Benedek Gyula: Tiszapüspöki oklevelek 1261-1703 (Documentatio Historica 1., 2000)

9. Püspöki birtokrészek eladása más falubirtokok hasonló részeivel együtt (1514. április 10.)

összes maradékát, az említett birtokrészek békességes birodalmában örök időkre megvédi és megtartja bármiféle jogtalan pereskedő, támadó és felperes ellen, a saját fáradtsága és költsége révén; amely dolognak az örök emlékezetére és megerősítésére a jelenlegi kiváltságlevelünket

3 - a függőpecsétünkkel hitelesítve - az említett nagykötönyi Szabó Ferenc vallomása alapján kiadni rendeltük; Kiadatott [Budán] az Úr 1514-dik évében, a húsvét előtti vasárnapot követő, legközelebbi második napon [1514. április 10-én]; Lábady [labady] György és Németh [Németh] István földesurak

4 előtt" Az oklevél bemásolás a budai káptalan jegyzőkönyvébe, a kiadott privilegiális levéltől nem sokban tér el. Egykorú, hiteles, végig latin nyelvű. Ilyen formában eddig kiadatlan. Regesztás alakzatban - két komoly tévedéssel

5 - azonban már közölte Bártfai Szabó László 1938-ban. Regesztája így hangzik: „1514-ben a budai káptalan előtt Nagykötönyi (Naghkwthen) Szabó Benedek özvegye, Mykebudai Simonffy Piroska, a maga és fia Ferenc nevében, Mykebuda pestmegyei, Püspöki, Szajol és Istvánháza külsőszolnok-megyei birtokokban lévő részeit 100 forintért eladja a néhai Ványi (Wan) Miklós két fiának Bernátnak és Mihálynak". Ezzel a vásárlással kerültek a Ványiak- akiket már ismerünk az 1570-1573 között zajlott Jakabházy-Tassy-féle perből

7 - Tiszapüspöki egy részének a birtokába. Lelőhely: OL DL 106.083 II. csomó 146. 3 A kiváltságlevelet nem találtuk meg. 4 A két földesúr kiléte és szerepe ismeretlen. 5 Az egyik tévedés a rokoni kapcsolatok helytelen felismerése a rossz fordítás miatt. Az inkriminált rész latin eredetije ugyanis így hangzik: „Nobilis franciscus filius quondam Benedicti Zabo de Naghkwthwn ex Nobilis olim domina prisca filia, olim Nobilis Ladislai Symonffy de Mykebuda progenies [...], proposuit". A másik tévedés, hogy nem két, hanem három testvérnek - Ványi Tamásnak, Bernátnak és Mihálynak - adta el. 6 BÁRTFAI SZABÓ 1938. - 518. p. 7 BENEDEK 1986. - 232. és 239. p. 28