Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

ezt megmondom neki, ha mégegyszer úgy találkozunk, mint akkor. Kilátás ugyan nem igen van rá, de hátha sikerűi!" Nem elég bizonyíték-e ez arra, amire fölhoztam, ha még hozzáteszem, hogy élőszóval is sokszor hangoztatta kedves papához való vonzódását. Bízom kedves papa gavallérságában, hogy ezeket az idézeteket senkinek föl nem olvassa, sem nem említi, még (Szalay) Horcinak sem, vegye ezt kedves papa bizalmam újabb megnyilatkozásának, immár kiben is bízhatom - Horcin kívül - mikor még testvéreim önzetlen szeretetében is csalatkoznom kellett. És kivált ne tudja meg Ida néni, hogy körülbelől az látszik ki az elmúlt két hónap történetéből, hogy a minek kedves papa és Horci közt ő rajta kellett volna keresztül mennim a mai ügyünk érdekében, az megrekedt nála, más azonban nem. így van-e vagy én vesztettem el minden helyes konzekvenciát? Mert ha így megy tovább az alapigazsaágokban is kételkednem kell. Mert ha megtudná ezt Ida néni, lehet, hogy ő is megvonná jóindulatát és szeretetét Horcitól, pedig szegénynek akkor igazán szánalmas lenne Kocséron való tartózkodása, így se sok öröm lehet benne! Ismételten kérem kedves papát, hogy ezt ne adja tovább, leginkább gavallérságból. Éjfél is elmúlt és én még mindig szeretnék argumentumot argumentumra

23 halmozni, hogy újból tett kérésemet indokoljam. De hiszen már megtettem, - hiába. írtam ma Horcinak is, hogy igyekezzék kedves papával beszélni, kérem, tessék megadni az alkalmat neki! - Nem sokat bízom ebben se, mert úgy látom, kedves papa mindezt az ellenállást az én érdekemben (így tetszik gondolni) - az (Eördögh) Aranka néni kedvéért és végeredményben mégis húgaim befolyása alatt teszi, hogy mikor már látják, hogy minden ellenzésük dacára is végrehajtom szándékomat, hát akkor legalább 4 hónappal hátráltatni akarják - igazán csak megtorlásképpen vakmerőségemért, mert igazán csak vis major

2 (halál etc.) akadályozhat meg akaratom végrehajtásában. Keserű szavak, talán nem is megfelelőek, de hát mit mondjak tehetetlenségemben? Jő az apelláta a fiúi, testvéri, családi szeretetre és ismét engedjek, újra engedjek és mindig csak én engedjek! És akkor annak az ilyen-olyan lánynak azt mondják: „Látod, vársz, mert mink így akartuk, vagy pusztulj! Külömben tűrhetsz sértést, mellőzést, szeretetlenséget a kiszabott idő lejártáig, akkor menj Isten hírével, nekünk akkor se kellesz. Se most, se később! Te, soha, - más, talán, majd meglátjuk!" - Hát akármilyen idegen és akármilyen is, köteles ezt elviselni, meg én is. Én a család iránti szeretetből tartozom befolyást tűrni legmagánabb ügyeimben? De én a családnak tagja vagyok, hát ugyanannak a családnak én irántam érzett szeretetéből nem várhatom én azt meg, hogy a kit én választottam, azt ha már be nem is fogadják, legalább - én értem - tűrhető bánásmódban részesítsék? Circulus vitiosus,

25 megszédülök benne. Családi szeretet! De csak én gyakoroljam! Viszonzás egyelőre nincs, csak ha engedek. Nem folytatom, hiszen azt hiheti kedves papa, hogy belebolondultam. Nem sok híja, de ennek nem az az ilyen amolyan lány az oka ezúttal, hanem az a túlságos - bár jóakaratú - beleszólás a család részéről, a mely szeretetemnek természetellenes bizonyítékait követeli, külömben nem hisz benne. Kedves papa levelének első részére újból ismétlem, hogy a családi életet nem én tettem tönkre, se Horci, de ha tettük is, nem azért tettük, hogy tönkretegyük. - Az idegen - hiszen rokont vagy testvért feleségül nem vehetek - elsősorban az és feleségem akar lenni és nem a családé, és csak másodsorban akart családtag lenni, ez ősz óta az ő hibáján kívül nem sikerült. Most már úgy látom, nem is fog. Föláldozza az elsőt is, 23 argumentum (lat.) = bizonyíték, érv 24 vis major (lat.) = felsőbb kényszer 25 circulus vitiosus (lat.) = körbenfutó okoskodás 308