Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Dokumentumok 1-422.
Házi ügyemben a bekövetkezendő nagy változás után meg kell még említenem, hogy cselédem is változott. Hiában én az udvarral vagyok összeköttetésben. Ahogy megjött a király, az én siket asszonyom, az udvari vízhajtó gépészének felesége, azonnal kijelentette, hogy az udvari nép körüli köteles szolgálat tételek miatt, nálam kénytelen - a király itt tartózkodásának idejére - helyettest állítani. Úgy is lett. Új cselédemmel azonban nyertem, ha egyebet nem is, azt legalább, hogy beszélhetek vele. Szegény jó siket asszony, ha valami elkerülhetetlenül megmondani valóm volt neki, biz isten mindig neki fohászkodtam előbb, hogy megtaláljam azokat az erős hangokat, melyeket a nagy kendő akadályán kívül különben is eléggé meglustult hallása felfoghatott. De a mosást tovább is végzi. Befejezésül még csak annyit, hogy a szép idők megjöttével rögtön megyek haza továbbá, hogyt ha feljősz, ne sajnálj abból a borból is hozni. Jeromosnak, Blaskovichnak és Szőtsnek 9 - egy rögtönzött vacsora után - nagyon a szájukban maradt az íze! Minden jót neked, apámnak (Dósa) Antalnak és (Dósa) Gézának is Imre G(o)ór 93 már írt - Szanfú^tner levelét várja. (290x227 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 35. 1872. április 12. Buda. Dósa Imre (* 184l-f 1940) levele Dósa Gézának (*1851-fl934) Bécsbe Budán 1872 apr. 12. Otthon voltam, mint tudod, édes Gézám, apr. 8-aig. Gondolom, kíváncsi vagy tudni, mivel töltöttem időmet. Elmondom. Legelőször is megtettem a szokásos kötelességszerű látogatásokat, azután hogy az idő egy kissé szebb lett, meg az u. n. verandához - földnyerés miatt - ásott gödörben a cigányok homokra bukkantak, hozzá fogtam a te általad már kimérve és körülfásítva talált utak feldomborításához és betomokolásához. Első nap csak egy úttal lettem készen, de mikor a folyosóról szemléltem annak a kert színétől elütő kígyózását, másnap sokkal több kedvvel és serényebben fogtam a munkához. Kezdetben csak az a kis (Veron) ügyes lány segített, de más nap - a dolog tetszetősebbnek találtatván - már egy pár cigány is adatott segítségemre, sőt mitöbb apánk is - a siker elmaradhatlanságáról meggyőződve - csakhamar kiesett a dolog megindításánál szokásos kritizáló szerepéből, fogta a vas gerebent és egyengette az utakra felkapált földet, elterítgette azokon a homokot, úgyhogy ily egyesült tevékenység folytán nagy szombaton - estére - az utak körös körül mind készen lettek. Azután más nap, harmad nap, sőt később is jöttek a bámulok, a kész munkában gyönyörködök, kiknek anyánk mindannyiszor nem mulasztotta el elmondani, hogy az, amit itt a kertben látnak, az ő fiainak Gézának és Imrének a műve. Persze e mellett kijutott mindig apánknak is, 92 incseli Szőts Albert (*Kolozsvár, 1840-fBudapest, 1907; szülei: dr. Szőts József, Bogner Matild) miniszteri tanácsos 93 Goór György (* 1820-t 1909) 99
