Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

Aztán megint nyújtottam be egyet „Kossuth Lajos betegségére" címmel, a miről Versényi tanár úr még a bírálat előtt a többi tanár előtt úgy nyilatkozott, hogy még ilyen nem jelent meg a körben. Ez még mind jó volna. De tegnap, ép(p)en mikor ujjongtam az 1 frt fölött, megfog az utcán Bellaagh tanár úr, és azt mondja: „Hallom, hogy szép verseket ír, Versényi tanár úr nagyon dicsérte". Ez az első - mondom én, mert azt hittem, hogy a „Szórakozott papot" érti, a melynek a szerzőjét már bennem ismeri Versényi. Bellaagh: „Lássa, ha előbb megírta volna, azt szavalhatták volna tegnap!" (márc. 15-én, a mikor Imrey János tanár úr »Márc. 15.-ike« cz(ímü). költeményét szavalták). Én bámultam: „Azt?" Bellaagh: „No igen, a »Kossuth Lajos betegségére«-t". Most nem tagadhattam, hogy én írtam, ha rám sütötte. Én: „Hiszen az nem arra való!" Ő: „De majd legközelebb azt szavalja valaki!" Én: „Ah, olyan ostobaságot!" Aztán mondta, hogy tiszteletét küldi kedves mamának és papának, a mit ime átadok - és elment. Akkor jutott eszembe, hogy a milyen hóbortos Bellaagh, még megteszi, a mitől én irtóznám, és szivesebben eszem zöld borsót vagy bornyú fricassét. Persze az egész kedvem elromlott és nem tudom, helyreáll-e? Vájjon tiltakozhatom-e én az ellen, hogy azt az osotbaságot elszavalják, a mi tőlem szép ugyan, de különben nem arra való? Ugy-e igen? Mert én semmi áron sem akaroki poéta hírében állni, mert nincs is szándékomban arra a léhűtő és nyomorúságos és megalázkodásokkal teljes pályára lépni. Most nem tudom, miben keressek vigasztalást. Én arra nem vagyok büszke, hogy szép verseket írok, de dühös is volnék, ha valaki elszavalná és ottan ócsárolná a t. publikum, a miben ugyan igaza van. Tudom magamról, milyen hatást kelt egy olyan alkalmi költemény. Most dühös vagyok, hogy minek is adtam be. Ugy-e tiltakozhatom az elszavalás ellen? Szomorodott szívvel kérek feleletet. Hogy vannak a kis lányok? Csókoltatom őket. Kezeiket csókolja szerető fiók Kálmán U. i. A néniék üdvözletüket küldik, és kérik a kedves mamát, küldjön vagy 6 Langshan tojást jól bepakolva, az árát majd nekem juttatják, az enyém legyen, ezt én is kérem. (1 db 170x210 mm-es és 1 db 170 x 105 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva, későbbi ceruzás firkálásokkal - Saját irattáramban.) 149. 1894. március 27. Körmöcbánya. Dósa Kálmán (*1876-fl943) levele szüleinek Kocsérra Körmöcbánya, 1894, március 27. Kedves szüleim! Megkaptam kedves levelöket, de vigasztalást nem tartalmazott az, legalább nem olyat vártam, hanem a milyent a kérésemre várhattam. De Kossuth meghalt

164 és így meg vagyok mentve attól, a mitől annyira féltem, s mely miatti félelmemet kedves papa nagy szomorúságomra alszeméremnek nevezett. Nagyon rosszul esett nekem ez a balvélekedés, melylyel kedves papa irántam igazságtalanul vélekedik. No de megvigasztalt az, hogy nem kell már semmitől tartanom és így az ünnepeket nagyon kellemesen töltöttem, kedves szüleim is bizonyára úgy. Örökösen sétáltunk, el-elmentünk a közeli falukba; tegnap öntözni is voltunk, persze igen jól mulattunk. 202