Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 2. 1919-1999 (Documentatio Historica 5., 2001)

Dokumentumok 421-945.

830. 1960. március 12. Jászapáti. Özv. Pókász Endréné Dósa Edit (*1923-) levele Dósa Klárának (*1889-fl982) Kocsérra Kedves Magdi Néni! Valahányszor átutazom Nagykőrösön, mindég küldök Kocsér felé üdvözletet. De már igazán ideje, hogy papíron is küldjek. Anyu is kérdezte valamelyik nap, hogy írtam-e már. Pedig sokszor beszélgetünk ám Apával Kocsérról. Hiszen őt is sok emlék fűzi oda és a közeli rokonság, akikből már olyan kevesen vannak. Este is arról volt szó, ugyan Magdi néninek most van-e és miből megélhetése. Hogy tetszett átvészelni a telet? Mi nem gondtalanul. Alig, hogy én befejeztem a betegeskedést, jött (Dósa) Éva. Annyira fáj már a gyomra, hogy ebben az évben csak novemberben tanított. Most Parádfürdői Gyógyintézetben van. De előbb utóbb műtétre kerül a sor, a berényi főorvos asszony küldte el, hogy tegyenek még egy próbát, mielőtt műtenék, mert nőket nem szeretnek gyomorral operálni. És nála olyan komplikált a betegség. Nemcsak fekélye van, hanem rosszul működik a pilórusza

137 is. Már egészen lesoványodott, 20 kg-al könnyebb mint én. És el is van keseredve, mindég attól fél, hogy rákja lesz. Nagyon sokat fájt az utóbbi időben. Ilyenkor mindent viszontlát. Karácsonykor volt a legbetegebb. Alig aludt éjjelenként. Meg kellene változtatni az életkörülményeit, ha azt lehetne. Teljesen idegességi alapon van nála ez a betegség. Ugye mindég csak a rosszat írom. Most még (Pókász) Bandikáról is ezzel folytatom, mert ő is nagyon el van keseredve. Mindég sír, annyira vágyik haza. Nem is tudom, mi lesz, így jövőre nem mehet vissza. Egészen belebetegszik a honvágyba. Hallani sem akar a visszamenésről jövőre. Pedig ez anyagilag is nagyon sokat jelentene nekünk. A tanulással nincs baj. Pontozzák őket, egyik kislánynak 85 pontja van, neki pedig 79, így ő a második a tanulmányi előmenetelével. Nem gondoltam, hogy ilyen nagy lesz a honvágya. De én is várom már a tavaszi szünetet. Apa és Anyu nem voltak most betegek a télen. Most a (Ballá Albertné Dósa) Márta kislányát dajkálják, mert Mártának sikerült állásba jutni. Ott tanít Karcag mellett. Egyik egyetemi évfolyamtársam segítségével sikerült a megbízása. Nagyon boldog, bár olyan kicsi a fizetése, de mégis valami. Most szörnyű lakáskörülmények között vannak. Elkelt az a ház, ahol laknak és állandóan ki akarják őket tenni. Már egészen félnek. Ezért hozták le a kislányt is. Nálunk mindég van valami izgalom. (Medvegy Jánosné Dósa) Margó kisfia most Kondoroson van a Nagymamánál a hideg hónapokra. Most nagyjából tájékoztatást írtam a családról, most megkérem Magdi nénit is, hogy tessék méltatni minket is hasonlóra, de jobb híreket tessék közölni, mint én. (Özv. Tóth Pálné Dósa) Bella néniékről, (Tóth) Margitkáról, (özv. Dósa Kálmánné Szalay) Horci néniről, (Muhoray) Gyurkáékról, (Deák) Veráról. Nagyon várjuk. Sok kézcsókot küld Edit Jászapáti, 1960. március hó 12-én (A4-es méretű levélpapír, borítékja nincs, írógéppel írt szöveg. A levélpapír másik oldalára - papír hiányában - Dósa Klára később egy másik levelet írt. - Saját irattáramban.) 137 pilorus (gör.) = gyomor 662