Benedek Gyula: Túrkeve város oklevelei és iratai 1261-1703 (Documentatio Historica 8., 2004)

37. A budai káptalan bizonyságlevele arról, hogy Fekete Péter eltiltotta Miletinci Vati Miklós deákot a Csudabalán, Acsán, Kartalon és a Bodonyban lévő birtokrészek után járó hitbér és jegyajándék elajándékozásáról, Katalin úrnőt pedig az élésétől (1513. november 12.)

37. A budai káptalan bizonyságlevele arról, hogy Fekete Péter eltiltotta Miletinci Vati Miklós deákot a Csudabalán, Ácsán, Kartalon és a Bodonyban lévó birtokrészek után járó hitbér és jegyajándék elajándékozásától, Katalin űrnót pedig az élésétói 1513. november 12. X-]

1 Hogy a Nemegy birtokban lakó érdemes Fekete Péter - az ugyancsak nemes Miletinci Vati [Waty de Milethinth] Miklós hitvese [osztályostársa] Zsófia úrnő, nemkülönben a néhai nemes Bodonyi Csuda [Choda de BodónJ Imre özvegye, a nemes Katalin úrnő lányainak: Zsófiának, Orsolyának és Annának a nevében és személyében - elébünk [a budai káptalan elé] jőve az óvás és az eltiltás eszközével nekünk jelenteni gondoskodott ezen módon; Hogy miután az ugyanazon [óvástevők Zsófia, Orsolya és Anna] felfogták és igazából megértették, hogy ugyanaz a [Miletinci] Miklós úr, annak a Zsófia úrnőnek a férje a hitbért és azt a jegyajándékot

2 - amely az ország szokása szerint az óvást tevő anyjának, a szóban forgó Katalin úrnőnek a Külső-Szolnok vármegyében lévő teljes Csudaballa birtokból, hasonlóképpen és nemkülönben a Pest vármegyében lévő Ácsa és Kartal, továbbá a Nógrád vármegyében lévő és a Bodonyi Csoda Imre által birtokolt birtokrészekből [de totali possessione Bála in Zolnok exteriori, neonon similiter totalibus porfionibus possessionanis prefati condam Emerici Csoda patris ipsarum in possessionibus Acha et Kartal in pesthiense, Atque Bodon In Newgradiense existentes et habitas] jár - a maguk minden akarata ellenére már korábban Katalin úrnőnek adta és juttatta az ugyanazon panaszosok [Zsófia, Orsolya és Anna] sérelmére és nagy kárára; Miután mindazonáltal sem a birtokjogaik, sem az akárhol lévő más jószágaik tekintetében nem mutattak szándékot semmi úton és sohasem osztályra, vagy [a birtokrészek] elválasztására és ezért [Miletinci Vati] Miklóst sem állították ezen ügyekben az ügyvédöjükké;

3 1 A bevezető néhány sor az oklevélkiadó megnevezését (intitulatio) és az oklevél címzettjét (inscriptio) tartalmazza. 2 A hitbér (dos), valamint a jegyajándék (paraphernales) a férjezett asszony fiktív módon szerzett jussai. A hitbér a férj által a feleség részére lekötött - csupán a férj halála esetén esedékessé váló, a feleség társadalmi állásától is függő -, földmennyiség, a jegyajándék pedig a feleség által a házasságba bevitt nászajándékok földellenértéke. Ezeket a földeket azonban a feleség ténylegesen a férj halála esetén sem tarthatta meg, mert a fiú örökösök pénzen magukhoz válthatták. A feleség ettől eltérő rendelkezéssel csak akkor bírt, ha nem voltak fiú örökösök. A földek megtartásáról azonban csak akkor lehetett szó, ha úgynevezett fiúsítás történt. 107