Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

szüleim is be fogják ismerni igazságomat. Ha tévedtem, ha a kedves papa csak tévedésből rövidített meg, úgy bocsánatot kérek azért, hogy az ellenkezőt nem tartottam lehetetlennek. Ha megnyertem bocsánatukat s ha beismerték, hogy igazságosan szóltam, kérem kedves papát, legyen szives egyelőre azt a 6 frtot megküldeni, és még a Versényi tanár úr babérkoszorújára azt az 1 frt 50 krt, a mit a múltkor valamilyen okból nem küldött meg. A kis lányokat csókolom, (Dósa) Bella levelét megkaptam, maradok mindig hálás, szerető és kézcsókoló fiók Kálmán (2 db 170x210 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 154. 1894. május 16. Körmöcbánya. Dösa Kálmán (*1876-fl943) levele Dósa Imrének (*1841-f 1940) Kocsérra Körmöcbánya, 1894, május 16. Kedves papa! Ezen levelemnek különös célja az, a mit különben már legutolsó levelemben is megtettem, a bocsánatkérés. Többször is elolvastam kedves papa és mama levelét és meggyőződtem belőlök, hogy nincs más kötelességem, mint hogy az utolsó levelemben fölhozott szemrehányásokért bocsánatot kérjek. Nekem akkor nem volt célom sérteni s a kedves papával szemben illetlen hangot használni, s ha ez mégis megtörtént, azt csak annak az elkeseredettségnek tulajdoníthatni, a mely akkor, dacára annak, hogy aznap tettem le jó sikerrel az osztályvizsgát, a szivemen feküdt. De mégis én vagyok az oka, hogy a mit éreztem, le is írtam s talán olyanra is vetemedtem, a mi a szülőkkel szemben méltatlan, azért azzal a legőszintébb kéréssel járulok ismételten kedves papa elé, bocsássa meg elhamarkodottságomat és brutalitásomat, melylyel olyan tapintatlanul nekirontottam apai jóságának. Bocsássa meg kedves papa, hogy föl mertem tenni, miszerint szándékosan rövidített meg engem; legyen tekintettel arra, hogy még soha ilyen hangú levelet nem írtam s hogy míg eddig mindig méltányosnak találtam mentegetni magam, most belátom, hogy nagy hibát követtem el, melyet csak ellenkező magamtartása által tehetek jóvá. Tessék meggyőződni, hogy igyekezni fogok kimutatni, hogy nem vagyok én olyan, a milyennek abból a levélből kedves szüleim ítéltek; s hogy azon vádakat, melyeket kedves szüleim alaposan hoztak föl ellenem, el tudom magamról hárítani. Nem akarok azok ellen védekezni, mert minden Demosthenesnél szebben beszél a tett s én meg is akarom mutatni, hogy nagyon is jól tudom én azt, hogy az ember magának tanul, hogy nem akarom díj áztatni a szorgalmamat, és a többi. Egyben teljesen elismerem, hogy föltétlenül hibás vagyok abban, hogy a bácsi iránt tanúsított tapintatot félremagyaráztam, a többi ellenem fölhozott vád is alapos, de még sem fog igaznak bizonyulni, mert én mindig szánalommal hallottam társaimnak ilynemű megjegyzéseit; fog küldeni az apám annyi pénzt, a mennyit csak akarok, ha megtudja, hogy átmentem a vizsgán!, és kárhoztattam az ilyen apát, mint a ki gátolja fia kötelességérzetének kifejlődését. Nagyon jól esett olvasni kedves szüleim szeretetteljes sorait, különösen kedves papa jóságos levele indított bennem megbánást, hogy oly méltatlanul viselkedtem; de 209