Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Dokumentumok 1-422.
MWtl* 1903. december 7. Jászberény. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele Dósa Imrének (*1841-fl940) Kocsérra Jászberény, 1903. december 7. Kedves papa! Ma délben újra átgondoltam, a mit tegnap 17 oldalon leírtam, és elvonult előttem az elmúlt 4 hónap története. Eszembe jutott, hogy mikor kedves papától elbúcsúztam otthon, azt mondtam, majd írok, mit határoztam. írtam is, és most kikerestem leveleim közül kedves papa válaszát halasztást ígérő levelemre. Ez szó szerint így kezdődik: (kb. aug. 18.) „Örömmel és némi megnyugvással vettem dolgodnak tavaszra elhalasztását. Köszönöm stb. ". - A tavasz márciusban kezdődik. Tehát mindössze 5-6 hétről van szó. Ennyit kérek csupán, és még ha egyformán nehéz volna is nekünk, meg a családnak ezt az áldozatot meghozni, mi most jobban megérdemeljük, én úgy érzem. Még egy ok van. Igaz, hogy nem döntő fontosságú, de humánus. A (Szalay) Horci szegény mostoha anyja halálos beteg, az orvos megmondta a Horci nénjének, hogy a tavaszt nem éri meg, ő is tele van a halál sejtelmével. Legutóbb is mondta, fél, hogy a mi esküvőnket nem éri meg. Egy halasztást már megért, még akkor jobb állapotban, a második tán életben se találja ; én tudom, hogy elveszem a lányát, de ő szegény milyen gondolattal megy a sírba? És ha meghal, mielőtt kiskorú lányának írásbeli beleegyezését adná, az ebből származó nehézségek újabb halasztást igényelhetnek, meddig? Az esküvő a gyász első idejére essék? Igaz, hogy nem lesz abban semmi parádé, Budapestre megyünk és az esküvő napján csendesen lehúzódunk (Jász)Berénybe, mintha csak magunkat figyelnök, pedig csak a minket eltaszító családot akarjuk megóvni a megszólástól. Mert a távolról szemlélők másként gondolkodnak. Tegnapi levelemet ajánlottan adtam fel, azért azt hiszem, ezt hamarább olvassa kedves papa. Félek, hogy némely sora rosszul fog esni kedves papának, már csak különböző nézetei és felfogása miatt is. Azért arra kérem kedves papát, ne lásson mindjárt elidegenedést, szeretetlenséget, gondolja meg, hogy mikor benne voltam a levélírásban, úgyszólván gondolataim tapadtak a toll hegyére, a gondolat pedig nem válogatja meg a szókat! Azért azt hiszem, nem volt benne semmi olyan, a mit a szerető fiú édes apjának meg ne mondhatna, de hiszen olyat nem is gondolok. Szóltam a levél végén anyagi helyzetemről, 400-600 koronáról. Ugy-e úgy tűnt fel, kedves papa, mintha célzás akart volna lenni? Hát az is volt. Azazhogy csak ma tökéltem el egészen, hogy nem is való máshová fordulnom ezzel, csak kedves papához. Anyagi helyzetem nem is volna rossz, csak éppen a berendezkedés tette azzá. És ha meggondoljuk, hogy háromszobás kis lakásom a magam erejéből máris lakható egyrészt, a társadalmi pozícióm követelte legszükségesebb pótló berendezésekre 400-600 korona csakugyan nem sok, különösen mikor abból még mintegy 100 korona olyan - nagyobbára fogyasztási - szükségletekre kell, a melyeket éppen a legkezdetlegesebb berendezkedés miatt nem tudtam költséggel fedezni. Ugy-e nem haragszik kedves papa, hogy éppen ilyen alkalomkor keresem fel ezzel a kéréssel. Bizonyára sokkal illőbb, és sokkal inkább tesz tanúságot fiúi szeretetemről és bizalmamról, mintha máshoz próbálnék fordulni, bizonyára rosszabbul is esne ez kedves papának. - Azért kérem kedves papát, hogy ha van a takarékpénztárban annyi pénze, legyen szíves abból 600, de legalább 400 koronát elküldeni, január elején aztán elküldöm a megfelelő félévi kamatot a fennálló tartozáséval együtt. 310
