Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Dr. Balogh Béla 1890-1947 - Egy tudós tanár életútja (Szolnoki arcképcsarnok II., 2004)

„Becsüljük meg a múlt emlékeit... n (Polgár Zoltán)

0^0 0 QC70 „(BecsüCjükjneg a múlt emCékgit..." (Bafogh <BéCa régészeti munkássága „ ...Mint hogy pedig a múzeumigazgató úrnak ez a foglalkozás csakmellékfoglalkozása, sőt betöltött állásai közül csak negyedik foglalkozása, egyik másik bögre évekig is várakozhat, amíg vitrinbe kerül..."

1

, így ír saját restaurátori és régészeti munkásságáról Balogh Béla a 30-as évek derekán. Szavaiból nemcsak elkötelezettség és alázat olvasható ki választott „mellékfoglalkozásai" iránt, hanem szelíd humor is mellyel saját Don Quijote-i szélmalomharcát szemléli. Az 1933-ban alakult Szolnoki Könyvtár- és Múzeumegyesület keretén belül működött Szolnok Megyei Város Múzeumi Gyűjtőhelye, ahogyan hivatalosan hívták a város bérpalotájának alagsorában lévő néhány helyiséget, ahol „...csaknem meddő küzdelmet folytatunk az utcai porral és a penésszel. A múzeumi dolgozóhelyiség és a raktár szűk, sötét és levegőtlen. A gyűjtemény a zsúfoltság miatt nem fejleszthető. "

2 A vázolt körülmények ellenére az alagsori helyiségekben folyó munka bátran összehasonlítható bármelyik korabeli múzeum és gyűjtőhely hasonló tevékenységével, és ki is állja a próbát. A vidéki gimnáziumi tanár, aki helytörténettel, néprajzzal, régészettel foglalkozik, múzeumi és könyvtári egyletet alapít, jellemző alakja a 20-as, 30-as évek magyar városi közéletének. Az azonban, aki több tudományágban a mai napig maradandót alkot, intézményt vezet spártai körülmények között, mindezek mellett egyetemen tanít, több társaság tagja, rendszeresen cikkeket jelentet meg tudományos 1 Balogh Béla: Amíg egy bögre eljut odáig... In: Nemzeti Jövőnk V. 102. sz. 1936. december 25. 9. p. 2 Jelentés Szolnok Megyei Város Közkönyvtárának és Múzeumi Gyűjtőhelyének 1936. évi állapotáról és munkájáról. DAMHA. C^SsÖ 80 G^O