Szabó István: Tallin - Észt Füzetek 1. (Szolnok, 1972)

Tallinn múltja

rint a jobbágy, ha egy éven át a városban rejtőzött, szabaddá vált. A városba áramló szegényparasztok rejtegetése pedig a polgárságnak is érdeke volt, mert igy állandóan rendelkezésre állt a nehéz munkákhoz /építkezések, rakodás, halászat stb./ az olcsó munkaerő.

A XV. század Tallinn számára a virágzás kora. Ekkor épült a legtöbb, ma is álló építészeti emlékük.

A középkori Tallinn két részre oszlott : a Felsővárosra /Toompea/ és az Alsóvárosra,

A Felsővárosban voltak a lovagrend palotái, és a püspöki rezidenciák, itt épültek a nagy föld' birtokosok házai melléképületekkel, istállókkal.

A Felsővárosban lakók hatalma lényegében az egész Észak-Észtországra kiterjedt. Csak egy igen kis terület, a Felsőváros mellett meghúzódó 28 hektárnyi területű Alsóváros nem tartozott hozzá.

A gazdasági virágzás után egy csaknem kétszáz éven át tartó visszaesés következett be a város életében. A litván háború váltotta ki /1558- 1583/ megrontva a kialakult, ekkor már tradicionálisnak tekinthető kereskedelmi kapcsolatokat.Ezután egymást érték a megrázó események, csapások.- 11