Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

nultam - az esős idő miatt. Délután (Görgey) Lajoshoz mentem Horácot tanulni; egy kissé a vendégek által félben szakasztottunk, de elvégeztük mind a mellett és egész derült kedéllyel, hogy kötelességemnek ma eleget tettem, a fölső gereblyére mentünk sétálni, egy kissé a szabad levegőt élvezni. Ezen nap azonban holmi pletyka elvette egy időre kedvemet, de én ártatlannak éreztem magam benne, azon leány (Kammerlor Erzsi) apprehendálásával

54 nem nagyon törődöm. Idehaza hiába kerestem alkalmat valahogy összejönni (Reichenauer) G(usztával). a napi híreket kitudandó, nem volt itthon. Késő este is vártam, hogy bejő talán, úgy szeretek vele lenni, de csak kettecskén, ezen leány szellemdús, szép tehetségű, de magáról keveset tart. 20-án Hétfőn. 5 óra után az ágyból kiugorva egy pár gondolatot szenteltem szülőföldemnek, hová már nemsokára ismét eljutok. Mikor reggel megnézem a „dátumot", akaratlanul is felkiáltok mindig, már 20 ika, jól haladunk, és ekkor erős szándék kel bennem, hogy én is haladok, tanulok! A reggeli órák jól múltak el, bár mindenből el voltam készülve, mégsem feleltem egyikből sem. Iskola után (Beöthy) Mórt hívatta Slota, be vádoltattunk nála, hogy Tajovában tegnapelőtt garázdálkodtunk és Szent Jánost egy közülünk köpdöste. Ez elkomorított, mert én híttam ki őket születésnapom megülni, magam azonban e részben ártatlan vagyok, nem szeretném, ha ez ismét súrlódásokra adna alkalmat a tanárokkal, kik már úgyis nagyon kancsal szemekkel néznek rám. Délutánra összebeszéltünk, a direktor nem hívatott, gyóntunk, és litánián voltunk Sz(ent). Alajos tiszteletére. Innen furcsa unalomhoz hasonló kedvetlenséggel hazajöttem, társaim velem, beszélgettünk fél 8 ig. Szándékosan kimentem eztán s a folyosón beszélgettem, bár anyja közbeszólásával, (Reichenauer) Gus(ztával)., ki mint én, alig akart megválni, oly érdekkel beszélgetünk együtt. Olvastam. 21-én Kedden az áldozásra éhes gyomorral elsiettem, a templomban több leány volt. Mindig vártam már, hogy mikor fognak idézni, de hasztalan vártam. Azon jó szándokkal, hogy egész nap honn maradok és tanulgatok, tértem haza, a nagy szobába mentem át, hol különös kedvem jött a tanuláshoz, az ajtó belévén téve, egész nagy teremben csend uralkodott, oly kedvvel, oly könnyű felfogásban, mint itt, háborítatlanul, még ritkán tanultam. Egész fölüdülve és azon öntudattal, hogy kötelességemnek némileg eleget tettem ma, mentem 11 órakor (Görgey) Lajoshoz, hol nagyban hozzá fogtunk egy ott levő Selmeci deákkal, ki a katonasághoz lépett, a politikához. G(örgeyvel). egyet mást beszélgettem. Délután idehaza olvastam, Bors(iczky). volt, s mivel esett, sétálni nem mehettünk, estefelé a litánián

55 voltam, mely után egymást szándékosan fölkeresve (Reichenauer) G(usztához). a nagy szobába mentem, és egyről másról végre igen érdekesre vittük a beszédet; ép(p)en bocsánatot akartam azon szavamért „Gusztám", mit jókedvemben ejtettem el, midőn a házi kisasszony bejött. Este késő egész 3

/

4 11 ig olvastam, oly érdekes volt a könyv. 22-én Szerdán. Nagy készülettel, szorult szívvel egy kissé, mentem az iskolába, hol mind a mellett, hogy nagyon vártam, mégsem feleltem. Idehaza ismét a hittant tanulgattam. Délután (Görgey) Lajos jött el, miután már Slotától már megszabadult, a sohajdában voltunk kinn. Midőn hazajönnénk, a kapuban hoz az öreg úr egy levelet hazulról; különös érzéssel bontottam fel, de még különösebb volt az az érzelem, mely az olvasás után egész erővel megkapott. Atyám neheztel rám, az igaz is, nagyon elhamarkodott levelet írtam haza legutóbb, már nagyon megbántam; abból a hevességből, mellyel azon levelet írtam, már másnap komoly higgadtság volt. De lángra gyújtott a levélben az, hogy nem sokára való forradalom hirdettetett volna nálunk a hivatalno54 apprehendálás = neheztelés, sértődés 55 litánia (gör.-lat.) = felsorolásokból álló, párbeszédes formájú hosszú könyörgő ima 73