Kaposvári Gyöngyi – Pató Mária szerk.: Hild Viktor 1855-1929 - Egy tudós portréja (Szolnoki arcképcsarnok I., 1998)

Hild Viktor (Kaposvári Gyula)

0^0 • QŐ7D együtt..." A felsorolásból emeljük ki Vespasianus (69-79) császár ezüstdenárát (árokszállási határ: Királyrét) és Crispus caesar (317-326) római kisbronzát (a határ ágói részén, a Csörsz-árok mellett). 1906. november 5-én (R. N. 202. tétel) „Sárközy György szolnoki városi tanácsos ajándékozott egy Marcus Aurelius ezüst dénárt (161180), melyet Szolnokon 1900 tavaszán a mezőgazdasági takarékpénztár alapjainak ásása alkalmával találtak..." Ez Hild Viktor számára azért is érdekes volt, mert az Arany János utcában került elő, ahol ő a 238. szám alatt (ma 19. szám) megépítette új házát, s életének kolozsvári évtizedére emlékezve székelykaput is faragtatott a bejárathoz. Gyűltek Szolnokon is az érmek és a történeti adatok: „Commodus (180-192) bronz medalionja, találtatott Szolnok állandó színháza alapárkainak ásásakor, 1911-ben. ajándékozta Bedé Antal .építész." A Hadrianus (117-138) ezüst dénárát Szolnokon 1909 nyarán a Tisza-híd szandai fejének építésekor találták. Vette Stőgermayer Antal vendéglőstől. Szolnokon a teherpályaudvar melletti városi főcsatorna építésekor a sóház környékén talált Marcus Aurelius nagybronzát, Maximianus nagybronzát és II. Constantinus kisbronzát kapta Sárközy György városi tanácsostól. De más római leletek is kerültek a gyűjteményébe: a szolnoki cukorgyár alapásásakor terra sigillata edényke, és római padozat tégla a szolnoki személypályaudvar területéről. Hild Viktor pályája az újságírással kezdődött, az éledt benne újjá 1913-ban, amikor „a függetlenségi párt felkérte az ismert tudós régészt és páratlan stilisztát - írja Szabó Barna - hogy szerkesszen lapot, ... meg is jelent a "Független Lap", a legjobb lap, amely valaha Szolnokon napvilágot látott. Komoly, mint egy tudományos mű és mégis élénk, ... riportjai szenzációsak és minden sajtópere felmentéssel végződik... Az első oldal első hasábján volt például egy állandó petit betűs rovata, amelynek nem volt ugyan címe, de ha lett volna, ez lett volna - mondja Szabó Barna - Mikor milyen körülmények között és hogyan szegték meg a habsburgi királyok esküjüket" ... Hild Viktor szolnoki szerkesztői működését Tisza István törte ketté a sajtótörvény megcsinálásával. Amikor a törvény életbe lépett, fulmináns vezércikket írt: „A Tisza kormány e gaz merénylete után én leteszem újságírói tollamat, hogy soha az életben többé kezembe ne vegyem." Szavát meg is tartotta. Elvonult szeretett könyvei közé, amelyek helytörténeti szempontból olyan értékekkel rendelkeztek, mint például Istvánffy Miklós történeti munkája (Libri 34.), amelynek végén bejegyezve találjuk: „Átkutatást befejeztem 1894. március 19. Hild." S a Jászságot és Szolnok megyét érintő részeket latinból magyarra is fordította (1-106 rövidebb-hosszabb részlet). A Damjanich Múzeumban őrzött szakkönyvanyag és jegyzetei mutatják, hogy mennyit dolgozott életében. Mennyit kellett írnia. Mai szemmel szinte elképzelhetetlennek (5^50 13 ty&d