Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

22-én Vasárnap. A mathematikai órára a reggeli késő behozatala és saját magam lustasága miatt késő érkeztem. Csúnya, borús idő volt, esett is egy darabig. A templomban úgy szinte az exort

39 alatt regényt olvastam; a terembe hívattunk, hol is a „magyar szabad csapatok" fölsegélésére áldoztunk; én is egy csomó rézpénzzel; többen kiszöktek. Sokáig álltunk határzatlanul a járdán, végre hazajöttem és (Ary) Ödönnek írtam egy darabot, de eljővén Borsiczky (József) abban hagytam. A déli órákban olvastam, fordítottam a „harangot". Feja eljött, versét javítottam. 3 órakor kirándultunk a „sohajda" és „regényes"be. 6 ig ismét beszélgettünk; ekkor Sz. Jánoshoz mentünk, hol Eva nagyon elbűvölt. Elhatároztuk, hogy ma utoljára még elmegyünk a színházba. Esteli után, hol a lyánnyal is beszélgettem, „Béla futását" Lángtól 2 felv(onásban). néztük meg. - Klimmóné Chudola által rámbízott egy koszorú bedobását Komárominénak, de én elszeleskedve magam Szegfinének hajtám, azt is ügyetlenül, mert a zenészek közé esett. Sokat nevetgéltünk. Színház után, mely egy óráig, 9 ig tartott, a járdán egy színésztől (Páli) búcsúztunk el és a „legényekkel" pereskedtünk, taszigáltuk. 23-án Hétfőn. Csak a rendes órában kellé iskolába mennem. Az órák jól múltak el. Többnyire olvastam; itthon a phylosophiát gyötörtem és a német irodalmat, de nagy lustaságomban többnyire a regényhez fordultam ismét. Délután a „Harang"ot fordítottam, úgyszinte az iskolában is, hol a ,,Phyl(osophiából)." feleltem. 4 óra után a fordítással bíbelődtem. 6 órakor a fölső gereblyére siettem, hol H(ofman). és (Görgey) L(ajos). sétálva énekeltünk. Egy gondolat ötlött fejünkbe: a Garanon túlfekvő bércekre akartunk felmászni; merész léptekkel ugráltunk át a Garanon halmozva tolult fahasábokon, hol úgy szólván életveszélyben voltunk, mivel a víz mély volt s a fák a menekülést lehetetlenné tették volna. A bérc oldalán az előttem elterülő gyönyörű tájra szegeztem szemeim, mely annyira elbűvölt, hogy versben fakadtam ki, hol a nap áldozatáról írtam. 8 kor hazajővén esteli nélkül még itthon egygyel mással bíbelődtünk, olvastam. Érzelmeim egy tárgyra sem tapadtak; a szőke lány tűnt elő szunnyadásom között ifjúan, szépen. 24-én Kedden. Korán keltünk - a szobák meszelése miatt hamar el kellé mennünk - a rétre. A rendes órák jól múltak el, a latinból feleltem. Az iskola után a nagy szobába mentünk, hol egészen 2 óráig maradtunk. Azon hölggyel, kinek azelőtt tömjéneztem, most ismét a társalgásainkban olyan húrokat pendítettünk meg, melyek egy új érzelem világra nyithatnak utat. Mint délelőtt úgy délután is olvastam az iskolában, hol bevégeztem azon regényt. Iskola után a nagy szobában lévén alkalmam nyílt azon hölggyel ismét holmi egymásról fecsegni, emlékkönyvébe kért hogy írjak két verset írtam; elmondta aztán, hogy emlékeimet még most is megőrzötte, s ezt bizonyos célzással és gyengédséggel mondta. Este az ablaknál félhomályban merengtünk, és meg kell vallanom, bármint akartam ellenszenvet s hidegséget iránta mutatni, mégis felküzdött bennem egy érzelem, mely kedvessé tette a maradást körében; itt lenn olvastam még 10 ig, gondolkodtam. Verset is cún(áltam). 25-én Szerdán a harmadik s negyedik órában igen megkínoztattam annyiból, hogy mind a két órában hosszabb ideig feleltem, és még eh(7^ez nem is a legfolyóbban. Hazajővén nagy rendetlenséget találtam itthon, egyhez máshoz fogva utoljára leszaladtam könyvvel a kezemben a nagy szobába az esőt csodálni, mily szépen esik lefelé. Ezen napokban a nagy szobában ebédeltünk. A délutáni időtől már előre rémüldöztünk, hogy mivel töltjük el, mert a kirándulást az esős idő nem engedte. Gyengédségem vagy ördög tudja milyen percznyi elvakulás azon hölgy iránt annyira vitt, hogy neki átadtam egy pengőt is felváltott pénzben, őrködése alá bíztam; ő pedig 39 exort (gör.) = vallási szertartás, mise 64