Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

30. 1859. március 18. Besztercebánya Dósa Imre (*1841-fl940) verse Dósa Adámné Antal Rozáliához (*1813-f 1881) Anyámhoz Már jó idő, ha úgy emlékezem, Midőn forrón szorítád még kezem, S megcsókolál anyám. Utolsó „isten áldjon meg fiam!" És a szekér előlem elrohan, Magamra hagyatám. Nagyon sok nap folyt már azóta le, Lefolyt a bú, le a jókedv vele: De nem feledtelek. Hiányod eddig százszor érezem, S kivált, midőn a sors olyan kemény, Midőn fiad beteg! Ha reggel ébredek - tekintetem Keresve sokszor szanaszét vetem: De nem talállak itt. Nem mondhatom , jó reggelt anyám" Intő szavad oh bárcsak hallanám, És jótanácsaid. Elmúlik a nap, sokszor botlom el, Nincs a ki szánóan emelne fel A bűn halmaza gyűl: Az ifjú szív hisz olyan lenge szál Meghajlik minden szél fúvásinál, A mint gyúl - úgy kihűl. S ha majd lehajtom este bús fejem, Ki fog vigyázni rám az éjeién, Midőn rosszul vagyok. Oh ekkor érzem én csak igazán, Mily drága kincs vagy nékem jó anyám, Ha kínaim nagyok. Nem kérdi senki „hogy vagy már fiam?" Az a kis gond rám nézve, a mi van, Az éjen elmarad. Nehéz fájdalmam egyre csak kínoz, Megtört szememre a reg fénye hoz Nehézkes álmokat. 55