Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

védendem, tőllem telhetőképp, 's perlekedőmet törvényes, és elegendő ok nélkül felválalt ügyében el nem hagyandom, sem a' barátságos egyezést nem akadályo­zandom, Isten engem úgy segélyen és annak minden Szentjei, és eképpen ezen ügyvédi tisztség gyakorlására, 's Magyar Országunk, 's hozzá kapcsolt részeknek bár melly egyházi tudniillik és világi törvényes Bírája előtt az ügyek vitelére alkalmasnak és képesnek találtatott. Miről jelen bizonyság levelünket Királyi Törvényszéki Hiteles pecsétünk alatt, mint nevezett Dósa Imre részére szükségest kiadatni, és megengedni kívántuk, a köz igazság úgy hozván magával. Költ Szabad Királyi Pest Városunkban Június hónapnak tizenkilenczedik napján, Urunknak ezer nyolcz száz hatvan ötödik évében. Olvasta és kiadta kellemesi Melczer István ő cs(ászári). zp(ostoli). kir(ályi). Felsége Személyes Jelenlétének törvényszéki Helytartója, v(alóságos). b(első). t(itkos). Tanácsosa. (Pecsét) (430x585 mm méretű papíron részben előnyomtatott, részben utólag kézzel, tintával kitöltött szöveg ­Saját irattáramban.) 34. 1872. február 26. Buda. Dósa Imre (*1841-f 1940) levele Dósa Ádámné Antal Rozáliának (* 1813-t 1881) Jászapátira Budán, 1872. február 26. Sietek köszönetet mondani, édes anyám, szives küldeményedért, és habár szüksé­geim nagy mennyiségét tekintve csak egy cseppecske volt a tengerben vagy talán éppen a homokban, köszönetem mindamellett csak olyan tiszta és őszinte, mintha na­gyobb összeggel örvendeztettél volna meg, mert jól tudom, hogy a legjobb szándék­kal adtad és talán mostani körülményeinkhez mérve áldozatot is hoztál vele. Még egy­szer fogadd köszönetemet! Nagyon jól esett, azt ti is tudtátok talán, hogy a küldemény a hónap vége felé érkezett, a jelen esetben - egyebejem kívül - még azért is, mivel azt mindjárt előlegül adhattam új szállásom bérére. A propos az új szállás! No azt ti csakugyan nem is gondolnátok, hogy én május hótól kezdve hova fészkelem be magamat. Megmondjam-e? - Az alagútba !!! Semmi tréfa ! Úgy van, az alagút homlokzati épületének egyik felén a társulati hivatalos helyiségek vannak, a másik oldalon - az első emeleten - pedig lesz az én lakásom: Ezt kéz alatt szereztem és fizetek érte 200 f(orin)tot. Hát ez a lakás két ablakkal bír, egyik a lánchídra, Pestre stb. nyílik, a másik pedig a siklóra. Szépen van kifestve, padlata parkettozva, előtte az alagút szájában egy veranda. Bejárás hozzá a jegyszedő mellett. Betörés, tüz - víz ellen biztos, hűvös, de nem nedves. Hát még a kilátás, és a közelség mindenüvé! Hiszen emlékszem jól, nektek is kedves üldögélő helyetek volt az alagút eleje ! Sokszor hallottam tőled, édes anyám, hogy ott nézéssel is el lehet mulatni magát az embernek egész nap is. No hát, majd lógázom én is a lábamat abban az igazi oszlopos festungban 9 , és onnan szemlélgetem a világ folyását. 91 Festung (ném.) = vár, erődítmény 98

Next

/
Oldalképek
Tartalom