Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

2. Gönyüi János elcseréli Istvánházát Szentpétervámai Békés fiaival Jánossal és Lászlóval, valamint Szentpétervámai Simonnal és Miklóssal - 1347. február 22

egyrészről Gönyüi [de Gwnyw] Péter fia, a hajdani Tamás mester fia János . más részről a Szentpétervámai [de Zenthpetervamaya] Endre fia János fia Miklós és Simon, továbbá ugyancsak [Szentpétervámai] Békés [Bekws] fia János , személyesen a maga érdekében és a fenti Miklós és Simon testvére László érdekében, ügyvédvalló levél

6 nélkül, a mondott budai káptalan elé álltak, a fentiekről élőszóban beterjesztést és jelentést tettek a következő módon; hogy ők [...] az alul megnevezett, bizonyos falubirtokok és birtokrészek tekintetében cserét és kölcsöncserét eszközöltek és rendeztek [...] oly módon, hogy; ugyanaz a Gönyüi János mester bizonyos Pest megyében fekvő birtokait, tudniillik Mikebuda, Érsekbuda és Dánszentmiklós [Mykebudaya, Erkusbudaya, et Danzenthmyklos] nevezetüeket, amelyek egyike, ti. Mikebuda népesített volt, a másik kettő pedig lakóktól elhagyott és felperzselt; továbbá Szolnok megyében [in comitatu de Zolnok] Szajol [Zayl] másnéven Kereki [Kereky] nevű, valamint Püspöki [Pispeky] másik, elhagyott és felperzselt falut; továbbá ugyanabban a megyében Istvánháza, másnéven Pócs faluban [in villa Isthwanhaza, que alio nomine Pooch] lévő birtokrészét [...] az említett Szentpétervámai Békés fiainak: Jánosnak, Lászlónak, Simonnak és Miklósnak örökösen és visszavonhatatlanul átadta; Ennek ellenében pedig ugyanazon Szentpétervámai Békés fiai [...] Fehér megyében lévő birtokokat, egyet ti. Égyházasvámát [Egahzasvámát], ahol a rezidenciájukat [lakásukat] tartották [...] a csere és a kölcsöncsere keretében, örökjogon és visszavonhatatlanul Gönyüi János mesternek adták, átadták, juttatták. [...]• Sajnos a bennünket érdeklő 1347. február 22-én kelt, eredeti oklevelet semmilyen formában nem találtuk meg. így az oklevélnek csak a „ tartalmilag átírt" változata maradt ránk a budai káptalan 1497. május 17-én kelt átiratában, amellyel Pálóczy Mátyus 1430. február 24-én kelt kiváltságlevelét hitelesítette. így több 1347-dik évi részlettől elestünk. A tartalmi átírás keretét képező oklevelet nyomtatásban Bártfai Szabó László adta ki, amely így is öt oldal terjedelmű. Terjedelmes az oklevél elé írt regesztája is, amely egy-két helyen téves °. Lelőhelye: OL DL 86.483/1-6. 4 Más forrásból tudjuk, hogy 1358-banelhunyt egy Gönyüi Tamás nevű főúr, aki erdélyi vajda is volt és egyidejűleg a szolnoki ispáni tisztséget is betöltötte. Elképzelhető, hogy erről a Gönyüi Tamásról írt az oklevél, de az azonosságot bizonyítani nem tudjuk. 5 A Szentpétervámai-családról semmi bővebbet nem tudunk. 6 Az ügy védvalló-leveletaz arra jogosultaknak évenként kellett kiadni, amely azoknak a neveit tartalmazta, akik eljárhattak peres ügyekben. Más szóval: csak az ügyvédvalló levélben szereplők képviselhették a perekben a megbízóikat. 7 Az átadott helyek között szerepelt még Szentpétervámy, Hosszúváma, [ ] sthelek, Lőrinclese, Hidegkút, Ondó, valamint Ny árádtelek. Helyüket azonosítani nem tudtuk. Ilyen tekintetben Csánky is bizonytalan. Dokumentálja ugyan a Mátyás uralkodása idején való fennállásukat, de csak annyit ír, hogy Fejér megye északnyugati részében lehettek, Pusztavám (korábbi nevén Ondód) környékén. (CSÁNKY 1897. in. 356. p.) 8 Három nyomtatott oldalt hagytunk ki, itt Külső-Szolnok vármegyei helységekről már nincs szó. 9 BÁRTFAI SZABÓ 1938. 512-517. p. 10 Pl. Szentpétervámján lakónak írja a Szentpétervámai-családot, holott a szövegből világosan kiderül, hogy már Egyházasvámán laknak. 16