Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

48. Bernátfalvi Földváry János bizonyságlevele arról, hogy az Istvánházára vonatkozó zálogszerződés nem teljesülése miatt a károsultakat felszabadította a jobbágyi állapotukból - 1650. május 13

fogva semmi jobbágyság szerint való kötelességük és maradékukhoz is ne legyen. Hanem mentesek [immunisok] lévén tőlünk mindenestől és az jobbágyságunk terheitől oda mehessenek és ott lakhassanak valahol akarják maguk és [az] maradékjuk; Ezzel a feltétellel [Conditióval], hogy az megírt másfélszáz birodalmi [Imperiális] tallérok is - ezért az jóakarásért, [az] szabadságengedésünkért - nálam maradjon. És az két házhelyeket, [az] Istvánházán lévőket, mellyeket az felül megírt feltétel szerint [1649-ben] nekik adtam volt, [az] kezükből vissza [az] kezeimhez bocsájtották és az arról adott [zálog]levelemet is visszaszolgáltatták [restituálták] most mindjárt; Mely végzésünk lett ilyen böcsületes személyek - úgymint nemzetes, vitézlő Ráday András Nemes Pest-Pilis-Solt vármegyéknek alispána [vice Ispánnya], Németh [Nemet] Pál Heves vármegyének szolgabírája, ifijabbik Ráday András Pilis vármegyének szolgabírája uram - előtt; Kiadatott a szécsényi erősségben [in Praesidio Szecsen]

4

, az 1650-ik évben május hó 13-dik napján; Bernátfalvi Földváry János Ráday [Rádaj] András Pest, Pilis, Solt egyesített vármegyék alispánja Némethi Pál Heves vármegye Bori László keresztvonása

5 szolgabírája ifíjabb Ráday András Pilis Bori Mihály keresztvonása vármegyének szolgabírája" A felszabadító levél végig magyar nyelvű, kevés latin jogi műszóval. Eredeti, de pecsétekkel nem látták el. Nyomtatásban már megjelent kissé eltérő interpretálással.

6 Lelőhelye: OL E-148 Kamarai levéltár. Neo-regetrata Acta Fasc. 308. No. 33. A Törőcsalád iratai. Illetve: OL Filmtár 5941. doboz. A távolból (a hódolt területről) kormányzó vármegyék elsősorban Füleken üléseztek, de időnként máshol is, így Szécsényben is. Miután Bori Mihály és Bori László jobbágyok írástudatlanok voltak a kor szokása szerint kereszttel rótták le az aláírásukat. BENEDEK 1987. 265-266. p. 119