Benedek Gyula: Kunszentmárton város oklevelei és fontosabb iratai 1333-1737 (Documentatio Historica 7., 2002.)

75. Csongrád vármegye tisztviselőinek a bizonyságlevele arról, hogy a határjelek helyszíni szemléje alapján bizonyossá vált, hogy Ecser pusztának a vitatott része nem a kunszentmártoniak, hanem a szentesiek birtokában van - 1730. augusztus 4

75. Csongrád vármegye tisztviselőinek a bizonyságlevele arról, hogy a határjelek helyszíni szemléje alapján bizonyossá vált, hogy Ecser pusztának a vitatott része nem a kunszentmártoniak, hanem a szentesiek birtokában van 1730. augusztus 4. „A nagyméltóságú és kegyelmes Andrássy Zsigmond úr Csongrád vármegye első alispánja 1730. augusztus 4-dik napján kelt meghagyásának az ereje alapján; a méltóságos Harruckern [ab Harruckern] János György

1 úr, szabad báró részére és a kegyelmes Gálos Mihály [Harruckern János Györgyf szentesi jószágainak a tiszttartója [provisor] kérésére Ecser pusztán [ad Praedium Ecser existentes] megjelenve - ahol először és mindenekelőtt a fentmegnevezett [Gálos Mihály] tiszttartó úr a kiskunsági

3 Szentmárton lakosait [Incolas minoris Cumaniae Szentmartonienses] (akik az Ecser nevezetű puszta kisebb részének haszonbérlői voltak) elűzni és elkergetni [törekedett], a pereskedő Szentes mezővárosi lakosokat [Opidanos Szentessienses controversias] a másik [kunszentmártoni] fél által a területi határok áthágásával vádoltakat - pedig valójában a nevezett Ecser puszta tekintetében a határok régi vonalain belül kívánta meghagyni; A pereskedő [szentesi] fél a földdarabot - amelyet a szentmártoniak a saját határukon belül lévőnek mondottak, mindazonáltal az mégiscsak Ecser puszta 1 HARRUCKERN János György (Schenkenfeld, 1664. március 25. - Bécs, 1742. április 18.) nagybirtokos. A 18. században egész Békés vármegye életében jelentős szerepet játszott. Életútját Ember Győző írta le, tőle idézzük a pályafutása fontosabb állomásait. Az állami szolgálatot huszöt évesen kezdte - 1689-ben - az ausztriai számvevőségnél. 1692-től élelmezési biztos a császári főhadbiztosságon. Ezt követően kamarai tanácsos és kamarai biztos az aradi vár építésénél. 1701-től a spanyol örökösödési háború idején Itáliában szolgál, mint élelmezési igazgató és az élelmezésügy helyettes vezetője. 1708-ban Belgiumba vezényelték, ahol a főhadbiztos távollétében egyedül irányította a hivatalt. 1718-ban megkapta az „ab Harruckern" előnevet, valamint a Szent Római Birodalom lovagja címet. A magyarországi honosítási esküt 1722. április 30-án tette le. A magyarországi hadbiztosságnak 1737-ig volt tagja, a magyar udvari kamarában a haláláig tanácsos volt. A török elleni háborúban 1716-1718 között - Savoyai Jenő magyarországi főparancsnok mellett az élelmezési főhadbiztosság helyettes vezetője. 1729. február 10-től báró. 1732-től Békés vármegye tényleges főispánja volt. 2 Harruckern János György 1722-től a szomszédos Öcsödnek is birtokosa volt. 3 A „kiskunsági" kitétel feltehetőleg tévedés volt. 183