Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

egyet megint fájdalmasan tapasztaltam, kedves mama engem hazugnak és pazarlónak tartott, mikor azt írta, hogy arról ne is álmodjak, hogy annyi pénzt fognak kedves szüleim rendelkezésemre bocsátani, a mennyit kigondolok vagy elkölteni birok; holott, merem állítani soha be nem bizonyult, hogy hazudtam volna kewdves szüleimnek, hiszen az nem válik a gyermek javára, mindig a legpalástolatlanabb igazságot adtam elő, soha nem koholtam ál-költségeket, soha nem pazaroltam s nincs is arra kedvem, mert tudom, hogy ezzel enmagamat rövidítem meg. Egyszer régen már hazudtam, akkor is csak azért, hogy szüleimnek keserűséget ne okozzak, azt is annak idején jóváteszem s bevallom az igazat. Úgy látszik, ez a levelem sem ment a mentegetőzéstől, bár bűnösnek érzem magam, de mégis kitűnik talán, hogy őszinte bocsánatot kérek múltkori levelemért, melyben magam sem tudom most már, hogy mit írtam, mert én önálló vagyok s csakis kedves szüleimtől ismerem el a függőségemet. Hogy pedig az érettségi vizsga elől visszalépek, ezzel nem kedves szüleimet akartam fenyegetni, de egész természetes volt akkori hangulatomhoz képest, mert annyi pénzem nincs, hogy szüleim segítsége nélkül megtehessem az előkészületeket. De mivel én mindig szerettem fölfelé törekedni, ha kedves papának nincs ellenére, nekem eszem ágában sincs visszalépni az érettségi vizsgától, már benne is vagyok, most tettem le ugyanis a magyar és számtani írásbeli érettségi vizsgát. Kérem kedves papát, legyen szives a matúrái díjat elküldeni, ha megnyertem bocsánatát és jóváhagyását, mert a bácsi nem adott, magának sem lévén pénze, úgy, hogy kénytelen voltam az igazgató urat megkérni, legyen szives elnézni mulasztásomat, a mit meg is tett, de hogy minél hamarább hozzam el a 6 frtot, lelkemre kötötte, s mindmáig hátralékban vagyok vele. A mit a múlt levél végén a matúrához tartozó kiadásokról írtam, azt most is fönntartom, mert igazak, kérem kedves papát, ne utasítsa vissza segítségét ez alkalommal. Ezen levelem természetéhez képest kérek minél hamarább megnyugtató választ, a mi a legfőbb, a kedves papa bocsánatát, a miért őszintén esdekelek. A kedves mama kezeit csókolom, ha valamiben őt is megbántottam volna, tőle is bocsánatot kérek, bizonyára én lévén a hibás. Kedves papa kezét csókolja szerető és bűnbánó fia Kálmán (2 db 170x210 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 155. 1894. szeptember 13. Budapest. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele szüleinek Kocsérra Budapest, 1894, szept. 13. Kedves szüleim! Jóllehet még most sem vagyok készen a beiratással, mégis megírom, a mit kedves papa elutazása óta végeztem. Hétfőn (Láber?) Vilmos nem jött el, de nélküle is elvégeztem, a mennyit lehetett. Először indexet kellett venni, két származási ívet, azokat kitölteni, azután más terembe a rektorhoz menni, azután más terembe a quaestorhoz fizetni a díjakat (35 frt 50 210