Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)
Dokumentumok 1-422.
Ida nénihez bizalommal legyen, az úgy is lett és éppen ezért nem tette meg a másikat egyhamar, mert (Schuster Hugóné Eördögh) Ida néni olyasmit mondott neki, hogy addig ne menjen át, míg kedves papa nem hívja, és elmondta, milyen fogadtatásra számíthat odaát a lányok részéről, s nem csoda, hogy megrémült. Alig birtam aztán rábeszélni levélben, hogy csak menjen, - e közben húgaim az Ida néniék szőllejében durván megsértették, - végre aztán átment, persze óvatosan kiválasztotta az időt, hogy a leányok otthon ne legyenek, ez természetes tán? Akkor beszélt (Eördögh) Aranka nénivel, aki csak jót nem mondott neki, mást mindent, tudom én jól és hiszem, hogy csak az irántam való szeretetből! Kedves papa akkor a kertben volt, nem ment be, pedig szegény szeretett volna azon is túl lenni, mert akkor, az Aranka nénié után nem sok jót várhatott! Azt tudja kedves papa, hogy nagyrészt azért, hogy (Szalay) Horci visszamenetclének eredményéről értesüljek, igen sürün levelezünk. Legjobbnak tartom tehát az ő jó szándékát az ő leveleiből vett citátumokkal 21 igazolni, mert szegény hiában mondta el (Schuster Hugóné Eördögh) Ida néninek, biz az nem jutott el a kedves papa fülébe, a hova szánva volt. Hogy pedig ezek a sorok őszinték és igazak, azt gondolhatja kedves papa, mert ha (Szalay) Horci kitanult képmutató volna, akkor bizonyosan minden eszközt felhasznált volna, hogy a család szeretetét újra megnyerje, ha színleléssel is. Inkább nagyon őszinte, még túlságosan is, ez a baj nála is éppen. Október 1. „...még nem voltam odaát. (Schuster Hugóné Eördögh) Ida néni olyanfélét mondott, hogy jobb lenne, ha nem mennék..." Kifejezést ad ebben annak a föltevésnek is (Szalay) Horci, hogy ezt Ida néni nem csak úgy magától mondta, hanem megbeszélték Aranka nénivel, erről ugyan(a nevekről) nem tesz említést, de mást én se gondolhattam, mindazáltal azt írtam, csak menjen át. Október 4. „írja, hogy menjek át, hiszen én mennék, (Schuster Hugóné Eördögh) Ida nénitől kérdeztem, hogy mit csináljak, s azt mondta, addig ne menjek, míg (Dósa) Imre bácsi nem hív át. Kérdeztem, hogy talán (Eördögh) Aranka néni mondta, hogy ne menjek, de Ida néni azt mondta, nem." Október 6. „... Én föltettem magamban, hogy (Schuster Hugóné Eördögh) Ida nénire fogok hallgatni mindenben, ő pedig azt tanácsolta, hogy addig ne menjek át, míg Imre bácsi nem hív, ezt már egyszer meg is írtam. Pedig ezt Ida néni nem magától találta ki, azt tudom, hanem (Eördögh) Aranka nénivel határozták. Gondolták, hogy (Dósa) Imre bácsi úgy sem fogja mondani, a mint igaz is, mert már találkoztam vele, de nem szólt semmit, hanem elég barátságtalan volt, ma ismét láttam s egész kedélyesen köszöntöttem, a mit egy kicsit jobb arccal fogadott. Ha egyedül laknék odaát (papa), azt hiszem, rég átmentem volna. Nem tudom, mit határoz még a családi tanács, addig legyünk türelemmel." - Látszik, hogy megtudta, hogy (Eördögh) Aranka néni határozottan meg akarta akadályozni a mi házasságunkat, azért írta ezt. Én persze újra azt írtam, ne hallgasson Ida nénire, csak menjen. Okt. 11. „... levele olvasása után azonnal mondtam (Schuster Hugóné Eördögh) Ida néninek, hogy holnap átmegyek vizitbe, de azt mondta, akkor, majd ha (Dósa) Imre bácsi is otthon lesz." - (akkor kedves papa Bpesten volt.) Közben történt, hogy (Eördögh) Oszkár bácsiék ottléte alatt a leányok igazán csúnyán bántak vele, persze elpanaszkodta szegény, de Oszkár bácsiék is mondták. Okt. 14. „... (Dósa) Imre bácsi kedden délelőtt jött haza, délben átjött a kisasszony mondani, hogy délután sétálni mennek, akkor mehetek át (a lányok miatt), de a jó Isten nem akarta, mert mindjárt elkezdett esni, és meg sem állt estig." 21 citátum (lat.) = idézet 306
