Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)

Szabó Lajos: A „Mirhó Gáttyának" építése

tünk barmainknak pusztát árendálni, lakosainknak nagy enervátiójávai . . ."

7 Az áhított, közerővel emelt 490 öl hosszúságú gát 1761 tavaszán készült el és kilenc esztendeig védte a Nagykunság-vidék földjét a tiszai ártól, miközben tavasszal-ősszel 60—70 szekeres és 100—150 manualista erősítgette a megrongálódott töltést. 1767 őszén br. Orczy Lőrinc, Taskony-puszta új tulajdonosa felfonattatta a gát környékét sövénnyel és rőzsét rakatott közé, hogy „ . . . az hab annyira hordott földét le ne verhesse." Három sorban fűzfákat ültettetett embereivel, s a ,,körül levő helységekkel."

8 7

SzÁL, Kj., mirhói gátépítés iratai (Mh.) rtsz. 709., 1760. XI. 11. 8

Uo. 1767. X. 10. A Mirhó-gát és közvetlen környéke. A Bedekovich-féle térkép részlete (SZÁL. T. 131. szám) 153 Az árvíz hátrányát legjobban szenvedő kisújszállásiak kezdeményezésére és felhívása nyomán alakult meg 1760ban — Kisújszállás, Karcag, Kenderes, Kunhegyes között — a „Kölcsönös szövetség a Mirhó-gát megépítésére." Körlevelükben hangsúlyozzák, hogy azért vált halaszthatatlanná a gáttöltés ,, . . . mivel Szál ók és Taskony között levő Mirhó nevezetű fokon, minden esztendőben árvíz idején kiönteni szokott a Tisza vize, nemcsak a szomszédságunkban levő helységek földjeit posványosítja el, hanem a mi földeinknek nagyobb részét már annyira elfoglalta, s haszontalanná tette, hogy sem ekével, sem kaszával nem élhetjük, de ami nagyobb, barmainkkal sem járathatjuk, melyre való nézve, másoktól kéntelenítet-