Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

42. b. Eszti búja V(ágó). E(szter).nek Eszti, Eszti, kedves Eszti, Szívedet tán bú emészti ? Oh, ha szived bú emészti, Miért nem mondod, édes Eszti ?! Olyan bús vagy: néma, halvány, Mondd, mi bánt, oh monddsza kis lány. Mondd meg, arcod mért oly halvány, Mint a hold az ég azúrján ? „Kedves csókám megdögölve, Szép virágom mind letörve, Szép virágom mind letörve, Szívemen a búnak örve." Eszti, Eszti, kedves Eszti, Szívedet csak ez emészti ? Ha szíved ily bú emészti, Mért is mondtad, édes Eszti!" Szól az ifjú - s elbúcsúzik, Mindkét arca könnyben úszik, Arca most is könnyben úszik, S élte, mint az év, búcsúzik ! Decemberben 1859 43. Apáti Mint repül az a galamb Ki s be a fészkébe Úgy repül a képzetem Földre majd az égbe. Enyhe szellő, gazdag rét Csalja a galambot, Enyhe béke gazdag menny Ad kezembe lantot. Enyhe szellő, gazdag rét Fészkében a párja, Visszarepked képzetem, Mert földön a tárgya Jászapáti Dec. 29. 1859 89