Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

ismét valami szívességgel akart a jövőre meglepni s megígérte, hogy pipámra fátyolt (?) csinál. Fejával sétálni akartunk menni, de csakhamar visszatértünk, pipaszárat ajándékozott, h(uttinger). és F(eja). volt később nálam, eztán ismét bementem (Reichenauer) G(usztá)hoz és enyelegtünk (Bemenetelem ürügy alatt történt). Meg kell vallanom valami visszatarthatlan hajlamot éreztem iránta, este sokat gondoltam rá. 26-án Csütörtökön. A mathematikai órára, nem is tudván, hogy van, késő mentem. Olvastam minden órában. Sok teendő várt rám a déli órákban, de iskola alatt nagyobb részét elvégeztem. Folyamodványt nyújtottam be a direktor parancsa szerint az érettségi vizsga letevése miatt. A délutáni órákban a direktor közvetve megintett, hogy ne olvassunk L. által. A magyar társulatban naplót írtam; innen az eső haza kergetett. Sokat gondolok akaratlanul is rá, s kívánnám, hogy bejőjön mint az előtt, de ő még vonakodik mindig, hiába már fél hónapi (Apr. Máj) viseletem iránta nagyon feddésre méltó jellememet ismertette meg vele; de azért ő úgy látszik feledte azt. Estefelé egyet fordultunk (Beöthy) M(óriccal). a sétányon. Esteli után ismét alkalom jött vele akaratlanul is hosszasabban mulatni, de minden érdek nélkül; különben is szépségét most elhanyagolt öltözete nem nagyon emeli. Az ágyban olvastam még s gondolkoztam. 27-én Pénteken. A math(ematikai). órára későre mentem, olvastam, a latinból könyv nélkül nem tudván folyóan, mást hívott fel. A déli órákban szivarozva a réten keresztül a service felé a lövöldéhez mentünk, útközben több tanárt láttunk. Gyönyörű a természet már odakinn. Itthon pipaszóval, mire naponkint akaratlanul is nagyobb hajlamot érzek, a leckét majd regényt olvastam. Iskolában szorongtam, de mégis olvastam. Egy klericustól hallottam a hírt, hogy egy Dósa

40 nevezetű huszár vitézül vágta ki magát a több számú ellen közül, újság szerint. E hír a dicsvágyat fölkölté bennem, és a múltba (Dósa Györgyre), a pórvezérre gondolva, szép jövőbe tekintettem, mit adjon az ég. Sokat gondoltam e nap hazám sorsára, s szívem elkeseredett, de mit tegyek, tehetetlenségem érzetében, a hatalmasokat kárhoztattam. 6 ig olvastam, ekkor a fölső gereblyére mentünk, hol Feja is megfürdött először a piszkos vízben. Különös kedvem kerekedett nekem itt s szüntelen daloltam. Esteli után ismét hosszabb ideig érintkezésbe jöttem (Reichenauer) G(usztá).va\, együtt voltunk a nagy szobában, pénzt vettem ki, már annyira voltam, hogy majdnem a kezét ragadtam meg. 28-án Szombaton. A reggeli órák jól múltak el, mert egész délelőtt olvastam a „sánta ördögöt". Délután majdnem mindig itthon vesztegeltem a nélkül, hogy valamit végeztem volna, vagy csak valami hasznosba kezdhettem volna is. Rajta volt ekkor az a lomhasággal párult elhatározatlanság, melynél fogva, bár számtalan költeménybe belekaptam azt fordítani, egy strophánál mégsem birtam egynél is többet fordítani. Aztán gondoltam, hogy talán az olvasás esnék jól, de ebbe is beleuntam; mindig csak arra gondoltam, mivel tölthetném el leghasznosabban az időt, s a sok gondolkozás közt az idő egészen elszaladt. 6 órakor a szokott sétát tettük az alsó gereblyére és innen az ország úton kifelé. Itt voltak e délután nálam barátaim is, füstöltünk. Este volt alkalmam ismét egy gyei mással foglalkoznom. Vasárnap 29-én ezen hónapban talán legfölségesebb napom volt; azon nővel, kiért már rég epedek, kit már havak óta bámulok a templomban, ma terjedelmesen, sokáig mulattam. Délelőtt három templomban is voltam, a németbe mindig Reichenauer Gusztára bámultam. Levelet kaptam 3 pengővel. (Görgey) Lajossal a levélben megemlített „akadémia" végett beszéltem; nincs hozzá kedvem. Délután pénzt vévén ki - sok várakozás után megindultam többekkel Kosztivjarszkába, magyar ember volt ott. Innen haza jővén csakhamar a rétre siettem vissza, hol imádott 40 Személyét nem sikerült azonosítani. 65