Folia Historico-Naturalia Musei Matraensis - A Mátra Múzeum Természetrajzi Közleményei 20. (1995)

Légrády, Gy.–Kárász, I.–Varga, J.–Hangyel, L.–Naár, Z.: Néhány hazai zonális erdőtársulás talajának összehasonlító vizsgálata

dékes, felaprózódott finom kavicsait, nagyobb szemcséit lehet megfigyelni. A kavicsra 3-6 m vastag agyagos üledék települt, s ezen az erdő alatt az agyagbemosódásos barna erdei talajok csoportjába tartozó talaj alakult ki. KOVÁCS (1978) előzetes vizsgálatai alapján a talaj (4,3-as pH-jú) A levegő évi középhőmérséklete 9,9 °C, így inkább az Alföld, mint a Középhegység klímaviszonyaihoz áll közelebb. Fitocönológiailag a területen található homogén Quercetum-petraeae-cerris társulás habitu­sában, fajösszetételében és egyéb lényeges adottságaiban megfelel a hazai cseres-tölgyesek átlagának JAKUCS (1967). Bükk-hegység, Tamáskút (Melitti-Fagetum) A Bükk-hegység mint az Északi-középhegység tagja, földtani felépítésénél és bonyolult szerkezetátalakulásánál fogva elkülönülő szigethegység jelleggel emelkedik a magasba. Kiala­kulása a jura, illetve az alsó kréta időszakára tehető, amikor is a magmás kőzetanyag folyékony állapotában a triászpalát áttörve jutott a felszínre, jól kivehető eruptív (kitöréses) vonulatot alkotva FŰKÖH, (1983). A hegység növénytakarója igen változatos. A tengerszint feletti ma­gasságnak, a hőmérsékleti és csapadékviszonyoknak megfelelően alakultak ki a vegetációs övek, amelyeken belül további változatosságot biztosítanak a különböző alapkőzetek: mészkő, felső karbonkori fekete mészkő, triászkori fehér mészkő, dolomit, agyagpala, riolit, valamint a bázitok: a diabáz, a gabbró és a rajtuk kialakult talaj. A mintavételi hely tengerszint felett kb. 500 m-re, Felsőtárkánytól 10 km-re, a műúttól kb. 100 m-re található. Fekvése délnyugati, hasonlóan a többi mintavételi helyhez. Évi csapa­dékátlaga 600 mm, középhőmérséklete 8 °C Talaja erősen savas ( pH 4,3) barna erdőtalaj, felszínén kovapala (radiolarit) hordalékkal, néhol dolomit kibúvásokkal. A talajmintákban uralkodóan túzköves mészkőből származó tűz­kő, másodsorban az agyag és a kvarcszemcsék együtteséből kialakuló homokkő fordul elő. A triászkori mészkő csak nyomokban található meg. A humuszréteg vastagsága 35 cm. Morzsás szerkezet, sok gyökér és féregjárat jellemzi. Az egyes mintavételi szintek egymástól jól elkü­lönülnek, а В és а С szint világosabb, tápanyagban, humuszban szegényebb. A rajta kialakult növényzet tipikus szubmontán bükkös társuláshoz tartozik, egy-egy szál gyertyánnal (Carpinus betulus), kocsány talán tölggyel (Quercus petraea), magas kőrissel (Fra­xinus excelsior) keveredve. Aljnövényzetét mezofil, árnyéktűrő növények alkotják. Mátra-hegység, Galyatető (Melitti Fagetum) A Mátra-hegység a Magyarország Északi részén húzódó Északi-középhegység középső tag­ja, a Kárpátok eurázsiai típusú lánchegységének része. A vulkanikus felépítésű hegység 150­250 m tengerszint feletti magasságú környezetéből emelkedik ki. Peremi helyzete a termé­szetföldrajzi tényezők kölcsönhatása révén nagy mértékben befolyásolja éghajlatát, vízrajzát, talajviszonyait és növényzetének alakulását. A Mátra-hegység fejlődéstörténetére, ősföldrajzi viszonyaira a területén végzett szerkezetkutató fúrással feltárt rétegsorok alapján következtet­hetünk LÁNG (1953), SZÉKELY (1987). A hegység mélyaljzata karbonidőszaki. Többszöri részenkénti süllyedés, tengeralatti vulkánosság, kiemelkedés és lepusztulás után alakult ki a jelenlegi arculata. Felépítése: miocénkori agyagos, homokos rétegek felett miocénkori vulka­nikus kőzetek, főleg andezit, riolitláva és tufa található. Növényzete a Pannóniai flóratarto­mányba, az Északi-középhegység flóravidékének Agriense flórajárásához tartozik. A viszonylag magasra emelkedő andezit hegység növényzetében még érződnek az észak-kárpáti hatások. Ezen Északi-középhegységben a délnyugati fekvésű mintaterület a tengerszint felett kb. 600 m-rel, Galyatetőtől 8 km-re, a műúttól 100 m-re található. Évi csapadék átlaga 600 mm, középhőmérséklete 8 °C. Növényzetének uralkodó eleme a zonális bükkös állomány. 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom