Muhoray György: A Makfalvi Dósa nemzetség Jászsági ágának válogatott levelezése és fontosabb iratai 1. 1755-1918 (Documentatio Historica 4., 2001)

Dokumentumok 1-422.

sokfelé és csak olyanhoz fogj, ami a ráfordított idővel felérő hasznot nyújt. Ha tanulsz, iparkodjál tanulmányaidat úgy beosztani, hogy az könnyű is legyen, az az párosítsd és válogasd a tanulmányt a szórakoztató olvasmánynyal is, mert különben az emberi természetben van ! - a folytonos nehézség és fejtörés hamar kifárasztana. Azt hiszem, értesz engem, édes Gézám s ha csak annyira is ismered magadat, mint én ismerni véllek, igazat kell adnod. Ne is vedd, kérlek, rossz néven említett utasításaimat, saját - hol magamon, hol rajtad tett - tapasztalataim tanúskodnak azoknak igazságáról és úgy véltem, hasznodra lesznek, ha azokat veled is tudatom, legalább nem kell majd - mint az embereken történni szokott - a magad kárán okulnod. De meg időszerűnek is tartottam eme testvéri jó akaratú figyelmeztetéseket, részint mivel most egy új pálya kezdetén vagy s a kezdettől függ az eredmény legfőképen, - részint mivel tegnap történetesen alkalmam volt meggyőződni arról, hogy elkel nálad a jó tanács. Tegnap ugyanis, a mai pakolódzásra gondolva az egyik talán szintén elküldendő - asztalnak fiókját ürítettem kr. Tudod azt az ablaknál levő asztalnak fiókját. Sok irományodat találtam ott. Azokra - a német szavak leírására, mappákra, folyó irati cikkek lajstromozására, a gőz hajók jegyzékének elkészítésére és mit nem tudom, mi egyebekre mennyi időt elfecséreltél! és csak valld be magad is minden esetre többet, mint ami az azokból netán eredt haszonnal felér! Most mit érnek! Én halálra ítéltem őket, ha meg akarod menteni, írd meg, különben az ítéletet rajtok végre is hajtom. 1867. évről szóló napló jegyzeteid is közöttük vannak, nem tudom, kíméletet akarsz e nekik? Kapott leveleid csomagai szintén intézkedésedre várnak, még eddig én mit sem határoztam fölöttük. E két utóbbi tárgyra az az észrevételem volna, hogy sem az egyik sem a másik nem egészen felesleges, amennyiben a múltnak emlékeit őrizzük meg bennök, a múlthoz pedig nagyon gyakran visszatér a jövő. De megjegyezni szükségesnek látom mégis, hogy mind a napló, mind a levélgyűjtés csak úgy ér valamit, ha az belső értékkel bír. A naplóba nem annyira az események száraz és időrendszerinti elsorolása, mint inkább az események és körülmények folytán bennünk támadt érzések feljegyzése és a dolgok megítélése, azokról való fogalmaink egyszóval gondolkozásunk hű rajza való. A levelek közül pedig csak azok gyűjtendők, melyek maradandóbb beccsel bírnak. Folytatom máskor, Szandtner úrnak tiszteletem Imre (290x227 mm méretű levélpapír, borítékja hiányzik, tintával írva - Saját irattáramban.) 37. 1872. május 6. Buda. Dósa Imre (*1841-fl940) levele Dósa Gézának (*1851-fl934) Bécsbe Budán (alagút) 1872. máj. 6. Úgy gondolom, édes Gézám, hogy legutóbbi leveledre még nem feleltem. Ne vedd rossz néven érintett feledékenységemet; közbe esett az át- és haza hurcolkodás korszakot alkotó nagy eseménye és egyszersmind atyánk itt fenfwj léte. Ma egy hete estére jött fel apánk, még a régi szállásra. Másnap korán hajnalban - az alagúti kocsi közlekedés megindulta előtt - áthurcolkodtam új szállásomra, az alagútba. Délután pedig felpakoltattuk apámmal a haza rendelt holmikat Dósa Pistának kis szerű paraszt kocsijára egy ügyes pesti hordár segélyével szerencsésen felraktuk a holmikat. A kre101