Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Dr. Balogh Béla 1890-1947 - Egy tudós tanár életútja (Szolnoki arcképcsarnok II., 2004)

Balogh Béla földrajztudományi munkássága (Vadász István)

Ö^2s0 0 GC7D 1922-ben Antropológiai Szakosztály (és hozzá 1923-tól Antropológiai Füzetek címen folyóirat Bartucz Lajos vezetésével) jött létre.

45 Tagadhatatlanul létezett tehát egy integrációra törekvés, amely a harmicas években a magyarságtudomány, nemzetismereti tudomány igényében csúcsosodott ki. Ugyanakkor, ezzel együtt a Magyar Földrajzi Társaság kereste az integráción belül a földrajz helyét, s nem mondott le az Emberíbldrajzi Szakosztályba (az integráció, a kultúrföldrajzi elkötelezettségűek) tömörült geográfusok visszatérítéséről. Ennek egyik fóruma az 1921-ben szervezett Geográfus Szövetség (vezetője a Földrajzi Társaság alelnöke, Teleki Pál és a Föld és Ember főszerkesztője, Kogutowitz Károly), a másik fórum pedig a Magyar Földrajzi Társaság égisze alatt 1920-ban induló Didaktikai Szakosztály. Mindkét szervezetben erőteljes volt az emberföldrajzosok jelenléte. Éppen a didaktikai szakosztály szellemi és erkölcsi támogatásával indították 1925-ben az Ifiúság és Élet című folyóiratot. így tehát az emberföldrajz művelőinek többségénél az Antropológiai Füzetek és a Föld és Ember szerkesztősége között a közös társaságbeli tevékenykedés a tudományközi, a didaktikai szakosztály keretében végzett munka a tudományon belüli együttműködés irányába hatott. Balogh Bélánál tehát nem a véletlen, nem valamiféle tévelygés megnyilvánulása a geográfusság. Mint láttuk, az Ifjúság és £7e/-beli cikkek vezették be a Földrajzi Társaság folyóiratában való megjelenést, illetve a Magyar Földrajzi Társaság Didaktikai Szakosztályának munkájához kötődő tantárgypedagógiai írásokat. S mindez addig tartott, amíg Balogh Béla szolnoki középiskolai tanárként közvetlen közelről szembesült a tantárgypedagógiai feladatokkal, illetve amíg az antropológiai irányultság véglegesen az egyetemi tanítás és a kutatás felé nem vezette.

46 Nem kitérő tehát, mert legaktívabban földrajzot publikáló időszakában is folyamatosak antropológiai vizsgálatai, közlései (1926-1932 között). Hisz az integráció iránti igény az antropológia irányából is megfogalmazódott.

47 45 Jellemzőek a szaktudományok határain átnyúló publikációk. A társadalomkutatóként induló Bibó István, az antropológus Bartucz Lajos, a társadalomkutatóként és a társadalomföldrajz „megmentőjeként" (Hajdú Zoltán) is jegyzett Dékány István, a geográfus Teleki Pál, Hézser Aurél, Fodor Ferenc, az etnográfus Györffy István, Bátky Zsigmond gyakran publikál a Föld és Emberben vagy a Földrajzi Közleményekben. 46 Ez Balogh Béla különböző tudományterületekhez tartozó publikációi alapján is nyomon követhető. Utolsó földrajzi jellegű írásai 1932-ben jelennek meg. Életrajzából tudjuk, hogy 1934 őszétől óraadó, majd 1941 őszétől főállású oktató a debreceni egyetemen. Lásd: Kürthy László: Dr. Balogh Béla élete és munkássága. 15. p. 0^0 34 QS7Ö