Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

ír kedves papa testvéreim megengeszteléséről, mint a béke egyik föltételéül. Ők sértettek és én engeszteljem őket, vagy Horci? Én őket soha meg nem bántottam, sőt változatlan szeretettel voltam irántuk, tudtommal Horcitól is békében váltak el a nyáron, azóta ők bántották meg csak és nem viszont. Úgy tetszik nekem a kedves papa soraiból, hogy ez a várakozási idő tulajdon­képpen arra volt leginkább szánva, hogy ha annak elteltével az állapot nem lesz kedvezőbb, mint az ősszel volt, akkor én majd a család kedvéért - mivel látom, hogy idegenkedésük nem csökkent - lemondok választásomról. Hát megteszik ezt sokan, nem mondom, de én nem tartom férfias, határozott dolognak. Igen, én akartam hogy a családé is legyen, beleegyeztem a várakozásba, hogy visszamenjen, hátha sikerül a család szeretetének megnyernem. Magamnak veszem, de a családhoz való ragaszko­dás azt diktálta nekem, hogy a családnak is szeretett tagjává akartam tenni. És ha letelt az arra szánt idő, nem természetes volna-e még akkor is elhatározásomnál megmarad­ni, ha az idő a család szeretetét nem hozta meg, még az ő és az én hibámból sem, - pe­dig eddig mi nem hibáztunk! Fáj, hogy a család eltaszítja, de én, a ki egyszer már kiválasztottam, most a család kedvéért eltaszítsam én is? Hiszen akkor a család előtt való bemutatásnak és megszerettetésnek meg kellene előznie még az udvarlást is, nehogy a lány vonzalma esetleg hiába fÖlébresztessék! Vagy ha ezt még sem, akkor kitehetném magamat annak, hogy menyasszonyaimat egymásután ereszteném szél­nek, mert a család nincs velük megelégedve. - Milyen visszás dolog! Nem, ez még­sem lehetett a hátsó gondolat, hanem ha eltelt a várakozási idő, hát elvehetem, még ha közbe megutálják és tettlegesen megsértik is! Hát ebben mi a jó? Vagy az volt a várakozási idő valódi, rejtett célja, hogy az alatt egyikünk kiábrán­duljon, másra vesse a szemét, vagy lemondjon egyelőre minden házassági szándék­ról? Mert ha ez volt a cél, akkor máris el van érve - az ellenkezője, mert soha az én szándékom erősebb nem volt mint most, és minden megpróbáltatás, minden keserű­ség, a mit érte szenvedek, csak erősíti, úgy tudom, ő nála is. A szerelmet nem is emle­getem, az még inkább a mi dolgunk. A várakozás minden napja közelebb hoz ben­nünket egymáshoz szándékaink erősségében. - Mire várjunk tehát? Marad egynek az én fegyelmi vizsgálatom. De hiszen annak a befejezését nem én hátráltatom, azt a polgármester addig húzza, amíg neki tetszik, akkor még egy eszten­deig is várhatunk, mert ha ez elmúlik, nem lesz-e más? Alighanem én magam kérek magam ellen új fegyelmi vizsgálatot, vagy elrendel a polgármester közben még akár kettőt! Ez a közigazgatási élet fűszere, zaklatás, ráncigálás, mint a hajót a vihar, úgy dobál jobbra balra és a hajó még se borúi föl biztosan. A hivatalvesztés nem megy olyan könnyen, az az igazságos vizsgáló, a ki az én egy évi működésemnek nemcsak quantitását, 8 hanem qualitását 19 vizsgálja, nem hagyhatja ott az én hivatalos helyisé­gemet úgy, hogy jól végzett dolgaim folytatását másra bízni javasolja. Arra térek most, a mi leginkább a levélírásra hajtott. Hogy kedves papa (Szalay) Horcival nem is beszélt még. Itt már alighanem: cherchez la femme! 20 - Mikor Horci innen az ősszel elment, a lelkére kötöttem, hogy minden lehetőt tegyen meg a célzott eredmény elérésére. És minthogy úgy tudtam, hogy (Schuster Hugóné Eördögh) Ida néni őt szereti, mondtam, legyen hozzá bizalommal, így hamarább célt érünk, mert Ida néni bizonyosan elmond mindent (Eördögh) Aranka néninek, a mit tőle hall. A lelkére kötöttem továbbá, hogy ne halassza sokára a kedves papáékhoz való átmenetelt, az első látogatást visszaérkezése után. Hogy (Schuster Hugóné Eördögh) 18 quantitás (lat.) = mennyiség 19 qualitás (lat.) = minőség 20 Cherchez la femme! (fr.) = Keresd a nőt! 305

Next

/
Oldalképek
Tartalom