Balassa Iván – Kaposvári Gyula – Selmeczi László szerk.: Szolnok Megyei Múzeumi Évkönyv (1973)
Dorogi Márton: Sárréti és nagykunsági adatok a kacagány viseletről
zad elejéről is hátibőrnek nevezi ,, . . . nem igazán írják a mi képíróink Keresztelő Jánost, mint valami kunsági juhászt hátibőrbe öltözve." 3 Ugyanebben a korban, de nemesi, illetve katonai viseletére vonatkozóan kacagánynak nevezi a kuruc vers: Párducot, farkast, most hol varratsz? Kacagányokat hol csináltatsz nyalka kuruc? A A század végén ugyanazt a hátibőrt a pásztor hátán már kacagánynak nevezi Gvadányi Peleskei nótáriusában (1788): Egy jóforma legényt láttam egy tanyán, Zsíros ingben oldalt heverni egy bundán. Hátán volt juh bőrből fekete katzagán, Egy pár kérges habdák a két lábaszárán. De a népi adatközlések is általában — bár nem következetesen — a pásztorok viselete kidolgozatlan, nyakba vagy derékra kötözött juhbőröket hátibőrnek míg a falusiak viselte, jobban kimunkáltakat kacagánynak mondják. E díszesebb, jobban kimunkált daraboknak a divatját a nép körében a XVIII. századtól a XIX. század közepéig tehetjük. Viseletére, egyszersmind a korra is GYÖRFFY ISTVÁN nyújt jellemző képet, amikor idézi ILLÉSY ISTVÁN Nagykun kerületi kapitány 1756-ban kiadott rendelkezését: ,,A szolgák és pásztorok, úgy a fiatal gazda legények is, a kik nagy s nem igen hellyesen kigondolt nagy taréjú sarkantyús csizmákat s fekete hátibőröket, mellyet vulgo „katzagán"-nak hívnak, viselni nem lészen szabad, mert akin ezentúl akar armás hadnagyok az ő katonáikkal, akar districtualis hadnagyok, akár gazdákon, akar pásztorokon ollyas megtiltott ruhát tapasztalnak, minthogy insructiojokban fog lenni, tőlük elvészik és magok hasznára fordíttyák; valaki pedig renitenskedik s elvenni nem engedné, az arra rendelt személlyek azonnal a N. Magistratusnak előadni tartoznak, akiknek hatalmokban lészen azon nyakas személlyeket kötelességek szerént megbüntetni, mert az ollyan rendetlen sarkantyú és katzagányok nem egyébre, hanem ruhában való bujjaságra s kényességre való, melyet Isten törvénye is tilt." 5 A rendelkezésnek nem sok foganatja lett, mert 1750-ban újra meg kellett ismételni. A Sárréten még 1826-ban is hadakoztak ellene. Sáp curiális helység hadnagya eképpen intézkedik: „Innep napokon a helység háza előtt s az templom körül hivalkodó hánya veti ifiak Szék elébe idéztessenek. Kinek az első fenyítés nem használ, cifra kacagánya tőle elvétessék, hogy kérkedésre ilyet ne viseljen." Bajom mezőváros múlt század 20-as éveiben használt egyik pörös könyvében olvastam, hogy "... némely imposztor suhancok megittasodván templombamenet idején a Kántor kocsma előtt botránkoztattak, nem is mint emberek, a kacagányban juhok s kosok módjára ugráltak az tisztességre nem számítva." Főbíró uram és a tanács ítélete alapján jól megpálcázták őket, híres fekete kacagányuk farkát pedig lemetszették. Egyik vásott fattyú erre még jobban megvadult s imigyen fenyegetőzött:,,Az kinek farka nincsen kos,hamisabb az olyan." 0 Magam is hallottam, hogy a kacagány farkával való incselkedés több pajzán tréfára adott alkalmat, s nemegyszer kerültek elő a botok miatta. A régi lakodalmakat tudakolva említette az egyik adatközlőm, hogy a kapitány az ajtó mögött egy hordón ült a sarokban, nyakába egy ócska birkabőr volt akasztva, amelynek a hátsó részét a hóna alá fogta, a azzal incselkedett a nőszemélyekkel, oda-oda nyomva nekik. De az is szokásban volt, hogy a hetyke fattyxi a csárda bejárata előtt hagyta a kacagányát. Ez az jelentette, hogy aki nem bízik az erejében, ne menjen be. Nóta is megörökíti nagy becsületét: Fekete a kacagányom, Beszélhetnek, 'úgy se bánom, Fekete hajú a babám, Másnak egyiket se adnám. A berettyóújfalusi éltes emberek Bokor András nótájaként emlegetnek egy kacagányos nótát. Ez is, mint hivalkodó viseletet említi a kacagányt. Az öreg számadó kocsmai borozgatás közben szokta volt dalolgatni: Kacagány, kacagány, Fekete kacagány! Míg jó társam voltál, Megnézett sok szép lány, Aki volt valahány. De kár, hogy elhagytál? Nem tudom, hogy nem a kacagánnyal való incselkedés emlékét őrzi-e a juhászok eme szavajárása: „Ne vén kacagány, ne!", mellyel a minden hájjal megkent, rendet nem tartó, a nyájat elhagyó ürüt feddik meg. A bujálkodást, kényességét szolgáló kacagányok mellett ott voltak az egyszerű, fehér juhbőrből való szabatlan 3 MlSKOLCZI G., 1802. 4 THALY K., 1872. 2:302. 6 GYÖMTY L, 1937. "Szűcs Sándor levélbeli közlése. 7 Szűcs Sándor levélbeli közélse. 138
