Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)
48. Bernátfalvi Földváry János bizonyságlevele arról, hogy az Istvánházára vonatkozó zálogszerződés nem teljesülése miatt a károsultakat felszabadította a jobbágyi állapotukból - 1650. május 13
48. Bernátfalvi Földváry János bizonyságlevele arról, hogy az Istvánházára vonatkozó zálogszerződés nem teljesülése miatt a károsultakat felszabadította a jobbágyi állapotukból 1650. május 13. „Én Bernátfalvai Földváry [Bemard falvay Földváry] János 1 mostan Heves vármegyének egyik szolgabírája vallom és adom tudtára mindeneknek ez levelem rendében, hogy [az] ennek előtte való esztendőben [1649-ben] amikoron végeztem volt Külső-Szolnok vármegyében, Istvánháza nevű faluban lakozó Bori Mihály és László nevű jobbágyainkkai; hogy tudniillik bizonyos szükségemnek okáért felvévén tőlük másfélszáz birodalmi [Imperiális] tallérokat 2 adtam volt zálogképpen [az] kezekbe két házhelyeinket azon megnevezett Istvánházában. Egyiket azt [az] melyen [az] lakhelyük [residentiaiok] volt, másikat viszont az Körös Pál házát, minden hozzájuk tartozandó igazságokkal; És az minthogy nem sok idő után Istvánháza puszta maradott, arra is szabadságot engedtem volt nekik, hogy [az] Cibakháza [Csibakhaza] nevű falunkban, határán [az] marháj oknak szabad járások és élések lehessen; Ezfelett arra is ajánlottam [aiantom] magamat, hogy ez megnevezett jobbágyinknak címeres nemesi levelet [Armalist] 3 is szerzek, melynek [az] megszerzése után szabad legyen [nekik] oda menni és lakásra való helyet szerezni valahol és valahol akarják az országban, minden pénzüket és birodalmunkat kivéve mentesek [Immunisok] lehessenek az jobbágyságtól. Az címeres nemesi levélre tett költségemet megtérítvén, az felül megírt házhelyekből pénzeket kivévén és az másfélszáz tallérokat is idehagyván [az] kezeimnél; De mivel [azonban] az címeres nemesi levélnek [az] megszerzésében fogyatkozás esett, mostan [1650. május 13-án] ismét ilyen végezetre mentünk mindenegy [ott] lévő atyámfiainak és maradékimnak [Successorimnak] terhüket felvévén, hogy én az megnevezett személyeket ugyanannyi szabadságban engedem, hogy mostantól 1 Bernátfalvai Földváry János tekintetében lásd e kötet 47. számú iratát. 2 Azaz a német birodalmi tallér, amely a Schlick grófok joachimstahli [joachimstahler] bányáiban bányászott ezüstből készült. A neve is innen ered. A tallér egy nagyobb ezüst pénz volt, amely 72 ezüst krajcárt vagy 24 garast ért. 3 Az armalis magyarul címeres nemesi levél, amelyet az olyan megnemesített személyek kaptak, akik birtok(jószág)-adományban nem részesültek. A jobbágyokhoz hasonlóan maguk művelték a földesúrtól kapott földjeiket, de a hübért és robotot pénzen megválthatták. 118
