Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Dorogi Márton: Sárréti és nagykunsági adatok a kacagány viseletről
kacagányok, illetve hátibőrök. Ott találjuk ezeket a fázlódó pásztorok hátán, a nádkunyhóban heverésző szilaj pásztorok alatt, a falusi emberek hétköznapi viseletében. Németi Balázs püspökladányi gazda elbeszélése szerint, amikor fattyú korában a nagyapjáékkal kiment a rétre (kb 1875 táján) nádat vágni, ki ködmönben, ki bundában ment, ki mind a kettőben. Olyan is volt, akinek a bundája alatt kaeagány volt a nyakában. Amikor aztán vágták a nádat, alkalmatlan volt a bunda, csak a hátibőr maradt rajtuk. Este nem mentek haza, hanem halhiba rakták a nádat, abban húzódtak meg éjszakára. Maguk alá nádat tettek, rá a kacagányt és belecsavarták magukat a bundába. Ugyancsak Németi Balázs mondta, hogy amelyik bojtárnak nem volt bundája, hátibőrt kötött a nyakába. A bunda alatt tehát sok esetben kacagányt, illetve hátibőrt is viseltek. Madarasi adatközlőm szerint: ,,A pásztornak bunda volt a háza, még a mai napig is, azelőtt még jobban. Micsoda havak voltak gyerekkoromban! Egybe volt az egész határ. Kemény telek voltak. A pásztor meg kinn hált. Kellett a jó bunda, mert nem heverhetett a kunyhóban, jöttek a farkasok, meg kellett zúgatni a botot. A bunda is lekerült, de volt alatta hátibür." 8 A falusi népnek is kedvelt viselete volt a kaeagány. Elterjedéséhez hozzájárult, hogy a nagyarányú juhtenyésztés korában a szegény néposztálybeli ember is viszonylag könnyen tudott egy-két bőrt szerezni. Eenn is maradt a szólás-mondás: Ha egy kocogánt magukra vehettek, abban tisztességgel megvénhedtek. A kacagányokat, illetve a hátibőröket az asszonyok is viselték. 1751-ben Szabó Jánosné „olyanformán volt, hogy hátibőr volt a nyakába akasztva." 9 Gál Lajos bárándi juhász emlékezése: ,,A kocogánt a fehér cselédek is viselték. A hátibőr szépen ki volt készítve, ki is cifrázták. A hátulsó lábánál fogva a nyakukba kötötték, úgy viselték. Szőrével befelé hordták. „Neki ezt egy öreg bajomi juhász mesélte még gyerekkorában. Ilyesféleképpen az 1800-as évek közepe táján még virágzott a Sárréten a hímzett női kaeagány. Ez utóbbi adat szerint az asszonyok hátulsó lábánál fogva kötötték a nyakukba. Ez valószínű, mert a bőr hátulja sokkal szélesebb, mint az eleje, így a karját is alábujtathatta viselője. Egy másik adatközlőm szerint: „A kaeagány alá is volt bélelve fehér vászonnal, a széle be volt szegve, ritkán még ki is hímezték. Az asszonyok azelőtt olyanban jártak még a templomba is. A farka nem volt meghagyva. Jobbadán fehér szőrű juhbőrből készült, de volt fekete is." 10 8 Cs. Kiss Sándor pásztor, 60 éves, Kunmadaras, 1939. 9 GYÖEFPY I., 1937. 10 Papp Jónás juhász, 60 éves, Püspökladány, 1938. Kaeagány fajták és szabásuk Már a fentebbi adatokból is következtethetünk arra, hogy a kacagányoknak illetve a hátibőröknek több fajtája volt. Legegyszerűbbek azok lehettek, amelyeket a mostoha sorsú szegény vagy kiöregedett pásztorok viseltek. Ennek utolsó példányát a fényképezőgép még elérte (1. ábra). Ezt Barbócz Pál hajdúszoboszlói nyáj-juhász maga csinálta. A juh bőrét a keze közt dörzsölve kissé megpuhította, hogy jobban ráfeküdjön a hátára, a mellső és hátsó lábait sós vízzel bekenegette, s úgy dörzsölte puhára. Fejit, farkát levágta, s már készen is volt a hátibőre. Mellső lábainál fogva a nyakába, — így a bőr a vállát is takarta — hátsó lábainál fogva pedig a derekára kötötte, hogy jobban melegítsen. Mások a nyak, illetve a fej bőrét sem vágták le (2. ábra). „Mikor még gyerek voltam, emlékszem, hogy idős falusi emberek viselték, esőI. Juhász hátibőrben. Hortobágy. Néprajzi Múzeum felv. F. 51868. 139
