Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

Köszönöm, kedves papa, hogy menyasszonyommal szeretetteljesen bánik, ezt is vártam én mindég, kezdettől fogva, az Isten áldja meg érte. Kezeit csókolja szerető fia Kálmán. (1 db 172x266 mm-es és 1 db 172x133 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva, - Saját irattáramban.) 231. 1903. december 17. Jászberény. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele Dósa Imrének (*1841-fl940) Kocsérra Jászberény, 1903. december 17. Kedves papa! Én is azt tartom, hogy a terjengős levelezés helyett sokkal okosabb lenne mindent szóval elintézni. Megírtam, miért nem mehetek haza bizonyos körülmények fennálltáig és azért kértem kedves papát, örvendeztessen meg látogatásával. Kedves papa erre azt írta, menjek én haza. Én vállalkoztam rá, és csak azt kötöttem ki, föltételül, a mit kedves papa is kétségkívül helyesnek talál, hogy a lányok engem és (Szalay) Horcit kiengeszteljenek, mivel ok nélkül mélyen megsértettek mindkettőnket. Hogy a Horci kiengesztelését is föltételnek tartom, az csak természetes, mert a kit én feleségül akarok venni, azzal én szolidaritásban kell hogy legyek. Kedves papa maga megírta, hogy helyteleníti a lányok eljárását velünk szemben, sőt utasította is őket, hogy engem kiengeszteljenek. Ez mindeddig nem történt meg és minél később történik, annál kevésbé viseli magán az önkéntesség jellegét, már pedig a megparancsolt, unszolt közeledésnek semmi becse sincs és én azt őszintének nem vehetem, ilyenre nem is kívánkozom. Mondhatom, végtelenül rosszul esett a lányok durva támadása, de még rosszabbul esik megbánásukat nem tapasztalnom és ha szívbeli megbánással jöttek volna felém, készségesen megbocsátottam volna, míg vonakodásukkal, esetleg az utolsó percben kierőszakolt, hazug betűjü levéllel ezt el nem érhetik, ezt én semminek se tekinthetem. Látom, külömben, hogy sem ők, sem (Eördögh) Aranka néni nem óhajt látni, mert Aranka néni utolsó két levelemet, utóbbi sürgős kérést is tartalmaz, válasz nélkül hagyta. - Végtelenül jól esik mindezen jelenségek közt a kedves papa szeretetének melegét újra érezni, érzem ezt nemcsak kedves leveleiből, hanem Horciéból is, a ki hálával és szeretettel emlékezik meg kedves papa szeretetteljes eljárásáról. Nem elégít ki (Szalay) Horcinak (Dósa) Cecillel való találkozása sem, a melyet (Szalay) Horci megírt, (Dósa) Cecil a leghajlíthatóbb és mégis csak ennyit lehet vele elérni! 0 a többivel együtt megsértette H(orci).-t, nagy erőltetésre kezet nyújtani és egy jó szót se szólni, biz' ez kevés a megengeszteléshez, még első lépésnek is, pedig Horci még formális bocsánatkérést se követel, mert bennök az én testvéreimet látja, ők pedig úgy sértették, hogy tudták, hogy az én menyasszonyom. Ilyenformán nem is hiszem, hogy valami legyen az én karácsonyi hazamenetelemből, dacára kedves papa fáradozásának, hogy a lányokban szunnyadó szeretetet újra életre keltse. És tessék elhinni kedves papa, nem sok öröm lenne ebben a karácsonyi látogatásban. A szeretet ünnepén elfojtott érzelmekkel közelíteni egymáshoz (részemről nem), bizony ez nem valami lélekemelő. És én sem birnék szabadulni attól a gondolattól, hogy nem csupa őszinteség az, a mivel körűivesznek, ha pedig az lesz, akkor nem lesz 313