfös nyargalásod zabiában tétetik . . . Mirhó! Te mind magad még neved is elvész Végső romlásodra föld, ásó, kapa kész. Felhatott az égre sok szegény ínsége, Amellyet okozott Mirhó dühössége. Heves, Szabolts, Bihar, Békés nagy vidéke Volt kártételednek uralkodó széke. Csanád, Csongrád, széles Kunság térségei Voltak habjaidnak máig ellenségei . . . Ne tsudáld, hogy nem lelsz Mirhó pártfogóra Mert még az gyermek is átkot mond Mirhára. Heves majd eltemet, Kunság örül s nevet, Mert nem iszik többet annyi Mirhó levet . . ." A szokásos gátreparációk és töltésépítések — mint általában — 1785-ben is vontatottan folytak. A hiba egyik okát Illéssy János nagykun kapitány abban látta, hogy a parancsot „ . . . tsak annyiba hajtyák kivált némelly helybéli bírák uraimék, mintha Budán harangoznának, mert annak semmi effectusa nints . . ." 20 Nehezítette a kitűzött feladatok végrehajtását a „nyugtalanok" és a Bácskába szervezkedők érdektelensége. Az elvégzendő gáttöltési munkálatok nagyságára vall pl. — nem beszélve a „militia" számára végzett szekerezésekről, sóhordásokról és a helység majorságának műveléséről —, hogy Kisújszállás saját határában 2453—, Kunhegyes 2360 öl hoszszú négyöles gátat épített, illetve tartott rendben az 1780-as években. Ezen kívül — „tehetségükhöz mérten" — részesültek a közös, districtusi gáttöltésekből is (Zádor-gát, fegyverneki Büdös-gát, Mirhó-gát.) A helységekre rótt, dica utáni öl-hányadot az elöljáróság személyekre bontotta, mivel „minden contribuens lakosnak a quantuma után kelletik a gátat tölteni" — jegyzik meg. (Minden 1 frt adó után 1 szekeres, vagy 2 gyalog nap.) 21 1785 nyarán olyan hanyagul ment az árvízvédelmi munka a kerületekben, hogy erélyesebb rendszabályt kellett foganatosítani, mely kimondta, hogy „akik a gátnak töltésére nem akarnának menni, elsőben 24 órai árestom, aztán 24 pálcza, utoljára fiskális actióval büntetődnek."" 2 A szigorúbb intézkedések hatására — a nyár és az ősz folyamán — Karcag, Kisújszállás, Kunhegyes, Kunmadaras, Kunszentmárton és Túrkeve megtöltötte a Zádor- és Büdös-gátat, s hozzáfogott az egyre rosszabb állapotba kerülő Mirhó-gát javításához. A befejezetlen, hathatós összefogást és minden eddiginél nagyobb erőt igénylő gátépítési munkálatok azonban a kö17 SzÁL, Kj., Prothocollum Currentálium (Proth. Curr.) 133. sz., 1776. VIII VIII. 11., 57. olda. 18 NAGY KÁLÓZI B., 1943; SZABÓ L, 1966, 25—40. 19 SZÁL, Kj., Mh. rtsz. 709. 20 SzÁL, Kj., Proth. Curr. 135. VI. 1. "SZÁL, Kj., Proth. Curr. 135., 1785. VI. 14. 22 Uo. 18. 155
