Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Dokumentumok 1-422.
mikor a másodikat is elvesztette? - Ezt nem lehet kívánni. Az idegen nem fog betolakodni, hanem visszahúzódik és azzal az egvgvel beéri. Ha nincs nagy család, lesz kicsiny, a mint eddig is volt századokon keresztül. A két család egyesülése később is megtörténhetik, csak akarni kell. Hogy haza most nem járok, ez nekem még jobban fáj, mint a családnak. Mert a hol a család van, ott a menyasszony is. Mikor én azt a halasztó ígéretet tettem, úgy képzeltem, hogy ezentúl még többet járok haza, a családért is, a menyasszonyért is. így könnyebb lett volna a várakozás is. Nem énrajtam múlt, hogy nem jöhettem többé. Nem kellettem a családnak, pedig kínálkoztam. Hát ebben is én vagyok a hibás? De ha mégis megyek, hát ezt halljam a családi fészekben a menyasszonyról: ez az ilyen, amolyan perszóna stb. Ez is a családi szeretethez tartozik? Én nem vétettem ellene és kedves papa engem leckéztet, és a vétkezők (a lányok), azoknak elég, hogy sajnálják, fájlalják, hogy nem jöhetek haza, nem élvezhetem szeretetöket, de a milyet mutattak most, abból nem is kérek! Boldogságomnak (annak a parciálisnak, mert az előzmények megrontották) kulcsát, a milyennek én most gondolom, kedves papa tartja a kezében. Én elismerem, írásban adom, hogy kedves papa azzal, hogy az ígéret alól nem akart feloldani, legjobb meggyőződése, apai szíve sugallata szerint cselekedett, szóval mindent megtett az én érdekemben, - csak tessék most ez egyszer akaratomnak ígéretem feloldásával szabad folyást engedni, bármily következménye lesz annak, én soha nem fogom kedves papát hibáztatni, de nem is lehet. - Soha még így, mint most, anyagi gondokkal' nem küzködtem, mert a lakás berendezés tárcámat nagyon igénybe vette, soha még annyira szükségem nem volt 500-600 koronára mint most, de azért ha kedves papa az ígéretem híjján - felajánlaná is a halasztás ellenében, nem tudnék lemondani, annyira szükségesnek érzem, hogy az úgy is megteendő lépést tovább ne halasszam. Rossz születésnapom volt, ne tegye kedves papa a karácsonyt még rosszabbá! Fiúi szeretettel és bizalommal várom kedves papa válaszát, nem hiszem, hogy ígéretszegésbe akarjon vinni kedves papa, mert úgy érzem, hogy nem tudok tovább várakozni. így, távol a családtól és Horcitól, keserves volt ez a két hónap is, undorral járok egyik korcsmából a másikba ebédelni, vacsorálni (novemberben a Pannoniába 26 jártam, de az még rosszabb, hát visszamentem), azonkívül az otthoni kényelmekben igényeim már nagyon megnövekedtek - nem bírja ezt felfogni csak a ki benne van, régen, évek óta panaszlom már. Most még egy félesztendeig várjak? Nem tudom elviselni. Elvesztettem - malgré moi 27 - a család szeretetét, választottamat nem láthatom, ellenkezőleg, ellenséges indulatok közé ékelve tudom, napról napra jobban undorodom minden sajátosságától hosszú és mindvégig örömtelen legényéletemnek, nem akarok tovább várni, hogy mindennek végét ne szakítsam. Csak kedves papától függ, hogy ezt az ígéretem megszegésével tegyem. Kezeit csókolja szerető fia Kálmán (éjjel 2 órakor) (4 db 172x264 mm-es és 1 db 172x132 méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva, — Saját irattáramban.) 26 A Pannónia szálló és étterem Jászberény főterén, a Városháza mellett volt, épületét a hetvenes években bontották le. 27 malgré moi (fr.) = szándékom ellenére 309
