Benedek Gyula: Dévaványai oklevelek 1332-1523 (Documentatio Historica 2., 2000)
Bevezetés
A nagyközség történetének feltárására irányuló kutató és publikációs tevékenység csak újabban vett igazi lendületet a Dévaványai Kulturális és Hagyományőrző Egyesület, azon belül Hajdú József villamosmérnök, helytörténeti kutató fáradhatatlan munkássága folytán. Hajdú József 1995. óta három, alapkutatásra épülő munkával jelentkezett, 7 miközben az általa szerkesztett helyismereti füzetsorozat részeként 1997-ben Szűcs Sándor néprajzi munkáinak közreadásával gyarapította a Dévaványáról szóló ismereteket. A jelenlegi oklevél-válogatás ennek a munkának a folytatása, amely célul tűzte ki azoknak az 1526. előtti forrásoknak felkutatását, valamint magyarra fordított teljes szövegű közlését, amelyek Dévaványáról és a vonzáskörzetéhez tartozó községekről szólnak. Ennek jegyében elsősorban azokról a településekről (volt önálló településekről) igyekeztünk forrásokat felkutatni, amelyek valamilyen közigazgatási kapcsolatban voltak vagy vannak Dévaványával. így került a gyűjtési körbe Ványán kívül a korabeli Ecseg, Kérsziget, Simasziget, valamint Varsányegyháza. Vonzáskörzeti és mezőgazdaság-történeti kapcsolatok alapján pedig a valamikor szintén önálló falvak, Csudabala és Póhalom egyes okleveleit vettük figyelembe. Jóllehet, így tág határokat szabtunk a kutatásnak, Ecseg kivételével mégsem volt különösebb válogatási lehetőség a feltalált oklevelek között. Ez egyrészt abból következett, hogy nem találtunk elegendő számú forrást, másrészt abból, hogy a meglévők között több rongált állapotban van. így a jelenleg ismert források nem kielégítő száma, valamint a meglévők fogyatékos volta miatt Dévaványa középkori története nem volt részletesen feltárható és csak egy-egy pillanatképszerü mozzanat volt megragadható. Ennek megfelelően a most ismert oklevelek alapján nem lehetett bemutatni Ványa korabeli településföldrajzát, társadalma struktúráját, mezőgazdasága helyzetét, egyházi állapotát, stb. Egyedül a birtokosa kiléte vált bizonyossá a Nánai Kompolti nemzetség képében, amelynek az egymást követő generációi - mint Nana vára tartozékát - a tárgyalt időszak túlnyomó részében (1422-1526 között) folyamatosan birtokolták. A most közölt harminckét oklevél közül csupán egy (a 10. számú) közöl egyedi, csak Dévaványáról szóló információt, amely szerint 1422. április 17-i hatállyal a király hozzájárult Békés vármegyéből Heves vármegyébe történő áthelyezéséhez. Érdemi információval bír még az 1481. május 30-án kelt oklevél (23. szám), valamint az 1483. augusztus 28-án kelt nyomozati parancs (25. szám). Az előző tizenhét, az utóbbi pedig huszonöt ványai jobbágyot nevez meg név szerint, ami ebből az időből nem mindennapi ismeret. Ez például - összevetve egy 1588-ban kelt tizedjegyzékkel 9 - lehetőséget nyújt annak megállapítására, hogy a jobbágyok nemzetségi folytonossága nem szakadt meg az 1527-1542 között zajlott pol6 Gaál József (szerk.): Dévaványa nagyközség története Dévaványa, 1978. 277 p. 7 Hajdú Józse/említett munkái: Dévaványa történeti helynevei a kéziratos térképeken 1700-1950 Kézirat. Székesfehérvár, 1995. 57 p. + mell. - Sárgult lapok üzenete Ványai Helyismereti Füzetek 1. Dévaványa, 1996. 38 p. - Dévaványa címere és pecsétje Ványai Helyismereti Füzetek 3. Dévaványa, 1998. 53 p. 8 Szűcs Sándor: A ványai juhbehajtás és más históriák Ványai Helyismereti Füzetek 2. Dévaványa, 1997. 58 p. 10
